Őrjöngő tömeg és egy vérző magyar fej

A júliusi londoni olimpia előtt a Guardian összeszedte az elmúlt olimpiák 116 éves történetének ötven legnagyobb pillanatát. Az 1956-os magyar-szovjet vízilabdamérkőzés a hetedik helyre került. (Az első a 72-es orosz-amerikai kosárlabdadöntő, a második Bob Beamon 68-as ugrása, a harmadik Derek Redmond 92-es 400-as futása.)

Már közvetlenül az elődöntő után sejteni lehetett, hogy szimbolikus mérkőzés lesz, mert a magyarországi forradalom leverése után alig több egy hónappal találkozott a két ország. Azt is sejteni lehetett, hogy a meccsnek hosszú utóélete lesz, mert Zádor Ervint, a magyar csapat legfiatalabb, de egyben az egyik legtehetségesebb tagját megütötte Prokopov.

1956. december 12. Zádor Ervin, válogatott vízipólós véres arccal mászik ki a medencéből a Melbourne-i Olimpia szovjetekkel vívott döntőjében.

Zádor szemhéja felszakadt, vérző fejjel jött ki a medencéből. Az esetet így elevenítette fel az Indexnek az érintett: "Prokopov nem az én emberem volt, általában Bolvári fogta, az ütést sem nekem, hanem neki szánta. Bolvári megkért, hogy cseréljünk, mert a megvadult orosz őt már megütötte a fülén, és nem akart kockáztatni. Valószínűleg a számat vette célba az orosz, de elkaptam a fejem, és a szemöldököm ért az ütés, másfél perccel a vége előtt. Most is csak azt mondom, bárcsak ne történt volna meg, az életem is másként alakult volna, nem lett volna ekkora felhajtás soha köröttem, nem lett volna a sok címlapfotó, az ismertség, ami nem hiányzott. Vérző fejjel mentem végig az uszoda mellett - közben a tömeg őrjöngött -, előtte megszédültem, de akkor már tudatomnál voltam. Ellátták a sebemet, de nekem véget ért a játék."

Zádor a jugoszlávok elleni döntőben nem játszhatott. A játékos Magyarországra nem tért vissza, Amerikában telepedett le, és később a hétszeres olimpiai bajnok úszó, Mark Spitz felfedezője volt.

A Guardian cikke amúgy tökéletesen visszaidézi a legapróbb részleteket – a hajrá magyarok kifejezés is megjelenik benne -, a provokációt, az ausztráliai magyar emigránsok fanatizmusát és a meccs hangulatát: harc volt a víz felett és a víz alatt is.

Hevesi Istvántól is idéznek: „elpusztíthatatlan tűz volt bennünk, és tudtuk, hogy Isten segít és nyerni fogunk.”

Az egri védő arra is visszaemlékezik, hogy a szovjetek előzőleg másolták őket, mindent tudtak róluk, hiszen hét hónappal a játékok előtt már egyszer találkoztak. Az elődöntő az ütés után, 4-0-ás állásnál szakadt félbe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!