Gyöngyi
6 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Azt nyesik le Dzsudzsákról, amitől valaki lett

2012.03.28. 12:14
Az orosz bajnoksággal valami nincs rendben. Most külföldiektől várják az áttörést. Hogy ebben a rendszerben Dzsudzsák miként áll helyt, még kérdéses.

Tavaly nyáron Dzsudzsák Balázs pályafutása majdnem olyan nemzeti ügy lett, mint pár éve Talmácsi Gáboré. A szélső a PSV-ből a dagesztáni Anzsi Mahacskalához ment, majd télen a Moszkvába igazolt. A Dinamo akkor még jobban állt, mint most, amikor az Anzsi megelőzte.  Dzsudzsák volt klubja így az ötödik helyen áll, ami még éppen Európa Ligát jelent. A hatodik helyre visszaeső Dinamonak maradt a kupa, ha az elődöntőben legyőzi a másodosztályú Nyizsnyij Novgorodot idegenben, biztosan döntőt játszik.

Dzsudzsák három meccset játszott a Dinamóban, már valamelyest meg lehet ítélni, a váltással jól döntött-e vagy sem, egyáltalán: hogyan alakult át a játéka az orosz bajnokságban.

A Dinamóban nem egy kész csapatba került be, amelynek éppen hiányzott a balszélsője. Szilkin edző legalább három hadrendben (4-4-2, 4-2-3-1, 4-1-3-2), különböző emberekkel játszatta eddig csapatát, ami Dzsudzsák beilleszkedését nem könnyítette meg. A válogatott szélső mindig mondta, az orosz bajnokság színvonalasabb, mint a holland. Ha abból indulunk ki, hogy hat topcsapat van - és most a Rubin Kazanyt még nem vettük ezek közé -, igaza van. (Hollandiában jó esetben is csak négy.)  

Mivel minden pontnak óriási értéke van, sokkal nagyobb taktikai fegyelmet követelnek meg tőle, mint a PSV-ben, rendszeresen vissza kell mennie, zárni a területeket. Nem nehéz észrevenni, Dzsudzsák messze nem annyira kötetlen szerepkörben játszik, mint Hollandiában, ahol fickándozhatott a vonal mellett, a felezővonalat saját kapuja felé át sem kellett lépnie, többnyire fel volt mentve a védekezés alól. 

Oroszországban az első két dinamós meccsén egyszer sem futott el a szélen az alapvonalig, sebessége nem érvényesült, mert erre egyszerűen nem volt területe. (Hollandiában van, az Eredivisie a legmagasabb gólátlagú európai bajnokság, az orosz inkább az olasszal rokon.) Nincs, aki futtassa, önerőből pedig nem könnyű megverni a jobbhátvédeket.

A harmadik meccsen már majdnem sikerült az elfutás, de akkor is inkább beadott. Az oroszoknál nincs szabadság, akkor is voltak rajta, ha átment a jobb oldalra. Szilkin edző - akaratlanul is - azt a 25 százalékot vette el belőle, ami Hollandiában a sztárok közé emelte: a kreativitást, az alkotást, és mivel neki is vissza kell futnia, értelemszerűen kevesebb ereje marad a támadások segítésére, a kiszolgálásra. A második hullámbeli felfutása, kapu elé érkezése kiiktatódott.  

A 4-4-2-es felállásban Dzsudzsák lényegében nem is klasszikus szélső, ütköznie kell, részt venni a párharcokban, küzdeni, olykor még labdát szerezni, felvinni, megjátszani, indítani. A támadásokból elvett 25 százalék tehát a védekezésre fordítódott. A Szpartak ellen a gólvonalról mentett, és még így is habozás nélkül lecserélték Noboa öngólja után, mert a játék azt kívánta.  

Ettől még fejlődhet, mégha az önbizalmát rombolja is, hogy nem ér fel a kapu elé. Kellene már neki nagyon egy gól, mert így a gólpasszoknak kénytelen úgy örülni, mintha a neve mellé került volna egy találat. És nyilván amikor önmagában elképzelte az orosz karriert, nem úgy gondolta, hogy március végére még mindig gólképtelen lesz.  

