Bertalan
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Utolérni a világ leggyorsabb emberét

2011.06.01. 22:29
Usain Boltnak mindegy, hol kell szerepelni, ha megfizetik, megy. A jamaicai csütörtökön még Rómában futott, szombaton két rapper társaságában volt a BL-döntőn a Wembley gyepén, vasárnap Ostravába volt hivatalos golfozásra. A cseh város Budapestől sincs messze, hol máshol csípjük el a jamaicait, ha nem ott.

Ostrava önmagáért nehezen szerethető város, a csehek sem ajánlgatják a turistáknak. Nyomuk sincs a németes stílusú tiptop mézeskalács házaknak, igazi iparváros. Kohók, acélművek, gyárkémények mindenütt. A levegőt harapni lehet, az esti lámpafénynél jól kivehető, ahogy a porfelhők lebegnek. Ha a hosszútávfutó sztár, Haile Gebrsellassie Peking szmogja miatt kihagyta az olimpiát, innen sírva menekülne. Usain Boltnak szerencséje van, sprinterként csak néhányszor kell belélegeznie futás közben.

A bicepszét mutatja

Bolttal Ostravában először az egyik cseh tévéadón találkoztam, éppen a bicepszét mutatta a kameráknak. A 100 és a 200 méter olimpiai bajnoka és világcsúcstartója az ostravai Arany Szöges versenyre érkezett, és úgy látszik, már a bokszban szokásos rituálékat is beveti. Most éppen izmaira büszke, a hosszú versenymentes időszakában kigyúrta magát, ettől vár jobb rajtot.

Aztán egy cseh újságcikkben is szembejött, ha jól vettem ki, éppen azt ecsetelte, hamarosan olyan jó lehet golfban, hogy Tiger Woodsszal is kiállhat. Tőle nem szokatlan az efféle kijelentés, nagyon komolyan azért nem kell venni: már focista is akart lenni, edzett például a Manchester Uniteddel is. Ostravában persze futnia kell.

Jó előre elhatározom, a Mestsky Stadionban Boltnak fogok szurkolni, hiába érdekesebb egy bálvány ledöntése, akinek vereségén jót lehetne kárörvendeni. Gyanítom azonban, hogy a Bolt-jelenség csak egy sikeres száz után tud kiteljesedni, azt pedig érdemes tanulmányozni.

Ehhez persze sokat kell várni, Bolték futama az utolsó lesz, a szervezők természetesen a végére tették a kéjmámorral kecsegtető számot. Az már a stadion felé közeledve kiderül, hogy közönség lesz. A szomorú látványt nyújtó gyártelepek közé zárt objektumba csak úgy özönlik a nép. Az atlétika, vagy talán maga Bolt, itt közügy. Magyarországon egy hétvégi futballfordulóra nem gyűlik össze összesen ennyi néző, nemhogy hétköznap. A stadion a célegyenes lelátóján kívül eléggé leharcolt, oszladozó betonelemeken ülnek, állnak, ugrálnak a szurkolók. Gyanús, hogy sokkal többen vannak, mint ahányan hivatalosan elférnek. A stadion körül vidám majális bontakozik ki, jól eleresztett sörkészlettel. Minden második sátorban lángosnak titulált lepényeket árulnak, ha valaki nem atlétikára éhes, marcipánmalaccal vagy mézeskalács szívvel is tömheti magát.

Csak egy lufi

Persze a Bolt-kultusznak is megvan a terepe. Frissnek tűnő önéletrajzi könyvét kínálják, lehet venni Bolt-lufit, Bolt-karkötőt, Bolt-posztert, meg olyan márkájú cipőt, amit a sztár visel. Sportszergyártója egy közhelyes ötlettel laza tábort is kialakított: Bolt jamaicai, természetesen ebből nem következhet más, mint hogy reggae-t hallgat pálmafák alatt.

