Ami a pályán nincs, ott van a mezei futásban

Bár javában benne vagyunk a téli sportok szezonjában, az atlétikában is december elején zárul a szabadtéri időszak, hagyományosan ekkor rendezik a mezeifutó Európa-bajnokságokat. Vasárnap a szentendrei Skanzen lesz az Eb helyszíne, előreláthatólag meglehetősen zord körülmények között versenyeznek majd a futók.

A hó és a fagy nem nélkülözhetetlen eleme a versenynek, de a mezei futás még inkább a nehézségek leküzdéséről szólnak, mint a pályaversenyek. Ha úgy tetszik, az atlétika legrégebbre visszavezethető ága, mert a vadászó, gyűjtögető ősember is állandóan rá volt kényszerítve a mezeizésre. Sportként persze az angoloknál nőtte ki magát, 1876-ban már bajnokságot rendeztek belőle, és a tradíció máig megmaradt, nagy presztízsű versenyeket rendeznek. A szakág azonban nem volt mindig elfogadott, többnyire csak kiegészítő számként tekintettek rá, pedig még olimpiai szám is volt,  1920-ben és 1924-ben például a finnek csodafutója Paavo Nurmi nyert bajnokságot.

A szakág hosszú idő után 1973-tól lett újra elismert, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség már évente hivatalos világbajnokságot rendezett belőle, többnyire márciusban. Eb-t csak jóval később 1994-től tartanak, és a hosszú futószezon miatt került az időpontja az év végére, ami olykor egyből extrém körülményeket generálhat.

A pálya vonalvezetésére nincs különösebb előírás, a lényeg, hogy az 1750-2000 méter közötti kör természetes borításon füvön, havon, sáron át vezessen, lehetőleg tartalmazzon néhány kisebb-nagyobb kaptatót és éles kanyarokat.

A dombok között megbújó szentendrei Skanzenban ez biztosított, a magyar futók két héttel ezelőtt országos bajnokságon már tesztelték a pályát. A juniorként kétszeres. U23-asként egyszeres Európa-bajnok Bene Barnabás szerint nem könnyű a terep. “Közepesnek mondanám a nehézségét, de csak a nagy mezei futóversenyekhez képest, az Eb-pályák közül, amit ismerek, ez az egyik legnehezebb.”

Bene mezein és pályaversenyeken egyaránt indul, ez a legtöbb atlétára igaz, a kenyai és etióp sztár hosszútávfutók, mint Paul Tergat vagy Kenenisa Bekele a mezei vb-ken is halálra nyerték magukat. Mellettük azonban kinőttek már specialisták is, akik direkt a mezőre készülnek, az egyik legnagyobb mezeista, a szentendrei Eb-n is induló Szerhij Lebigy. Az elnyűhetetlen ukrán 1998 óta már kilenc Eb aranyat nyert. Benei úgy tudja, Lebigy most is nagyon készült, a téllel is számolt, ezér nem ment meleg égövi edzőtáborba sem, inkább az ukrán hegyek között edzett.

Bene nem tudja megmondani, miért megy valakinek jobban a mezei, mint a pályaversenyzés, edzőivel ők is keresték rá a választ. “Talán a fizikai adottságaim jobban passzolnak a mezőhöz, de az biztos, nagyon nagy kitartásra van szükség, sok mindent le kell tudni győzni, ami a pályán nincsen.”

A magyar futó az Eb-re készülve már nem edzett pályán, mindig terepen futott, mert más izomzatra van szüksége, ami csak így tud megerősödni a versenyre. Magától azt várja, hogy az első húszba befér majd, az élboly mögött próbálja végigfutni a közel tízkilométeres távot. Azt tudja, hogy kicsit sem lesznek ideálisak a körülmények, de reméli, hogy ez leginkább a honosított afrikai versenyzőket fogja hátráltatni, így az Eb címvédőt, az etióp születésű Atelaw Yeshetela Bekelét is megfoghatja a hó és a fagy.

Magyar színekben junior, U23-as és felnőtt versenyzők is indulnak, de nem számítanak esélyesnek, a legjobb szereplést Bene mellett, Czebei Rékától és Szabó Sándortól várják az U23-as kategóriában, mindketten odaérhetnek az első 15-be. A felnőtt nőknél, ahol a címvédő ír Fionnaula Britton is indul, Papp Krisztina kerülhet be mezőny első felébe.

Felnőtt magyar sikerek eddig csak női vonalon voltak, 2000-ben Szentgyörgyi Katalin aranyérmes lett Malmöben, míg 2003-ban Kálovics Anikó nyert egy bronzot.

Az Eb-n csapatverseny is lesz, Bene szerint azonban nem érdemes összedolgozniuk a magyaroknak, akkor jöhet ki a legjobb eredmény, ha mindenki csak magára figyel, és egyénileg próbál minél jobb időt futni.