Gyurta: Édesanyám vitt be a célba

2012.08.01. 00:45 Módosítva: 2012.08.02. 07:54
Gyurta Dánielből már az elutazás előtt, Budapesten is áradt a magabiztosság, a reptéren azt mondta: bombaformában van, ebben megerősítették azok az idők, amiket otthon úszott felkészülése lezárásakor. Világcsúccsal szerzett aranyérmet a londoni olimpián 200 mellen.

Gyurta nem a levegőbe beszélt. Gyengébbik számában, százon, negyedik lett, háromszor úszott egy percen belül, ami mindaddig egyszer sem sikerült neki. A szerda esti kétszáz előtt a helyi belső közvetítésben megmutatták a bemelegítő szobát: átütő volt mentális ereje, rezzenéstelen, de nyugalmat sugárzó arca.

Mivel a japán címvédő, Kitadzsima az első száz után kifulladt, az angol Jamieson pedig ugyan nagyon jött a végén, de nem tudta befogni, 15 századdal, és ami ennél fontosabb: világcsúccsal nyert. Az első férfi világrekordot úszta Londonban.

Gyurta Dániel fejlődése

2:10.75 (2004. augusztus 17., Athén) országos csúcs

2:10.71 (2007. július 19., Antwerpen) országos és ifjúsági Európa-csúcs

2:08.68 (2008. augusztus 12., Peking) olimpiai és Európa-csúcs

2:08.08 (2009. július 30., Róma) Európa-csúcs

2:07.64 (2009. július 31., Róma) Európa-csúcs -- a szuperdresszkorszak vége

2:07.28 (2012. augusztus 1., London) világcsúcs, olimpiai csúcs, szuperdressz nélkül

„Nem, nem sikerült még feldolgoznom, pedig tizennégy éve várok erre a pillanatra. Ez egy misztikus érzés, nem is tudom igazán szavakba önteni, mi zajlik most le bennem. Amiért dolgoztunk a szakmai stábbal együtt, amiért küzdöttünk ebben a ciklusban, azt elértük” – mondta már az eredményhirdetés után a 23 éves úszó.

„Ez egy csattanós válasz volt azoknak, akik leírtak, akik nem hittek bennünk. Nem az elégtétel miatt dolgoztam, hanem mert meg akartam mutatni önmagamnak, meg tudom csinálni, képes vagyok rá. De az öröm pillanataiban ennyit azért el kell mondanom. Mert nem volt szép, amit egy tizenhat éves fiúval csináltak - aki az athéni olimpián a legeredményesebb úszó volt -, csak mert nem tudtam úgy úszni két évvel utána, ahogy mások elvárták” - emlékezett vissza.  Edzője ultimátumokat is kapott, elvették volna tőle, ha nem nyer versenyeket rövid pályán.

Aztán újra a boldogságáról beszélt, és arról, hogy nagyon jó volt olvasni a neten, mennyien bíznak benne, a barátai, ismerősei adták az energiát neki.

„Nem úgy mentem oda a rajthoz, mint egy kétszeres világbajnok, hanem úgy, mint egy úszó, aki tizenötmillió embernek szeretne sikert és élményt okozni. Tizenötmillió magyar volt a hátam mögött, ez egy nagyon jó tudat. Köszönöm azoknak, akik ezt az erőt adták nekem, de elsősorban az édesanyámnak" – mondta meghatódottan.

„Az utolsó harminc nehéz volt, nagyon jött az angol, akit nyilván spannolt a környezet, a hangzavar, de amikor már mindenem fájt, amikor már alig bírtam az utolsó métereket, akkor édesanyámra gondoltam, ő pedig bevitt a célba. Első helyen.”

Mindegyik tempóját, a lábát is kontrollálni tudta, mert fejben roppant erős volt. A döntő előtt is azt hangsúlyozta, nem az fog nyerni, aki fizikailag a legerősebb, hanem aki a gondolataiban a legrendezettebb. Egy pillanatra sem szabadott éreznie a vezetésekor, hogy ez a győzelem már megvan, mert akkor – tapasztalatából mondta -, nem lett volna meg. Azt nem árulta el, miért mutatott az ég felé, azt kérte, az hadd maradjon az ő titka.

„Voltak természetesen nehezebb, még a közelmúltban is olyan napok, de egy sportoló abban az esetben igazán valaki, akkor igazi élsportoló, ha akkor is kemény, akkor is harcol, amikor rettenetesen fáj. Akkor kell legyőzni önmagunkat. Végig hittem magamban, és felkészítőimben. Mindig volt egy morzsa, egy pici hit, hogy alkalmas vagyok erre az igen komoly feladatra, és nem tántorodtam el."

„Sokan tartották bennem a lelket, Rózsa Norbertet, Czene Attilát, az öttusázó Balogh Gábort feltétlen ki kell emelnem. A nehéz napokon ők segítettek, így tudtam folytatni a magyar hagyományokat, és épp az egyik példaképem, Rózsa Norbert után iratkoztam fel a magyar olimpiai bajnok mellúszók közé.”

Széchy Tamásra is utalt, mert a legendás szakember, Szabó, Darnyi, Rózsa és Czene felkészítője látta meg benne a tehetséget, ő mondta először neki, hogy olimpiai bajnok lehet belőle. „A szakmai stáb az ő örökségét viszi tovább, hiszen nála tanultak.” Gyurtát Széles Sándor mellett Kovácshegyi Ferenc valamint Virth Balázs készíti fel.

Jól érzékeltette felfogását a következő gondolat is. „A világcsúcsnál is fontosabb számomra, hogy négy éve nem kaptam ki, és mindegyik nagy verseny döntőjében ott voltam. Pekingben vertek meg utoljára, azóta senkinek sem sikerült. Erre büszke vagyok.”

Az angolok, amerikaiak a helyszíni közvetítés alatt szintén megemlékeztek a veretlenség tényéről, egyúttal Gyurta-korszakról beszéltek, mert abszolút dominálta ezt a négyéves ciklust. "Ők mondhatják ezt, én nem. Mert nem" – mondta ugyanakkor a bajnok.

Furcsa sajtótájékoztató

A brit média uralta a sajtótájékoztatót, többnyire a hazai sajtó képviselői kaptak szót. Az első, Gyurtához érkezett kérdés talán a kilencedik volt, ezért mondta, hogy riválisa, Jamieson ezúttal is élvezi a hazai pálya előnyeit. Gyurta rendkívül udvariasan beszélt a címvédő Kitadzsimáról, aki ezúttal szemlátomást könnyebben dolgozta fel a vereségét, mint egy éve a sanghaji világbajnokságon, amikor sokáig fújtatott, grimaszolt. Most mintha felkészült volna előre arra, az ideje lejárt, Gyurta sebezhetetlen.