Mind eltúlzott, magyaroskodó rettenet volt

A győztesek, Csergő Noémi és Mohari Kinga úgy terveztek, hogy kollekciójukon a kalotaszegi minták messziről is egyértelműek legyenek, a minta messziről ne koszfoltnak tűnjön, hanem egyértelműen lejöjjön, hogy ez egy népi motívum. Molnár Zoltán, a MOB főtitkára is elégedett volt az eredménnyel: „Jó döntést hoztunk, nagyon szép felvonulóruhát és formaruhát választottunk".

A héttagú zsűri egyik tagja, Tóth Ali stylist, a The Room magazin főszerkesztője már nem ennyire elégedett. A döntési folyamat utolsó fordulójában külföldi utazás miatt részt sem vett, de nem is nagyon akart, sőt már kérte is a MOB-osokat, hogy vonjanak vissza minden olyan információt, amely szerint a döntésben neki is része van.

„A pályázat nyilvános volt, mégis, egyetlen normális tervező sem tudott róla, elég nagy mutyinak hangzik az egész. Az első fordulónál már elájultam. A kábé 30 pályázatból 29 értékelhetetlen volt. Simán el tudom képzelni, hogy gyerekek tervei voltak. Mindegyik csupa eltúlzott, magyaroskodó rettenet volt, nem is értettem az egészet."

Fotó: Illyés Tibor

Már a korai szakaszban felvetették a szintén zsűritag MOME-rektorral, Kopek Gáborral, hogy az egészet állítsák le, mert ciki, de a MOB nem akart kihátrálni. „A második fordulóban hat munka maradt, ekkor beszéltünk a pályázókkal, hogy miket kéne korrigálni. Ezt meg is tették, de már akkor reménytelennek láttam az egészet. A zsűri a végén csak ajánlást tehetett, amit a MOB-főtitkár simán felülbírálhatott volna, tehát a végső döntés az ő kezében volt, de végül elfogadta ezt a kalotaszegit."

Hiányzó magyar divat szakma

„Valójában semmilyen nemzetközi szinten is elismert magyar tervező nem tudott a kiírásról. Az lehetne a megoldás, ha egy szakmai kuratórium választaná ki a tervezőt, aki elnyeri a megbízást."

Kopek Gábor szerint jó, ha egy ilyen pályázat nyilvános, és aki csak akart, eljött, de a rektort megdöbbentette, hogy a szakma komoly hányada nem képviseltette magát. „Ezt nem is értem, nagy hiányosság. Várható pályázók nem jelentek meg, cserben hagyták a zsűrit. Egy ilyen pályázaton mindenkinek ott kéne nyüzsögni, itt látszódhatna az ország vizuális kultúrája. Nem szerencsés, ha a szakma lebombázza magát."

A magyar tervezők sem rosszabbak, de aktivizálniuk kellene magukat. „Az a terv futott be, amelyik a legkisebb problémát okozza. Nem vagyok ellendrukker, soha nem az a hibás, aki ott van, aki pályázott, hiszen hisz abban, amit csinált."

A zsűri egy másik tagja, a Ferenczy Noémi-díjas iparművész, a Magyar Alkotók Országos Egyesületét képviselő Nyári Ildikó – aki nyolc éve már volt az olimpiai formaruháról döntő zsűri tagja – nem egészen így látta. „Sok volt a jelentkező, már elsőre feltűnt, hogy nem brilliáns a mezőny, sok az amatőr munka. Ezek rajzban, színben, árban, anyagban sem voltak vállalhatók."

Furcsállta, mitől ilyen bátrak a pályázók. „Nolc-tíz jónak mondható pályázat volt, voltak tehetségesek is, iparművészek, ők tovább is jutottak." Neki nem volt nehéz a döntés, nála végig a későbbi győztes volt az első: „Hiteles, egyszerű jelzésekben közölte, hordozta a magyar motívumokat, nem akart hivalkodó lenni" – mondta Nyári.

A zsűriben ülő sportolóknak, a kajakos Kovács Katalinnak és az azóta az év sportolójává választott tornász Berki Krisztiánnak is tetszett a győztes modell. "Nem divatbemutatóra mennek Londonba, laza, lezser, egyszerű ruha kell, ez pedig ilyen, az összhatása szerint kellemes, korrekt, végiggondolt munka" - tette hozzá Nyári.

A pályázat fődija egymillió forint volt, az első három helyezett pénzjutalmat kapott, a többi döntős oklevelet. A MOB még idén pályázatot ír ki a győztes formaruha legyártására.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!