Önbizalma megbicsaklását jól mutatta, hogy a Zenit ellen betört ugyan a tizenhatoson belülre, de nem lőtte, hanem passzolta a labdát, jelezve: az egó háttérbe szorult, a csapat érdekei, a gólok mindennél fontosabbak. (A Dinamo négy bajnoki meccsen három gólt lőtt, amiért egy pontot kapott, és folyamatosan csúszik hátra a kiegyenlített mezőnyben.) 

Egy lecsorgó labdát a Zenit-meccsen éles szögből kapura bombázott, de az meg mellé ment. Ezt a labdát egy erőtől duzzadó, csapatával már összhangban lévő Dzsudzsák valószínűleg bevarrta volna.  

A Dinamónál nem volt azonnali, megváltoztathatatlan tétel, hogy mindegyik pontrúgás az övé, ki kellett érdemelnie a csapatban ezt a rangot. A Zenit elleni kupameccsen a tizenegyest Misimovic lőtte, amiből kikövetkeztethető: a bosnyák előtte van a sorban.

Hallgatag magyarok

Természetesen Dzsudzsákot is meg akartuk kérdezni játéka változásáról, de sem a helyszínen, Moszkvában, sem azóta nem tudtuk elérni. Menedzsere a sokadik próbálkozás után közölte: nem tud segíteni. A helyszínen még az volt az indok, vesztes meccs után rosszkedvű és nem nyilatkozik. Igaz, ő legalább köszönt, a gólszerző Huszti még csak felénk sem nézett.

Dzsudzsák, ha marad az Anzsinál, pillanatnyilag jobb helyzetben lehetne, mert a pontrúgásoknál más nem jönne számításba. A holland edző, Guus Hiddink érkezésével a bal lábas Zsirkov került Eto’o mögé.  

Az Anzsinál Satov van a szélen mostanában, a második félidőben, a Lokomotiv ellen viszont Busszufa került át. Dzsudzsák volt csapata ott tart a csapatépítésben, hogy a hajrában, amikor menni kellett az eredmény után, a legértékesebb játékos - Eto’o - szabadrúgást lőtt. Mivel a kameruni a leggólveszélyesebb, érthetetlen, hogy kivették a kapu elől, pláne, hogy hasba lőtte a hozzá legközelebb álló játékost.

Nem értik

Az egész orosz bajnokságra jellemző, hogy újra külföldi edzőkben látják a megváltást. 2004-ben volt a beáramlás első hulláma, akkor megszerezték a portugál Artur Jorgét (CSZKA), az olasz Nevio Scalát (Szpartak), volt két cseh edző is, az egyik a Dinamóban, a másik a Zenitben. Általában fél évet bírtak, menesztették őket. Utána visszanyúltak az orosz edzőkhöz, míg el nem jött a mostani második hullám, amikor Hiddink mellett a portugál Couceiro és mindenekelőtt az olasz Spalletti érkezett.  

Spalletti már bajnok volt a Zenittel, most megismételné ezt. A volt litván kapitány, Couceiro, a Lokomotivval a BL-ért harcolhat, Hiddinknek egyelőre még az Európa Liga is megfelelő.  

Óvatos meccsturizmus

Ahogy korábban Magyarországon Budapestre, Oroszországban még mindig Moszkvába összpontosul a bajnokság krémje, hiszen a rájátszásban négy moszkvai csapat is érdekelt. Ilyen töménységben Londonban van topfutball (Chelsea, Tottenham, Arsenal, Fulham, QPR), de Moszkvában abszolút megvan az esély, hogy nem túl drágán be is jussunk a rangadókra. Két-háromezer forintért már van jegy.  Moszkvában persze az időjárással márciusban még birkózni kell, a Dinamo-Zeniten (1-5) mínusz tíz volt, Egervári kapitány derekát pokrócba csavarva nézte végig a meccset, egy hét múlva a Dinamo-Szpartakon havazott.

Az orosz tévében napról napra visszatérő téma, hogy az Apoel miként juthatott el a BL negyeddöntőjébe, ami oroszoknak nem sikerült, jóllehet az elitklubok büdzséje tíz vagy hússzorosa a ciprusiénak, amely 20 millió euróból gazdálkodik, és a legnagyobb fizetések is csak évi 200-300 ezer euró között mozognak.  

