Végig látszott rajta, hogy fél

"Ezekben a sportokban mindig emberi mulasztás eredménye a tragédia, a sportoló rossz döntése vezet a halálhoz" - állította a grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili múlt pénteki végzetes balesete kapcsán nagyon határozottan Gyulai Márton. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) főtitkára a 2002-es és a 2006-os téli olimpián versenyzett a magyar bobok kormányosaként.

Az olimpiai megnyitó előtti órákban történt szerencsétlenséggel kapcsolatban még mindig nem nyugszanak a kedélyek. A hétfőn hazaszállított grúz sportoló családja érthetően nem tudja elfogadni a történteket, édesapja azt mondta, fia a versenyek előtt elárulta neki, hogy tart a pályától.

Davit Kumaritasvili korábban egyértelműen a szervezőket tette felelőssé a halálos balesetért, szerinte nem szabadott volna ilyen gyorsra építeni a whistleri jégteknőt. Hozzá hasonlóan csalódott a világsajtó jelentős része. "Érmeket akartunk, de most csak könny és gyász van" - írta például az olasz Il Messaggero, de más lapok is hasonló hangot ütöttek meg.

A vancouveri versenyeken résztvevő sportolók viszont máshogyan vélekednek. Már a férfiak versenye előtt is többen elégedetlenkedtek amiatt, hogy a rajt lejjebb helyezésével lerövidítették a pályát, így a gyors versenyzőkkel szemben a technikásakat hozták helyzetbe. (A férfiak versenyében arattak is a németek.) A nők viszont egyenesen kiakadtak azon, hogy nem a számukra kialakított helyről, hanem a junior startból indulhatnak csak majd el. „A gyerekek rajtolnak innen. Nem vagyok boldog, ez nem alkalmas a női versenyre” - dühöngött Natalie Geisenberger, az egyik legnagyobb esélyes német.

"Ez a pálya nem életveszélyes, hanem gyors" - jelentette ki határozottan Gyulai. Mivel 2006 után felhagyott a bobozással, ő már nem ment le a 2007 decemberében átadott pályán, de figyelemmel kíséri sportága történéseit és elmondásokból ismeri a whistleri jégteknőt. Gyulai szerint egyértelmű a helyzet: egy ilyen létesítményt körültekintően megterveznek, majd megépítik, aztán a beruházó és a nemzetközi szövetségek (a bobosok a szkeletonosokkal együtt tömörülnek, a szánkósok külön szerveződnek) átveszik azt. Ellenőrzik, vizsgálják, majd hitelesítik. "Innentől kezdve hivatalos a pálya, ezután minden a hiba a versenyző hibája. Értelmetlen olyanokat mondani, hogy beperelik a szervezőket" - állította határozottan Gyulai.

Bobosként megtapasztalta, nagyon sokszor olyan dolgokat kell tenni, amelyek minden ösztönnel ellenkeznek. Tehát hiába szoktuk meg, hogy egy kanyar végén ki kell kanyarodni, vannak úgy megépített ívek, ahol egy ilyen mozdulat halálhoz vezethet. Példaként hozta fel a whistlerinél szerinte sokkal veszélyesebb, az elmúlt évtizedekben több bobos halálát követelő cortinai pályát, ahol azzal kezdik az oktatást, hogy minden addig megtanult dolgot el kell felejteni a bobozásról. Bár nem tapasztalta személyesen, úgy véli, a vancouveri létesítmény is valami hasonló lehet.

"Megnéztem a balesetről készült felvételt, látszik, hogy a grúz srác végig félt. Hátracsapott fejjel kellett volna siklania, ezzel szemben látszik ahogyan görcsösen tartja magát és nézne előre. Ezekben a sportágakban annyira finoman kell kormányozni, hogy nem lehet idegesen végigmenni. Egy rossz mozdulat az életébe kerülhet, aki ideges, hibázni fog. Kumaritasvili hibázott."

Gyulai azt is megjegyezte, nem sokat jelent az, hogy a grúz kipróbálta már ezt a pályát. Mert bármennyire is felkészítették egy edzéshétre, Világkupára, erre a versenyre lett tökéletes, a leggyorsabb. Ráadásul ehhez még az is hozzájárul, hogy ilyenkor bizonyítani akarnak a versenyzők.

A tragédiáról készült felvételeken jól kivehető, hogy Kumaritasvili halálát egy oszloppal való ütközés okozta. Felmerül, miért kellenek oda oszlopok, hiszen amúgy is elég kilátástalan 140 kilométeres sebességgel kirepülni a pályáról, de ha ilyen akadály szegélyezi, esélytelen a túlélés.

Gyulai szerint egyszerű a magyarázat, ezek a tartozékok a tető rögzítéséhez kellenek, ami viszont pontosan a versenyzés, a versenyzők biztonságát szolgálja. Ugyanis nincs annál veszélyesebb, ha hó, vagy - furán hat - jég kerül a jégteknőbe. Az irányítatlan jég ugyanis kezelhetetlenné teheti a bobot, a szánkót, az ezeknél jóval könnyebb szkeletont pedig egyenesen kiszolgáltatottá teszi. De a fényviszonyok kiegyenlítésében is szerepe van a tetőnek, árnyékol vagy éppen a megvilágítást szolgálja.