Elfogyott alóla a sportága
Névjegy
Született: 1976. május 13.
Sportága: sífutás
Klubja: Vasas
Eredményei: olimpiákon 39. (2002, sprint), 44. (2006, sprint), 66. (2002, 30 km), 76. (2006, 15 km), vb-39. (2001, sprint) Világkupa-30. (2007, Csangcsun, 15 km), síroller vb-3. (2000)
"A nyolcvanas években nagy sífutóélet volt nálunk, remek társasággal, sokkal több emberrel. A rendszerváltás után ez szép lassan elsorvadt, de én addigra már megszerettem ezt a sportágat" - mondta Tagscherer Zoltán, a vancouveri téli olimpia egyetlen magyar férfi sífutója. Egy nálunk teljesen elfogyott sportág utolsó képviselője ő, aki még 85-ben, édesapja és a biatlonosként harmadik olimpiájára készülő Imre példáját követve kezdett el sífutni.
Tagscherer valódi amatőr: munka után, mellett sportol. Azt mondja, ha munkahelyén nem egykori honvédos társaival dolgozna együtt, akkor még rég nem tudná csinálni. Amikor nem havon készül, munka után megy fel a Normafára. Amikor elkezdődnek a szezon előtti, gleccsereken zajló táborok, aztán a szezon, akkor csütörtök este autóba szállnak, Ausztriába mennek és vasárnap este térnek haza.
A száraz edzéseket még el lehet itthon végezni, de a havas felkészülésre Magyarországon már nincs lehetőség. És nem csak a hóhiánnyal van baj, már pálya sem maradt, az edzők is eltűntek, a sportfinanszírozás is összeomlott az elmúlt húsz évben, így gyakorlatilag elolvadt a sportág. A férfi mezőny legfeljebb 15-20 emberből áll, a női elenyésző, öt-hat fős. Ráadásul mindenki egyedül edz, amikor éppen ráér, így eltűntek a közös gyakorlások.
"Szinte az egészet, a felkészülés nyolcvan százalékát egyedül csináltam végig" - jegyezte meg Tagscherer. A szorgalma azonban nem fogyott el, folyamatosan célokat tűzött ki maga elé, így az egyre kisebb mezőnyben mindig az élen tudott maradni, a mostani lesz a harmadik olimpiája.
Amellett, hogy Tagscherer nem tud pénzt keresni sportágával - amiből azért sokan megélnek máshol -, a magyar síszövetségnek alig vannak forrásai. A felkészüléséhez szükséges forrás nyolcvan százaléka a FIS-től, a nemzetközi szövetségtől jön, ennek köszönhetően legalább költenie nem kell a versenyzésére, a felszerelésére.
"Ma már nem biztos, hogy elkezdeném a sífutást" - mondja Tagscherer, akinek tervei szerint a vancouveri lesz az utolsó olimpiája. Úgy érzi, február után már nem lesz meg a kellő motiváció, és azt a hajszát, ami az olimpiai felkészülést jellemezte, nem fogja tovább csinálni.