A műsorvezető feltette azt a kérdést is, hogy talán nem nagy sztárokat kell venni, hanem olyanokat, akik inkább egymáshoz illenek, és egymásból többet képesek kihozni. Erre a ciprusi elnök úgy reflektált, hogy ők egyszeri eredményt értek el, ha tehetné, ő is venne nagy sztárokat, de szerinte nagyon fontos, hogy futballkultúrák jól megférjenek egymás mellett. Az ukrán Sahtart hozták példának, ahol a keletieket összeválogatták, Hübschmann, Rat, Srna, Mihtarjan, akik védekeztek, a brazilok pedig támadtak, ezért is volt egységesebb a játékuk.  

Az orosz futballban ezt még nem látni. A rájátszás nyolc csapatából hatban vannak robusztus – csak a Rubin és a Zenit a kivétel - erőcsatárok Eto’o, Dumbia (CSZKA), Caicedo (Lokomotiv), Emenike (Szpartak), Traore (Kubany), Kuranyi (Dinamo), de ők nem minden esetben értetik meg magukat a kiszolgálókkal.  

„Itt az a filozófia, hogy értékes, könnyen kezelhető külföldi kell, akinek jobb híján fel lehet ívelni a labdát, tud vele kezdeni valamit, de akiért kimennek a szurkolók is. Az értékes külföldi viszont nem olasz vagy spanyol, mert őket nem lehet megfizetni. Ide egy vagy két kivételtől eltekintve olyan külföldi jön, aki gyökértelen, elfogadja a viszonyokat, a nagy pénzért idomul ahhoz, hogy egyedül verekszik a védőkkel. Az orosz foci még nem tudja megmozgatni a legjobb brazilokat, legjobb argentinokat, csatársorra még nem telik. Ha vannak is átmeneti nagy nevek, nem ez az általános. Nem élvezetes a játék, sokszor nem látszik, mit akarnak játszani, a sablonosság ebből az egycsatáros felállásból alakult ki” – mondta a Lokomotiv meccsen az egyik kolléga, amikor épp egy banán repült a nézőtérről.  

Mivel a centerek többsége fekete, nem könnyű megküzdeniük az előítéletekkel, ráadásul a banán a jobb helyekről, a VIP alól repült.  

Az oroszok külföldön sem érnek el sikereket, Arsavin előtt Kerzsakov is visszamenekült, Pavljucsenko sem ragadt meg Angliában. Nem véletlen, hogy orosz BL-győztes is csak egy van, Alenyicsev, aki a Portóban leginkább csere volt a 2004-es szezonban. Ráadásul Szpartak vagy CSZKA-meccset nézni is lehangoló, hacsak nem egymással játszanak – akkor 70 ezren kimennek -, mert több a rendőr a Luzsnyikiban, mint a néző.  

Az orosz focinak nagy problémája, hogy nézőt nem tud venni, pedig az érthetetlen meccs eleji, utáni tűzijáték is értük lenne. A félmeztelen ultrákat nem kell megvenni, azok akkor is mennek, ha rossz a csapat. A családok viszont nem mennek ki, mert a jó időt sem lehet megvenni.  

A Dinamo futballcsapata közel annyit nézőt szerez meg, mint amennyi a hokira kimegy, vagyis hét és tízezer között. Igaz, a Dinamó futballistáiért Himkiig kell utazni, oda már nem megy metró, csak marsrutka, kisbusz a város széléről.  

Félig sem lerombolt stadion a belváros szélén

A Dinamo bázisa tökéletesen visszaadja a volt szocialista viszonyokat, a régi Megyeri úti stadiont idézi vissza. Az 1928-ban épült hatalmas, futópályás 45 ezres stadiont még nem bontották el teljesen, csak egy részét, jóllehet öt éve nem játszik benne senki. Torzóként maradt ott a belváros szélén, és láthatjuk a vetődő Lev Jasint a bejáratnál, Michael Jackson, a Deep Purple is itt lépett fel. Van mellette ugyanakkor egy fedett nagyméretű műfüves pálya, ahol a gyerekek gyakorolhatnak.