Esik eső karikára

Most egy táncoscsoport performál. A rikító narancssárga-vörös hacukájuk valószínűleg az olimpiai lángot kívánja szimbolizálni.

Mind a négyen feketében, és hát tisztességesen megöregedtek az egykori tinibálványok. Előttük Jacques Rogge még hivatalosan bejelentette az olimpia zárását, szóval a Take That a ráadás.

Fotó: Johannes Eisele

Most épp a brit vendéglátást, de sort kerített már az önkéntesekre, a sportolókra és úgy egyáltalán mindenkire.

Ez az ember akármekkora trollként viselkedett korábban, most épp annyira szimpatikus és szerény. Épp hivatalosan bejelenti, hogy vége az olimpiának, és köszöni szépen mindenkinek.

Óriási törzsi dobok, capoeira-harcosok, engem pedig négy évig fog kínozni a kérdés: vajon a riói nyitó- vagy záróünnepélyen fog játszani a Sepultura?

Fotó: Francois Xavier Marit

Nem, nem hazudik a cím. Egy narancssárga kukásruhában lévő mosolygós fekete ember seprűvel a kézben szteppelni tanít a színpadon egy öltönyös, leginkább elnöki testőrnek kinéző figurát. Később hableánynak öltözött hölgyek érkeznek, és ez már elvileg Brazília prezentációja, vagyis egyfajta ízelítő abból, hogy mit várhatunk tőlük négy év múlva.

Rogge átadta az olimpiai zászlót Eduardo Páeznek, aki Rio De Janeiro képviseletében boldogan lengeti meg azt. Boris Johnson közben udvariasan álldogál, és sajnos nem próbálkozik meg semmilyen akrobatikus mutatvánnyal.

Eduardo Páez, Jacques Rogge és Boris Johnson

Fotó: Olivier Morin

De vajon mi indokolja?

Ez most nagyon-nagyon fáj. Szegény énekesnő hangjára annyi visszhangot tettek, mintha egy cseppkőbarlangból szólna, ráadásul kifejezett kényszernek érzi, hogy minden sor végét teljesen irreleváns hangszálakrobatikával fejeljen meg. Roger Taylor Queen-dobos pedig szörnyen elhízott: a rendőrnapszemüvegében úgy néz ki, mint egy igen másnapos Dévényi Tibi bácsi. Ráadásul olyan ritmust üt az üstdobokon, ami nem hallatszik. Playback ez, mondom.

Ez viszont biztosan élő, de hol vannak a többiek? És ha megjönnek, akkor a We Will Rock You lesz, vagy a We Are The Champions? Időközben kiderült, hogy az előbbi.

Fotó: Eric Feferberg

Freddie Mercury felvételről énekeltet közönséget. Azt hiszem, ez a mélypont.

Biztos azt hiszik, hogy ők a Rammstein. Bellamy csillámos öltönye különösen büntető.

Fotó: Jewel Samad

Matt Bellamy csúf körszakállat növesztett, és igen szigorú arccal kalapálja a plexitetős zongorát, hátán egy keresztbevetett gitárral. A kórust ők se tudták otthon hagyni.

Épp a Monty Pythonból ismerős Eric Idle énekli az Always Look On The Bright Side Of Life című slágert, amit nyilvánvalóan mindenki ismer.

Fotó: Jeff J Mitchell

Az angolok valamiért kényszernek érzik, hogy száz évvel ezelőtt divatos ruhákban zavarjanak fel úgy ötszáz statisztát a színpadra.

Helyettük a Beady Eye jön, ami első hallásra teljesen ismeretlen zenekarnév, de az egykori Oasis-frontember Liam Gallagher énekel benne. Ráadásul a legjobb Oasis-dallal, a Wonderwall-lal kezdenek. Gallagher mondjuk pontosan ugyanolyan arrogáns pöcsnek néz ki, mint tizenéve a Szigeten, a nagyzenekart pedig igazán megspórolhatták volna. A háttérben óriási, bedugatlan Marshall-basszuscucc figyel a miheztartás végett.

Geri Haliwell megasszonyosodott, Victoria Beckham pedig most sem képes arra, hogy mosolyogjon. A sportolók viszont örülnek nekik: nagy részük nyilván akkor volt nyolc-tíz éves, amikor a Spice Girls menő volt.

Fotó: Franck Fife

Természetesen ők is ellőtték azt, hogy hamisítatlan angol taxikkal furikáztatják magukat a színpad közepéig. Természetesen a Wannabe-t játsszák, ami egyenesen 1997-be visz vissza mindenkit. Mel B hangja mintha rendesen lemélyült volna, a vokálok meg tutira CD-ről jönnek.

Két másik énekes is utánozni próbálja Jessie J-t. Fatboy Slim közben még mindig nem ment le a színpadról: most épp azt játssza, hogy ő tolja az alapot.

Az énekesnő egy fehér kabrióból énekel, körülbelül olyan hacukában, mint amilyenben Tolvai Renáta égette magát a Viva Cometen, csak neki hatványozottan jobban áll, még a büntető cilinder ellenére is, amit nyilván Phileas Fogg tiszteletére öltött magára.

Fotó: Gabriel Bouys

Fatboy Slim elfoglalta a DJ-pultot egy hihetetlen ingben. A színpad közben átment futurisztikusba. Na és mit játszik a barátunk? Hát persze, hogy a Funk Soul Brothert.

A világ legidegesítőbb celebritása a Beatles I Am The Walrusát próbálja elplaybackezni.

Nick Mason a Pink Floydból tényleg ott ül a doboknál, David Gilmour és Roger Waters viszont sehol sincsenek. A Wish You Were Here elég gyéren szól így.

Ahogy kamerát látnak, azonnal beletolják a medáljukat.

Fotó: Johannes Eisele

Az éltes énekesnőt egy szürreális, emberek által húzott járművön gördítik be, ami egy kicsit viking hajóra, egy kicsit pedig római harci szekérre emlékeztet.

Hívhatták volna a Manowart, ők legalább hozták volna a Harley Davidson-gyűjteményt. Vagy a Judas Priestet, azok még angolok is ráadásul.

A tüdőgyulladás tavaly decemberben majdnem elvitte, most viszont meglepő vitalitással tolmácsolja a Freedomot.

Fotó: Gabriel Bouys

Először a Bohemian Rhapsody a Queentől – meglepő is lett volna a két hétnyi We Will Rock You-bejátszások után, ha kihagyják – ami átmegy John Lennon Imagine-jébe, amit a (fehér Rubik-kockán) piramison ülő gyermekkórus kezdett el, majd bejött maga Lennon felvételről, és ő folytatta.

Jacques Rogge adja át nekik a medálokat.

A szimbolika egyelőre érthetetlen.

Fotó: Olivier Morin