Munkanélküli a világ legjobb sportlövője

2009-es teljesítménye alapján a világ legjobb sportlövőjének választották meg Sidi Pétert 2010 elején. Az augusztusi, müncheni világbajnokságon hírnevéhez méltón versenyzett, három számban is döntős lett, a sportág királykategóriájában, az összetettben nyert. (Fekve, térdelve és állva egyaránt negyvenszer kell lőni.) Légpuskában második, a kisöbű sportpuska fekvő számában negyedik lett.

„Nem gyakori manapság, hogy a lövészetben számokat halmoznak, mindenki specializálódik, mert hihetetlenül fejlődik a sportág, hatvan lövésemből kettő lett kilences, a többi tízes, és ezzel éppen csak döntős lettem. Külön öröm, hogy helyt tudtam állni három olimpiai számban is, és van már végre világbajnoki aranyam. Iszonyú a konkurencia, hiszen négyévente rendeznek ilyen összfegyvernemes versenyt” – mondta a már olimpiai résztvevő Sidi.

Az elmúlt évszázad legjobb lövőjének választott szlovén Rajmund Debevec nem tudott vb-t nyerni összetettben, Sidi ezt külön is hangsúlyozta, ezzel csak értékesebb az első helye. A döntőbe biztos előnnyel jutott be, dél-koreai ellenfele feljött, de nem izgult, hitt abban, hogy neki is jönnek majd az erős tízes lövések.

A hetediknél azonban majdnem elveszítette előnyét, mert lemerült az elsütést segítő akkumulátora.

„Próbálkoztam elsőre, de nem tudtam tüzelni. Másodikra sem ment. Harmadikra sem, akkor éreztem: baj van. Mivel 75 másodperc van egy lövésre, már azon törtem a fejem, felemelem a kezem, jelzem, hogy technikai problémám van, amikor negyedikre végre el tudtam sütni. Nem ment fel a pulzusom, ura voltam a helyzetnek, kívülről biztos horrorisztikusnak, de minimum drámainak tűnt, hogy még mindig nem lövök, és végül, amikor elsütöttem a fegyvert, már nem tudtam csak 7,8 kört elérni. Nem tudtam már tovább bent tartani a levegőt."

"Ha akkor kicsúszok az időből, a lövésem nullát ér, máris a nyolcadik helyen találom magam, és mindennek vége. Olyan ez, mint mikor a telefon kezd merülni, ki is írja, de valahogy még bízik az ember, hogy ezt az sms-t még el tudja küldeni. Utána sem jeleztem, hogy problémám van, nem kértem ki az ilyenkor járó öt perces szünetet, mert ritmusban akartam maradni. Kockáztattam, megérte. Be tudtam fejezni a versenyt."

„Az előnyöm ugyan csökkent, de mivel korábban tetemesre növeltem, azt akartam, hogy gyorsan legyen vége a versenynek. Ez a szerkezet tízezer lövést bír, a verseny után próbáltam elsütni az öltözőben, de már nem ment. Azt a három lövést még kibírta, utána megadta magát. Mintha a vb-aranyig lett volna hitelesítve."

„A versenyzőtársak sem sejtették, milyen küzdelmet vívok a lőállásban, ők is csak később jöttek oda hozzám, mi történt, nem jellemző ugyanis rám, hogy a döntőben ekkorát hibázzak, inkább inspirál a tét.”

Sidi ennek ellenére úgy gondolja, hogy a lövészet csak tizenöt százalékban technikai sportág, igaz, ő a gyártótól (Walther) a legmodernebb technikát kapja. Tesztelheti, mint a Forma-1-es versenyzők, és ha nem elégedett vele, maradhat a réginél. Puskája egymillió forintot ér, nagyon vigyáz rá.

„Talán meglepő, amit mondok, de ez ötven százalékban fizikai sport, és csak a maradékot teszi ki a szellemi, a mentális rész. A pekingi olimpia után edzőt váltottam, és Herczeg Szabolccsal készülök fel, akivel újfajta kondicionális képzést is bevezettünk. Megerősítettük a legfontosabb izmokat, mert a hátam meghajlik egy álló lövésnél, és a hátizmoknak nagyon erőseknek kell lenniük. Kiszámoltuk, összesen másfél tonnát kell emelnem egy verseny alatt, hiszen az egyik fegyverem hét és fél kiló. A térdelő helyzet kikészíti a lövőket. Nekem is sok versenyem ment el ezen a testhelyzeten, nem is szerettem, mostanra értem be."

