Contador pisztollyal üldözi a Kannibált

Akinek netán volt kétsége afelől, hogy Lance Armstrong után lesz-e korszakos egyénisége az országúti kerékpársportnak, annak Alberto Contador a Giro d’ Italia megnyerésével válaszolt: a spanyol látszólag minden megerőltetés nélkül győzött az olasz körversenyen.

A három hét alatt mindvégig az történt a mezőnyben, amit ő akart. Akkora volt a dominanciája, hogy elhihető róla, ezt bármikor képes megcsinálni. Most a hatodik Grand Tour-győzelménél jár, három Tour de France-ot, két Giro d’ Italiát és egy Vuelta Espanát nyert, egyelőre nem látszik, ki tudná megállítani.

Contador két Giro-szakaszon nyert, de ha kicsit is erőlteti, még három győzelmet bezsebelhetett volna. Kétszer ő maga adta át az első helyet, Rujano és Tiralongo potyázhatott, a záró időfutamon már sokkal inkább az ünnepléssel volt elfoglalva, minthogy megszakítsa magát.

A spanyol Giro-győztest egyre többször hasonlítják a 11 háromhetes körversenyt nyerő Eddy Merckxhez. Merckx mindig győzelemre éhesen versenyzett, csak akkor volt elégedett, ha vihette a szakaszt, a sprinteket, a hegyi hajrákat és az összetettet, nem is csoda, hogy mindenki csak Kannibálnak nevezte. A Pisztolyosként emlegetett (sikereinél ujjaival tesz lövőmozdulatot) Contador egyelőre nem küzd ilyen vérszomjasan, ugyan ráfogja a fegyverét az áldozataira, de nem mindig végez velük. Éppen ezért félelmetes ellenfél, úgy érezteti dominanciáját, hogy nem veri meg minduntalan az ellenfeleit. Ha kell, akkor a már-már unottnak tűnő tekerési stílusából pillanatok alatt felrázza magát, és hihetetlen lazasággal elhajt mindenkitől. Az idei Girón úgy tűnt, sohasem az erején, hanem a kedvén múlik, mire képes.

Contador tavaly még az Asztanában tekert, akkori csapatfőnöke, Giuseppe Martinelli szerint jól tette, hogy váltott és a Saxo-Bankba igazolt. Új főnöke, Bjarne Riis még többet hozhat ki belőle. Martinelli úgy véli Contador az ötszörös Tour-győztes Indurainnál és a hétszeres nyertes Armstrongnál már most nagyobb, pályafutása végéig Merckxet is lekörözheti. Contador mostani formáját elnézve ebben lehet igazság. A 28 éves kerékpárosnak még minimum 4-5 jó idénye lehet, és egyre kevésbé tűnik nagyképű kijelentésnek, hogy egy éven belül mindhárom nagy körversenyt meg tudja nyerni.

Azt, hogy Riis miben segíthet Contadornak, nem tudni, a spanyol hajlamos felülírni mindenféle taktikát, az idei Girón is sprintereket meglepve hozott egy második helyet a nyolcadik szakaszon, de két évvel ezelőtt a csapattársát, Armstrongot is otthagyva indított egy előre meg nem beszélt támadást.

Úgy tűnik, hiába nyert már eddig öt Grand Tourt, Contador most érett be igazán. Fizikailag - saját bevallása szerint is - élete legjobb formáját hozta. Szüksége is volt rá, mert csapata nem igazán tudta segíteni. Míg Armstrong győzelmeinél a legnagyobb hegyeken is rendre maradt két-három felvezető embere, Contador szinte végig egyedül küzdött. Az erején felül éppen ezért taktikailag is kimagaslót kellett nyújtania. Ezt is hibátlanul teljesítette, sosem vállalta túl magát, tudta, mikor kell lemondania a helyezésekről és a másodpercekről.  Ez jó politika volt részéről: a mindent felfaló kannibál csak ellenségeket szerez, még  visszakaphatja még ezeket a szívességeket az előreengedett versenyzőktől.

Contador győzelmével végérvényesen ikonná vált, és ez most leginkább saját karrierjét szolgálja. Ahogy Armstrong, úgy valószínűleg ő sem bukik bele doppingügyébe. Aligha kétséges, hogy a kerékpársport vezetői és a versenyrendezők is tudják, jelenleg Contadorral eladható a sportág. Nincs most a mezőnyben még egy bringás, aki joggal pályázhatna a szupersztár-státuszra.

A sportdiplomácia mindenesetre már megmozdult érte, a spanyol kerékpáros szövetség valahogy tisztára mosta, és azt is sikerült elintézni, hogy a nemzetközi Sportdöntőbíróság csak később tárgyalja doppingügyét. Minden jel arra mutat, valakiknek nagyon fontos, hogy Contador ott legyen majd a Tour de France júliusi rajtjánál. Hiába lesz sűrűbb a mezőny, ha a Pisztolyos megőrzi formáját, sorban le fogja vadászni a Schleck-testvéreket, Bassót, Evanst és az örökös Armstrong-segítő Hornert és Leipheimert is. A Kannibál akkor már csak négy Grand Tour-győzelemmel lesz előrébb.