Azt sem tudta, hol indul

"A csapattársaim az égbe dobáltak. A hangosbeszélő azt kiabálta franciául: Charles Jewtraw, Egyesült Államok, az első téli játékok első versenyének győztese. Kérdezem, hány embernek adatik meg az életében ilyen pillanat? Nekem sikerült. Nekem sikerült. Istenem" - emlékezett vissza győzelmére hatvan évvel később a téli olimpiák első aranyérmese könnyek között a Sports Illustrated riporterének.

Az akkor 23 éves Charlie Jewtraw 1924-ben, Chamonix-ban a gyorskorcsolyázók 500 méteres számát nyerte meg. A rövidebb számokban többszörös országos bajnok Lake Placid-i fiatalember valójában ekkor már visszavonult a sporttól, tanult és csak az olimpiai csapat rendelte vissza, azt mondták, utazzon, indul Európába. Az a kisebb gond volt, hogy korábban még New York államon kívül sem járt, ugyanis olyan számban indult el az első versenynapon, amilyenben soha korábban nem vett részt. Az amerikaiak ugyanis 440 méteres versenyeket rendeztek, ráadásul egy futamban négy-hat indulóval, kieséses rendszerben míg itt ketten álltak rajthoz egy futamban és csak az óra ellen versenyeztek. Így azt sem tudhatta, hogyan kell váltani a futás közben az egyik ívről a másikra.

Ahogy általában a téli sportokban, úgy a gyorskorcsolyában is a skandinávok voltak a legjobbak, akik ellen Jewtraw korábban soha nem versenyzett és tartott is tőlük. Őt a tizenharmadik párba oszották be, egy kanadaival, Charles Gormannel, akit jól ismert. Odaállt a rajthoz, azt mondta maga elé: "Istenért és a hazámért!" Jewtraw mindig jól startolt, de ezúttal beragadt, Gorman ment, mint a szél.

"A külső íven voltam, és annyit tudtam, hogy valahol majd át kell sorolnom a belsőre. Nem néztem meg a korábbi versenyzőket, szóval fogalmam sem volt, hogyan kell csinálni. Valahogy mégis sikerült a váltás és utána már én vezettem. Fogalmam sincs volt, hogy történt. Egymás mellett haladtunk, majd egy második lendületet kaptam. Nem foglalkoztam vele, hol van Gorman. Végül másfél másodpercet vertem rá. Azt mondta, teljesen kimerült, kikészítettem őt."

Az amerikai a végén legalább két tizeddel mindenkinél jobb volt. A második a norvég Oskar Olsen lett, a bronzot pedig két igazi nagymenő szerezte meg. A norvég Roald Larsen aranyat ugyan nem nyert az olimpiákon, de 1924-ben és 28-ban összesen hat éremig jutott. Vele holtversenyben a gyorskorcsolya egyik első nagy egyénisége, a finn Clas Thunberg végzett, ő az első két olimpián összesen öt aranyat és egy-egy ezüstöt, illetve bronzot gyűjtött be.

Chamonix után Jewtraw többé nem versenyzett, és életét nem úgy élte végig, mint egy bajnok. A nagy gazdasági válságig Lake Placidben, majd New Yorkban volt áruházi eladó, majd ő is az utcára került. Évekig munkanélküli volt, majd 38-ban egy New York-i jégpálya gondnoka lett, mellékállásban pedig korcsolyázókat oktatott. Annyit tudtak csak róla, hogy jó gyorskorcsolyázó volt valamikor, de az olimpiai győzelméről nem beszélt. Később az aranyát is elajándékozta, mert csak a felszíne volt arany, egyébként ezüstből volt. 1940-től húsz éven át biztonsági őrként dolgozott egy bankban, onnan ment nyugdíjba, később Floridába költözött feleségével, akivel 1930-ban házasodtak össze.

"A hírnév nem jár mindazzal, amit sokan gondolnak. Az arany nem változtatott meg engem egyáltalán. Soha nem akartam hasznot húzni belőle. De hát nem is volt esélyem soha, ugye?" - mondta minden keserűség nélkül.

Az első téli olimpiai bajnok az SI cikke után még tizenhárom évig élt, 1996. január 26-án halt meg. Pontosan azon a napon, amelyiken 1924-ben olimpiát nyert.