A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Lamine Diack örömmel jelentette, minden tagországukból van versenyző a mezőnyben. A szabadkártyás sportolók (írtunk már néhányról itt és itt) is minden erejüket beleadva küzdenek, érvényesül is a részvétel a fontos olimpiai eszméje, de akkor is komikus, ha 400 méteres női síkfutásban valaki fél percet kap a futamgyőztestől.
A szomáliai Zamzam Mohamed Farah az első előfutamban indult, de néhány másodperc után már kikerült a kamera látószögéből, a célegyenesben sem láthattuk, amikor a többiek hajráztak, már az öltöző felé tartottak, amikor Mohamed Farah (nem összekeverendő a britek Európa-bajnok hosszútávfutójával) bekocogott a célba. Francena McCorory 50,79-cel nyert, míg a szomáliai 1:20,48-cal ért célba. Ezzel a hét előfutamban leggyengébb célba érője lett, a legközelebb a dzsibuti Zurah Ali volt, de ő 15 másodperccel (1:05,37) gyorsabban futott.
Mohamed Farah részvétele viszont amúgy kisebbfajta csoda, Szomália háborús övezetében készült az olimpiára, közel sem ideális körülmények között. A fővárosban, Mogadisuban szinte minden elpusztult a harcok alatt, az atlétikai stadionban köves, homokos pályán edzenek az atléták, ahová gyakran kecskék és birkák is betévednek.
Korábban még durvábbak voltak a körülmények: „Sehol máshol, csak a mogadisui utcákon tudtunk futni, amikor a legnagyobbak voltak a harcok. Úttorlaszok között kellett edzenünk, ahol a fegyveres őrök öngyilkos bombamerénylőknek hittek minket, és azzal fenyegettek, hogy lelőnek" - nyilatkozta Mohamed Farah a Scottish Expressnek.
A 21 éves futónő még győzelmi reményekről is beszélt, de olimpiai szereplését inkább küldetésnek tekinti. „A legfontosabb, hogy vihettük Szomália zászlaját 203 másik ország között. Már ez is siker, megmutattuk, Szomália nem halt meg."
Rajta kívül az 1500 méteres férfi síkfutásban induló Mohamed Mohamed képviseli az országot.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
