Irány az NB I.

Úgy tűnik, a magyar futball rengeteget fejlődött az utóbbi években, és ma már a jóval előttünk járó belga, olasz és orosz bajnokságokból is az NB I.-be kívánkoznak futballisták. De miért?

Juhász Roland, a belga bajnok Anderlecht és Dzsudzsák Balázs, a Dinamo Moszkva focistája mintha csak jelre tennék, egyszerre adták ki a jelszót: irány az NB I. A két futballista egy napos eltéréssel a Nemzeti Sportnak arról nyilatkozott, hogy „megfelelő körülmények megteremtése esetén" szívesen visszatérnének Magyarországra, az NB I-be. Juhász ráadásul nemcsak a maga nevében beszélt, hanem említette Priskint, és az olasz B-ben futballozó Laczkót is. (Utóbbi ennek ellentmondó nyilatkozatot adott).

Érthetetlen, hogy Juhász, miért akar hazajönni. Most ugyan klubjában nem játszik, tavaly viszont még a Bayern Münchennel kacérkodott. Mi történhetett vele? És miért beszél többek helyett?

Juhász biztos abban, hogy sokan lejjebb adnának pénzbeli igényeikről egy tőkeerős magyar csapat érdeklődése esetén. „Gondolkodás nélkül alább adnék az igényeimből, vagyis Brüsszelben keresettnél kevesebbért is boldogan vállalnám a magyarországi szereplést". A magyar klubok egy részének ma már tőkeerős tulajdonosuk van. Ha egy jó magyar játékosra pénz kell, megszerzik. Rudolf Gergelynek is sikerült megállapodnia a DVTK-val, holott évi több százezer euróról van szó.

Juhász szerint a visszatérések magukkal hoznák, hogy többen járnának NB I.-es meccsekre, ha a csapatokban 2-3 válogatott is szerepelne. Erről viszont nem vagyunk meggyőződve. Évek óta 2500 körül van az átlagnézőszám az NB I.-ben, és véletlenül sem jut 3 ezer fölé.

A válogatottban többségben vannak a külföldön szereplő játékosok, ahogy tíz éve, ma is.

A nyáron a válogatottban háttérbe szorult játékosok: Czvitkovics Péter, Rudolf Gergely, Elek Ákos és Buzsáky Ákos is visszatértek Magyarországra.

Az indokok nem feltétlenül ugyanazok, van akit elzavartak, van, van aki nem kapott elég játéklehetőséget, és olyanról is hallani, aki nem érzi jól magát a klubjánál. A közös pont annyi, hogy Magyarországon, az NB I.-ben fociznának. Ez egyelőre csak Rudolf Gergelynek sikerült, a DVTK-hoz került.

Válogatott futballisták csapat nélkül maradtak.

Mi lenne ha hazajönnének? Tudunk példákat a múltból, nem ők az elsők, akik huzamosabb külföldi munka után visszatértek. Így jött haza már évekkel ezelőtt az egykori válogatott Bodnár László, Gyepes Gábor, Halmosi Péter, aztán Németh Krisztián az NB II.-es MTK-t is bevállalta, hogy fél év után ismét nekivágjon, és Hollandiában kezdjen értelmes karrierbe. Halmosi a Haladáshoz került, és csapata egyik legjobbja, gólokat rúg, jól játszik. Jelenleg  a Haladás a 7. az NB I.-ben.

Rudolf Gergelyt a Fradi ellen meglátjuk, ha játszani fog egyáltalán. A DVTK a 6.

Gyepes, Buzsáky nem is maradt, visszatértek Angliába, a harmadosztályba. Buzsáky megszerette Angliát, a külföldet. Ő ilyen ember, ilyen játékos.

Mi van a többi, a válogatottban háttérbe szorult futballistánkkal? Tőzsér most Olaszországban, a Genoában bizonyíthat. Ha jól játszik, akkor arra is esély van, hogy Olaszországból érkezzenek megkeresések magyar játékosok iránt. Például Huszti Szabolcs iránt. Bár Huszti akkor sem jár rosszul, ha jövőre, vagy akár télen csapatot vált Németországban. A Dortmundhoz is mehet, a Hamburghoz is mehet. Vagyis a Hamburgban ott van a holland világbajnoki ezüstérmes Van der Vaart, de a felvetés jól jelzi, hogy milyen szintre juthat el a magyar. Eljuthat egy olyan nagy csapathoz, amelyből hiányzik egy ballábas játékos. És Olaszországba is, miért ne.

Spanyolországban Pintér jól teljesít. Ott nem szokták megtartani a külföldi játékosokat, ha nem elégedettek vele. A többiek is játszanak, de alárendelt bajnokságokban: Vanczák, Korcsmár.

Ha már a válogatott: Gera Angliában képviseli a magyarokat. Gera persze más eset: egy egészen zseniális játékos, a kétezres évek legjobbja. Nincs még egy magyar, akit Angliában így szeretnének.

Koman ügyes fiú, és nyelvi problémái sincsenek Oroszországban. A szintén az olasz bajnokságban játszó Priskinről el tudjuk képzelni, hogy hazatérjen, ezt a stabil néhány gól néhány meccsen átlagot tudta Oroszországban, és tudná Magyarorországon is.

Dzsudzsáknak, Juhásznak, ahogy Szalai Ádámnak és Hajnal Tamásnak is, viszont nem itthon van a helyük, hanem kint, abban a bajnokságban, amelyben játszanak. Jelenleg ők biztosítják a kapcsolatot a nemzetközi szint és a magyar futball között. Nagyon sok múlik rajtuk.