A dráma királynői
További Sport cikkek
Ritka a pillanat, amikor a szurkoló a saját csapata miatt szégyelli magát,. de biztosan előfordult már mindenkivel. Leggyakrabban persze amikor csúnyán kikapunk, de az sem szokott jobb érzés lenni, amikor az egyik hazai kedvenc szánalmas színészkedéssel próbál valamit elérni. Sőt, a színészkedés az egyetlen dolog a fociban, amiről még a sportág legelvakultabb rajongói is elismerik, hogy egyedülállóan idegesítő jelenség a szélesebb sportkínálatban. A focipályákon mindenki csinálja, mindenkit zavar, mindenki szerint most már tényleg csinálni kéne valamit, mégsem történik semmi.
Mindenki persze nem csinálja. Bárkinek is drukkol az ember, pontosan tudja, hogy a csapata melyik játékosáért kell aggódni, ha már ötödik perce fetreng a földön görcsbe rándulva és a füvet harapdálva, és ki az, aki csak egy sárgát szeretne adatni az ellenfélnek. Ha az ember mondjuk – tényleg csak a példa kedvéért – Barcelona drukker, akkor azonnal a szívéhez kap, ha Puyol marad lenn egy brutális ütközés után, míg ha Dani Alves teszi ugyanezt, csak legyint egyet, és egy kicsit szégyelli magát a sunyi kis brazil helyett.
Dani Alvest azért is jó most előrángatni a színészek közül, mert az elmúlt hétvége két díjnyertes alakítása közül az egyik az ő nevéhez fűződik. A Barcelona Zaragozában játszott, a vendégek jobbhátvédje pedig a második félidő elején hirtelen összerogyott, és arcát a kezébe temetve kezdett nagyjából úgy mozogni a földön, mint a híres izlandi gólörömben az aranyhalat megszemélyesítő játékos. A bíró sípjába fújt, konzultált partjelzőjével, majd kiállította a hazaiak argentin játékosát, Leonardo Ponziót.
Hogy miért esett össze Alves, azt a visszajátszások alapján is csak elképzelni lehet. Annyi látszik a felvételeken, hogy Ponzio odakap a brazil arcához, de ez a mozdulat legfeljebb sárga lapot ér, összeesnie pedig egy óvodásnak sem kellene tőle. Ha esetleg most valaki nagyon aggódna, az nyugodjon meg, rövid orvosi ápolás után Dani Alves végig tudta játszani a mérkőzést.
A hétvége másik nagy alakítására egy bajnoksággal arrébb, Bolognában került sor. Itt a vendég Juventus kiváló szerb játékosa, Milos Kraszics esett egy hatalmasat az ellenfél tizenhatosán belül, amiért a játékvezető azonnal tizenegyest ítélt a vendégeknek. Avisszajátszás itt egészen világosan megmutatta, hogy a bolognai védő hozzá sem ért Kraszicshoz, aki magát gyönyörű mozdulattal feldobva csapta be a bírót.
Nyilvánvaló színészkedéséért a sokszoros visszaeső Dani Alves semmilyen büntetést nem kapott. Kraszics viszont kettőt is. Egyrészt az általa összehozott tizenegyest csapattársa, Vincenzo Iaquinta kihagyta. Másrészt pedig az olasz szövetség ezúttal nagyon dicséretesen nem tárta szét tehetetlenül a karjait, hanem két meccses eltiltással sújtotta a szerb játékost.
Alves és Kraszics csalása a klasszikus focista-színészkedés két alfaját mutatja be, amelyeket azért is érdemes elkülöníteni, még ha triviális is a felosztás, mert a kettő ellen másféle módszerekkel kell küzdeni. Kraszics eljátszott egy meg nem történt szabálytalanságot, míg Alves egy valóban megtörténtet nagyított fel színészi eszközökkel.
Ha a világ futballját nem maradi vénemberek irányítanák, az elsőt pofonegyszerű lenne kiszűrni: csak videóbíróra lenne hozzá szükség. Illetve a videóbíró itt túlzás is, ahogy Kraszics esete után sokan megjegyezték, ehhez az is elég lenne, hogy az egyébként 90 percen át semmit sem csináló negyedik játékvezető előtt legyen egy tévé, amin nézi a rendes meccsközvetítést. És ha olyat lát, amilyet most a szerb tett, akkor szépen odaszól a vezető bíró fülhallgatójába, hogy itt színészkedés történt, tessék annak elkövetőjét azonnal sárga lappal jutalmazni.
Ez a fajta színészkedés eleve azért ilyen gyakori a fociban, mert a játékosok tisztában vannak kvázi büntethetetlenségükkel. Nagyon ritka az olyan eset, mint a mostani, amikor egy játékos utólag kap eltiltást a magánszámáért. Ha a focisták is tudnák, hogy minden szögből folyamatos megfigyelés alatt állnak, azonnal drasztikusan csökkenne az ilyen típusú színészkedések száma.
Alves drámáját már nehezebb ilyen eszközökkel megfogni. Ahol valóban történik szabálytalanság, ott igen nehéz felmérni, hogy a játékosnak tényleg irtózatos fájdalmai vannak, vagy csak lapot szeretne kiharcolni az ellenfélnek, vagy esetleg csak az időt húzza a 85. percben, egygólos vezetésnél. Itt a tévéfelvételek nem tudnak perdöntők lenni, arra pedig semmi esély, hogy ezeket a primadonnákat valaha is meg lehessen győzni arról, hogy fájdalmat színlelni siralmas, sportemberhez méltatlan tett.
Így hát nem marad más megoldás, mint borzasztóan komolyan venni ezeket a szörnyű sérüléseket. A FIFA jó irányba tett lépést amikor bevezette azt a szabályt, hogy az orvosi beavatkozást igénylő játékosoknak kötelező legyen elhagyniuk a pályát. Ez azonban még mindig életveszélyes, hiszen gyakran láthatjuk, hogy a másodpercekkel korábban még a kínhalál közelében álló játékosok amint kiérnek a pályáról, annyira szeretnének oda visszatérni, hogy azonnal ugrándozva és integetve követelik a bírótól, hogy engedje őket vissza.
Ezeknek a játékosoknak a megóvása érdekében csupán annyit kellene bevezetni, hogy aki orvost kér, tehát el kell hagynia a pályát, az tíz percig ne is térhessen oda vissza. Nevezzék az ilyesmit kötelező orvosi szünetnek, amelyre a játékosok testi épségének megóvása miatt van szükség. Ez sem különösebben eredeti ötlet, sokan sokszor leírták már, hogy ez bombabiztos ellenfegyvere lenne a fetrengésnek, hiszen egy játékos sem kockáztatná, hogy csapata miatta focizzon hosszú percekig emberhátrányban – kivéve természetesen ha valóban komoly baja van, de ebben az esetben amennyiben edzője cserél, az újonnan beálló játékos már egyből pályára léphetne, nem csak a tíz perc vége után.
A két szabálymódosítás közül egyik sem “menne ellene a foci szellemiségének” meg “állítaná meg a játékot hosszú percekre”, amik ugye a FIFA fő ellenérvei szoktak lenni minden épeszű jobbító javaslat ellen. Viszont soha többé nem kellene szégyenkezni sem a saját csapatunk színészi teljesítménye miatt, sem más sportágak rajongói előtt, amikor teljesen jogosan azzal jönnek, hogy bezzeg rögbiben/hokiban/kosárlabdában nem fetreng senki egy szellőfuvallatnyi ütközéstől. Mindenkinek sokkal jobb lenne.