A britek a csapatsportok pofozógépei

Nagy-Britannia a vártnál is jobban szerepel az olimpián, az éremtáblázaton a harmadik helyen áll Kína és az Egyesült Államok mögött, de az érmek mellett ott vannak a kudarcos sportágak, amikről nem szívesen beszélnek. Előre sejthető volt, hogy a futballon és gyeplabdán kívül leszerepelnek a labdajátékokban, ez be is jött. Nullapontos csapatok, egy-két győzelem, de akkor is a csoportkörben ragadtak.

Az biztos, vitatható az a rendszer, ahol a rendező ország kvalifikáció nélkül indíthat mindenhol csapatokat, miközben nálul sokkal jobbak maradnak le. Még akkor is, ha kvótát persze nem adják csak úgy oda, mert az indulási szándék jelzésekor sportágfejlesztési programot is le kell tenni a NOB-nak, bizonyítva, hogy nemcsak egyszerű gegről van szó. Az olimpia vége felé azonban megállapítható, vicckategóriába sorolódtak a brit csapatok, még ha mindent beleadva küzdöttek is.

Nagy-Britannia az olimpia hőskorszakában verhetetlen volt vízilabdában, négy bajnokságot is nyertek 1920-ig, de 1960 óta még az olimpiára sem jutottak ki, évtizedek óta nem tényezők a sportágban, ennek megfelelően is szerepeltek. Hiába volt a magyar idősebb Kásás Tamás a férficsapatnál másodedző.

A férfiaknál a brit csapat a B csoportba került. Nem meglepetés, az utolsó, hatodik helyen végzett, nulla ponttal. Valószínűleg egyik ellenfele sem vette túlságosan komolyan, mert volt olyan meccs, például a szerbek elleni, ahol hét gólt is lőhettek a britek. Igaz, kaptak 21-et. Végül 77 kapott és 28 szerzett góllal zártak.

A női vonalon sem volt sokkal jobb a helyzet, ott is B csoport utolsó helyén végzett a brit válogatott. A nulla pont ott is árulkodó, de az oroszokkal kifejezetten szoros, 6-7-es meccset játszottak. A torna lebonyolítási formája miatt a csoportmeccs után sem ért véget a pofozógép-szerep, a nyolc közé a spanyoloktól, az 5-8. helyért újra az oroszoktól, majd az olaszoktól kaptak ki, és lettek nyolcadikok, tehát utolsók.

A briteket kézilabdában sem lehetett soha a legjobbak között látni, mind a férfi, mind a női csapat először vehetett részt olimpiai tornán. A nők a hatos csoportban mindenkitől kikaptak úgy, hogy mindig 30 gól felett kaptak. Az oroszok és a horvátok 37-37-et dobtak nekik. A legszorosabb meccsük a szintén nem túl acélos Angolával volt, de 31-25-re azt is elbukták, és nulla ponttal zárták a csoportot.

A férfi kéziben is hasonlóan kínosat alakítottak, de még annyival is rosszabbak voltak a nőknél, hogy három csapat 40 gól fölött dobott nekik. A franciák 44-15-ös győzelme mutatta, két egészen más szintről van szó, mintha egy serdülőcsapat játszott volna a felnőttekkel. A legszorosabbat Argentína ellen hozták össze, de 11 góllal tőlük is kikaptak.

Kosárlabdában szinte fényesen szerepeltek a több labdajátékhoz képest. A férfiak a hatos csoportból az ötödik helyen végeztek, mert a már tét nélküli utolsó meccsen legyőzték Kínát. Továbbjutást az egyenes kieséses körbe azonban ez sem jelentett. A nőknek nem jött össze ehhez hasonló bravúr sem, meglett nekik a is a brit standard, a százszázalékos vereségi mutató. Számukra az volt a bravúr, hogy a döntős franciák ellen hosszabbítást harcoltak ki.

A röplabda is az erősen fejlesztendő sportnak tűnik Nagy-Britanniában. A férfiaknál negatív csúcsot állítottak be. Nem elég, hogy mind az öt csoportmeccsüket elvesztették, de még szettet sem nyertek. A másik csoportban szintén nullapontos Tunézia legalább egyet összehozott. A női vonalon azért erősebbek voltak, nagy csatában, 3-2-ra legyőzték Algériát. A két csapat szintjét azért jelzi, hogy egyik sem tudott szettet elnyerni a többi ellenféltől.