Arra nem tennék sokat, hogy a szétszívott raszták nekiállnak sprintelgetni, de a 15 méternyi rekortánnal és a fotócellás időmérővel a gyerekeket nem nehéz megnyerni a futásnak. Gyorsabb vagy, mint Usain Bolt? – ez a kérdés. Egyelőre úgy tűnt, senki nem verné meg, de mi lesz, ha csak a kölykök századából sprinter lesz?

Tiszteletkör már a verseny előtt

Boltért megőrülnek a csehek is, amennyire lehet, ki is szolgálják őrületüket: amikor lehet, megmutatják a sprintert, Bolt nem egy 10 másodperces sztár, aki a futam és némi integetés után eltűnik az öltőzőben. A verseny megnyitójára neves sportolókat ültetnek nyitott kocsikba, és tesznek velük egy kört. Így vonul fel néhány korábbi sprinterkirály, mint Donovan Bailey és Maurice Greene, cseh nemzeti hősök, a tízpróbázó Roman Sebrle, a teniszező Ivan Lendl, a hokis Jaromír Jagr. A menet végén egy oldtimeren Usain Bolt parádézik, a túlmozgásos atléta, a szokásos electric boogie-s táncával száll kocsiba, de itt még nem zabálja őt annyira a közönség, Lendl és Jagr kedvéért szól a vastaps, Boltnak azért kicsit dolgozni kell.

Amíg megint sorra kerül, a ma csak epizódistának számító sportolók versenyeznek, hiába van jó néhány olimpiai bajnok is köztük. A hangulat azért így is remek. Az első számban, a 3000 akadályon Robert Koech rögtön feltüzeli a közönséget, a nyolcperces határ áttörésért üvölt neki mindenki. Sajnos hiába, 8:02:40-et fut, talán ha a nyúl nem szalad el előle annyira, meglehetett volna a szezon legjobbja. A 400 gáton össze is jött a dél-afrikai L. J. van Zylnek, 47.66-tal saját csúcsát állította be, fehér nyert egy sprintszámban.

A magasugrók szinte észrevétlenül küzdenek, csak akkor kapnak figyelmet, ha ütemet tapsoltatnak maguknak. A végére ketten maradnak, a német Spark és a vodkás jelzőt magáról soha le nem mosó Uhov. Az orosz hiába tapsoltat dupla olyan gyors ütemet, mint a német, ugyanúgy leveri a lécet. Egyszer az egész állványt fölrúgja, ránézésre színjózanul, végül 232 centiméterrel övé a verseny.

A gerelyhajítók is csendben elvannak, először akkor szisszen fel a közönség, amikor egy elmélázó versenybíró az utolsó pillanatban ugrik el a gerely elől. Másodjára már nem vadászjelenetnek tapsonak, a német Zordo 85 méter feletti dobásával a záró sorozatban előz mindenkit.

Boltról ilyenkor hajlamosak megfeledkezni, mondjuk a futamát várva már egyre ritkábban szaladnak ki sörért meg sült kolbászért. Egyik előfutára, a szintén kellően excentrikus Dayron Robles eszünkbe juttatja, mire lehet számítani. A kubai 110 gátas már a rajtnál kiköveteli magának az ovációt füléhez tett kezével, a célban aztán kérnie sem kell, 13.12-vel mindenkit megvert. Már játsszák is neki a Guantanamérát, ő meg mehet egy kört örömködni.

A legjobb futás se számít

A női 100 méteren nincs színészkedés, Veronica Campbell Brown ellenállhatatlan, a közelében sincs senki, 10.76-ot repeszt. Ez a világ idei legjobb eredménye, majd azt is kiderül, hogy 100 yardon a világ legjobbját mérték neki. De ez most alig érdekel valakit, már mindenki Boltot várja.

A szpíker is hergeli a közönséget, Usain – mondja, mire ezrek üvöltik: Bolt. Ezt párszor mindenki megelégedésére eljátsszák, aztán Usain is megmutatja magát. Táncol egy kicsit, a kamerába beszél, majd néhány centire a pólóját is megemeli. A minisztriptízre természetesen sikítanak a lányok, hálásak.

