Eddig négyen haltak meg az olimpiákon
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cikkek cikkek
A téli sportok között néhány kifejezetten veszélyes is van, hiszen az alpesi sízők alig védve akár száz kilométeres óránkénti sebességgel is haladhatnak, a bobosok és szánkósok pedig még ennél is gyorsabban száguldanak egy betonteknőben. Tragédiák történtek már téli sportolókkal, olimpiai verseny közben szerencsére még nem volt erre példa - négy halottjuk így is van a téli játékoknak.
Amikor 1964-ben az egyébként is enyhe idő sújtotta Innsbruckra lecsapott a főn, sokan figyelmeztettek arra a helyi babonára, amely szerint ez a meleg szél rossz előjel lehet. A következő napok napok két halálos balesetében a szokatlan meleg szerepet játszhatott.
Egy generáció veszett oda
Nem olimpián történt, de ugyancsak Innsbruckban éreztette a hatását az amerikai műkorcsolya-válogatott 1961-es légi katasztrófája. A Sabena légitársaság Boeing 707-ese Brüsszelben leszállás közben a földnek csapódott. A gépen tartózkodó 72 ember (és egyvalaki a földön) meghalt, köztük a teljes, tizennyolc fős műkorcsolya-válogatott, a vezetők, edzők, sőt családtagok is. Az amerikaiak a világháború óta domináltak az egyéni számokban: a férifaknál 1948 óta csak egy évben nem ők adták a világbajnokot, miközben valamennyi olimpián győztek; a nők 1955 óta megszakítás nélkül adták a világ- és olimpiai bajnokokat. A szerencsétlenségben nemcsak a jövő bajnokai, hanem nagyszerű edzők is odavesztek, az amerikai műkorcsolyát később külföldi szakemberek tették újra naggyá. Peggy Fleming 66-os vébéaranyáig amerikai korcsolyázó nem nyert világversenyt.
Előbb a szánkópályán történt baj. Az olimpián ekkor bemutatkozó szánkózás egyik edzésén az 50 éves, lengyel születésű brit, Kazimierz Kay-Skrzypeski egy kanyarban kicsúszott és kiszállt a pályáról. A sportoló olyan súlyos medencesérülést szenvedett, hogy nem tudták megmenteni az életét.
A tragédia érvet szolgáltatott azoknak, akik szerint a sportágat éppen veszélyessége miatt nem szabadott volna az olimpiára engedni. Ráadásul a következő napokban újabb súlyos balesetek történtek. Ezek után a veszélyes kanyarokba a kicsúszást gátló fa párkányokat építettek. Az Innsbuck melletti Iglsben felépített pályával azonban már a tesztversenyen, az egy évvel korábbi vébén is sok gond akadt.
Ugyancsak a megnyitó előtt az alpesi számok edzésén is baj történt. A 19 éves ausztrál síző, Ross Milne letért a pályáról, fának ütközött és meghalt. A szervezők szerint a sportoló fiatal volt és tapasztalatlan. A balesetről szóló jelentésben azonban rosszul szerepelt Milne kora, ugyanis nem tizenhét, hanem tizenkilenc éves volt. Az alpesi síben meghatározó európaiak azt is javasolták, hogy az olyan országokból, mint Ausztrália, Új-Zéland érkező sízők ne indulhassanak nagy nemzetközi versenyeken. Az ausztrál csapatvezetők azonban cáfolták, hogy Milne tapasztalatlan lett volna. Ők a szervezést okolták, a síző ugyanis a zsúfolt pályán olyan helyen akart megállni, ahol megcsúszott. Szerintük az volt a tragédia valódi oka, hogy túl sokan voltak a pályán egyszerre.
Milne öccse, Malcolm be akarta bizonyítani, hogy ausztrálként is érhet el valaki sikereket: az 1968-as és az 1972-es olimpián is részt vett, több Világkupa-futamot is megnyert és lesiklásban vb-bronzot is szerzett.
Az innsbrucki megnyitón egyperces néma csenddel emlékeztek a két halottra, a zászlókat a játékok idejére félárbócra engedték. A két szerencsétlenség rányomta a bélyegét a 64-es olimpiára.
Közel harminc évig nem történt haláleset a téli olimpiákon, 1992-ben, Albertvillben egy gyorsasági síző vesztette életét. A játékokon bemutató sportágként szerepelt gyorsasági sízés maga az életveszély: a résztvevők célja az, hogy egy egyenes lejtőn minél jobban begyosuljanak, sokszor 200 km/óránál is gyorsabbak. A svájciak legjobbja, a 27 éves Nicholas Bochatay egy edzés alatt kisodródott a pályáról, egy hótakarító gépnek ütközött és súlyos belső sérüléseibe azonnal belehalt.
Pénteken jött az újabb tragédia: a 21 éves grúz Nodar Kumaritasvili a megnyitó napján, edzés elvesztette uralmát a szánkó fölött, majd 145 km/órás sebességgel csapódott ki a pályáról és egy oszlopnak vágódott. Kórházba szállították, de belehalt sérüléseibe.
Nem csak sportolók haltak meg
Biztosan nem teljes a felsorolás, de találtunk utalást arra is, hogy segítők, közreműködők is vesztették életüket a téli olimpiákon. Szintén Albertville-ben a síugró helyszínen egy biztosító katonát ölt meg egy lavina. 1988-ban, Calgaryban az osztrákok csapatorvosa, Jörg Oberhammer sízés közben úgy ütközött egy másik sízővel, hogy egy hótakarító gép elé sodródott, amely elütötte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