"Térdeléskor a sarkunkra ülünk, és a végén az alsó lábszár már annyira kikapcsolódik a véráramlásból, ha nem vigyázunk, könnyen el is törhet a lábunk. Ilyenkor simán meg is lehetne műteni ezt a végtagrészt. Erre mondom, hogy fizikailag nagyon fel kell készülni. És gyorsan túl kell tenni magunkat azon, ha esetleg rosszabbul sikerült egy lövés.”

„Néha tűnődöm azon, és a himnusz után is eszembe jutott, ha újrakezdeném, nem biztos, hogy vállalnám ezeket a megpróbáltatásokat. Sok lemondással járt ugyanis, amíg ide elértem, ebben a sportágban nem elég négy vagy öt nagyon kemény év. Kifelé azt nem látják az emberek, hogy nyáron, negyven fokban izzadságtócsa áll alattam, miközben a szúnyogok folyamatosan csipkedtek. Itthon lesajnált sportág a miénk, pedig ugyanolyan érmet kapok én is az olimpián, ha odáig eljutok, mint egy úszó, vagy kajakos, vagy bárki más.”

A 30 éves versenyző jelenleg munkanélküli. „A klubomat szponzorálom, mert idejárok edzeni, és fizetem a tagdíjat. Abszolút amatőr vagyok, még csak minimálbérre sem vagyok bejelentve, vagyis a járulékokat sem fizetik utánam. Durván hangzik, de ez a valóság. A világbajnokságon, ha a finn lőszergyártó nem fizette volna ki a lőszereimet, nem is tudok rajthoz állni, 700 ezer forintról van szó. Szerencsére a szövetség most befizette utánam a nevezési díjat, ami negyvenezer forint körül van. Vannak kisebb szponzoraim, 200 ezer forintos állami ösztöndíjamon kívül más jelentősebb bevételem nincs. Amikor azt hiszik, hogy a Bundesligában megfizetnek, tévednek, mert ugyan az útiköltségemet állják, de a pénzdíj jelentéktelen. Ki kell viszont mennem, mert ott egy verseny kiváló edzés. Itthon ellenben marad Komárom, a körülményeket nem kell bemutatnom, látjátok.”

A pekingi olimpia után téma volt a városban, amikor Sidi szétlövés után lett hatodik, mennyivel jobban járna, ha a Duna másik oldalán születik, mert a szlovák Révkomáromban nagy ünneplést csaptak még a nyolcadik a helyezetteknek is.

„35 ezer euró nettóban. Aki világversenyen megcsípte a nyolcadik helyet, még az is annyit kaphat egy évre. Van kontraszt, ugye? Gönci József is sokkal jobban él Szlovákiában, mint én. Sportszempontból sokkal jobb odaát. De hát én itt születtem, vannak lehetőségeim Európából, más földrészről is, sok pénzt kereshetnék, egy olimpiát kellene esetleg kihagynom, de még négy bennem van. És mindegyiken éremesélyesként számolhatnak velem, mert Londonban csak 32 éves leszek.”

Sidit bántotta, hogy az Év Sportolója választásnál eddig többnyire figyelembe sem vették, pedig tavaly is Eb-t nyert, most szeretné, ha nem néznének át rajta.

„Ha valaki kétszeres világbajnok lesz a férfiaknál olimpiai számban, akkor érne el többet nálam. Tudom, a szövetségnek is harcolnia kellene értem, mert elérhetek én világsikereket, ha itthon a kutya sem kíváncsi rám. Jobb helyeken ilyenkor összehívnak egy sajtótájékoztatót. Csak azt szeretném, ha nekünk, versenyzőknek világszínvonalon kell teljesíteniük, akkor a hátországtól is kaphatnánk többet. Talán nem kergetek álmokat.”