Mourinho megtörve

A világ két legjobb csapata csapott össze hétfő este a Camp Nouban, ahol a házigazda Barcelona borzalmasan elverte a Real Madridot. Edzői karrierje során először alázták meg nagyon csúnyán José Mourinhót. A portugál egyfelől futballiskolát láthatott a kispadról, másrészt azt, ahogy saját, önmagukból kikelt játékosai nem bírták elviselni a vereséget.

Talán valamikor az ötvenes években, a catenaccio és a gyávaság feltalálása előtt fordulhatott elő utoljára, hogy a világ legjobb focicsapata öt góllal verje el a második legjobbat. Hétfőn este a Camp Nouban ennél nagyobb is lehetett volna a különbség, ha a Barcelona kicsit is jobban koncentrál a gólszerzésre, és nem csak a lehető legjobban meg akarja alázni az ellenfelet.

A meccs vesztese a Real Madrid, ám a klubnál és játékosainál is súlyosabb vereséget szenvedett az edzőjük, José Mourinho. A portugált bámulatos karrierjének köszönhetően már-már a legyőzhetetlenség aurája vette körül, ő volt az, aki tavaly az Internazionaléval még ezt a Barcelonát is ki tudta verni a BL-ből. Edzői karrierje során soha nem kapott ki még négygólos különbséggel sem.

Mourinho azért is megérdemli most a vesztes címkét, mert ezt a meccset bizony ő vesztette el a Madridnak. Nem azért, mert különösebb taktikai hibákat vétett volna, bár az a félidőben nyilvánvalóvá vált, hogy legendás önbizalma ezúttal túl merésszé tette. A Madrid megpróbálta szokásos felállásában felvenni a versenyt a Barcelona középpályájával, ám míg Busquets simán levette a pályáról Xabi Alonsót, Khedira semmit sem tudott kezdeni Xavival. Amikor a szünetben hibáját belátva Mourinho behozta Lass Diarrát, a meccs már el volt veszítve.

A Madridnak most azért nem volt esélye még a tisztes győzelemre sem, mert a Barcelona játékosain a legutolsó másodpercig lehetett érezni, hogy minden porcikájukkal az ellenfél teljes földbe döngölésére törekszenek. És ha Mourinhónak nem szólna minden egyes nyilatkozata a pszichológiai hadviselésről, az ellenfél piszkálásáról, akkor most csapatának nem kellett volna szembesülnie az emberfelettit focizó Abidallal, a saját ösztöneit leküzdve fegyelmezetten hátul maradó Dani Alvessel, a 4-0-ás vezetésnél is hősként küzdő Puyollal, valamint azzal, hogy a hazai csatárok végig úgy rontottak rá a madridi hátvédekre, hogy azok a kezdőkörig alig bírták felhozni a labdát.

Mourinho a mostani eredménytől sem fog megváltozni. Nincs is rá oka: ez a Real Madrid bizony nagyon jó csapat, amely egyszerűen csak belefutott egy hatalmas pofonba. Mással is előfordult ilyen, és simán elképzelhető, hogy az idei spanyol bajnokságot, sőt akár a Bajnokok Ligáját is a Madrid nyeri. Amihez viszont nem fér kétség ezután a teljesítmény után, az egyfelől az, hogy ez a Barcelona a világ legjobb csapata, valamint hogy a ott a helye a futballtörténelem nagy klasszikusai, a Sacchi Milanja, Cruyff Ajaxa, Pelé Brazíliája, és persze Puskás Aranycsapata és Real Madridja mellett.

Különösen lenyúgöző volt a Barcelona teljesítménye annak fényében, hogy Messi magához képest gyenge meccset játszott. Egy kapufát rúgott, és volt két gólpassza is, de ez annak fényében édeskevés, hogy az utóbbi tíz meccsén betalált az ellenfél kapujába, most pedig egyetlen fontos csele sem jött be, és frusztráltságában kicsit sokat is foglalkozott a színészkedéssel.

Xavi ma minden bizonnyal végleg bebiztosította az egyébként is neki járó Aranylabdát, az első gólt ő szerzte, a másodikat ő készítette elő, és a pályán töltött 86 perc alatt összesen 110-szer passzolta le labdát társainak. Villa – akit az utóbbi hetekben a legtöbbször fricskázott Mourinho – két gólt szerzett, gólpasszt adott, és végre magára találni látszik Barcelonában.

Igazságtalan lenne azonban bárkit kiemelni ebből a csapatból, amely a végén már azzal szórakozott, hogy Busquets és Iniesta sarokkal passzolgattak egymásnak. A Barcelona és a Real Madrid között nincs ekkora különbség, azonban mivel Mourinhónak nagy a szája, a hazaiak csak nagy pofonnal tudták azt befogni.

A vereségen kívül a vendégek számára az is kínos, hogy játékosaik a meccs végén teljesen elveszítették a fejüket. Sergio Ramos előbb úgy belerúgott Messibe, hogy olyantól már tört el láb, miközben pedig megkapta a piros lapját, még Puyolt és Xavit is elkezdte lökdösni. Különös módon most Mourinho volt az, aki nem ment bele egyetlen kakaskodásba sem – pedig még a mindig nyugodt Guardiola és Iniesta is képesek voltak összeszólalkozni Cristiano Ronaldóval.

Lehet, hogy a szezon végén a Madrid fog ünnepelni, a tendencia azonban most már egyértelmű. A világ egykoron legjobb csapata, a 20. század legeredményesebb klubja mára elveszettete hegemóniáját nem csak a világban, de Spanyolországban is.

A két csapat rangadóinak történetében először fordul elő, hogy a Barcelona ötször nyerjen egymás után. Az ezeken a meccseken szerzett legutóbbi 18 gólból csak kettőt szerzett a Madrid, azokat is egy 2-6-os vereséggel végződő meccsen. Florentino Perez második elnöksége alatt ismét galaktikus csapatot épített, mindenkit megvett, akit csak lehetett, a csapat mégsem tudja legyőzni a saját nevelésű játékosokra építő Barcelonát.

A Barcelonautoljára 16 éve verte meg a Camp Nouban 5-0-ra a Real Madridot, arról a győzelemről utólag kiderült, hogy a Cruyff-féle Dream Team hattyúdala volt. Ebben a Barcelonában még nagyon sok van. Kulcsjátékosai közül sokan fiatalok, a többieknek meg már most megvan az utánpótlásuk. Sok nagy meccset fognak még játszani a Real Madriddal, a következő, tavaszi találkozójukra pedig a világ egyértelműen legjobb csapataként utazhatnak a Santiago Bernabeuba.