Úgy tetszik, ha Bolt zenét hall, azonnal elkezd mozogni, történjék bármi. A férfi 100-as futamot Gyulai István emlékének ajánlották. A rajt előtt szomorú hangulatú zongorafutamra játszottak be néhány képet a stadion kivetítőjén a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egykori főtitkáráról. Boltot ez nem hatotta meg, a levegőben billentyűzve ő is lejátszotta a dallamot. Ez a megmozdulása sem marad taps nélkül.

Fut és nyer

Bolt fő száma a magamutogatás mellett mégiscsak a 100 méter, végre ehhez is elérkeztünk. Mivel nem fogom lassítva látni a futamát, úgy döntök, a célba érkezést akarom minél közelebbről látni. Eredetileg úgy 30 méternél lenne a helyem, de ott inkább csak azt látnám, hogy jönnek ki a rajtgépből. Szerencsére nincs túl nagy szigor, szabadon lehet jönni-menni a lelátón, így kiküzdök magamnak egy állóhelyet a célnál, a reményeim szerint Bolt jön először. A rajt után csak azt látom, hogy talán picit előrébb van, de egyáltalán nem meggyőző, hiányzik belőle az a laza stílus, ami egyedülálló futóvá teszi. A célban aztán már kijön a különbség, 9.91-gyel nyer. Szerencsére nem volt jobb futó, aki ellopja a show-t, így felrobbanhat a nézőtér, van ok az őrjöngésre. Bolt teszi is a dolgát, körbepacsizza a stadiont, de testőröket is kap, nehogy túlünnepelje magát. A kör végén, némi unszolásra aztán mindenki megkapja a magáét, és végre bemutatja a Bolt-mozdulatot.

Az eredményhirdetés után eltűnik, a rá várakozó újságírók és az úgy százfős, minden mozdulatára reagáló szurkolótábora is már-már lemond arról, hogy még látja. Aztán egyszer csak előkerül, és mintha megkergült volna, föl-alá futkos a rekortánon örömében, időnként egy bukfenc erejéig vagy egy kis tánc kedvéért megáll.

Amikor a táncról is megfeledkezik

Szólnak neki, hogy van még feladata. Gyorsan kapcsol, kijön az újságírók közé interjúkat adni. Az eddig minimum félörültnek ható Bolt átlényegül. A futása is ezért hihetetlen, a lazaságtól széteső sprinter egy pillanat alatt váltani tud, és csak a futásra koncentrál. Amikor beszélnie kell, akkor is ez történik. Higgadtan, vérprofin nyilatkozik, ismételgeti válaszait kitartóan, semmi hülyéskedés. Még fél órával a verseny után is csorog róla a víz, egy segítője izotóniás italt nyom a kezébe, hogy legyen ereje még a kérdésekhez.

„Nem igazán érdekel, hogy kikapok mostanában vagy sem, az idei év egyetlen célja a világbajnokság. Mondhatják, hogy a mostani időm sem erős, de hát ez még csak a második versenyem volt 2011-ben” –  mondja.

Valami hasonlót gondolt a stadionból magányosan kiballagó Maurice Greene is. Az egykor szintén 100-as világcsúcstartó most alig érdekel valakit. Azért elmondja, úgy látja, Bolt már most is elég erős, csak még nem pörögnek igazán a lábai. Hogy elkapja a ritmust, még kell neki pár futam.

Bolt egyszercsak elunja a kérdezősködést, vagy talán a komolykodást. Azt se mondja, elég, csak némán továbbáll. Ahogy mondta, a sikolyokért is jön erre a versenyre. Azokért pedig hálás, autogramot oszt. Felveszi a mosolyát, és el is tűnik a minden mozdulatát megéljenző rajongói között. Neki sosem elég az emberek szeretetéből, ebben is utolérhetetlen.