Ezek a rekordok örökké élni fognak

Minden rekord megdől majd valamikor, ahogy a lottóötöst is előbb-utóbb kihúzzák, de a sportban mégis van jónéhány olyan teljesítmény, amit belátható időn belül nem tud túlszárnyalni senki. A Yahoo egyik blogja nyomán mi is felidézzük ezeket, és pár másikról is megemlékezünk.

A héten egy ír zsoké, Tony McCoy szerezte meg négyezredik futamgyőzelmét. Már belegondolni is rémiszítő, hogy valaki ennyiszer rajthoz áll, de a 39 éves akadálylovasnak még 25 százalékos sincs a győzelmi mutatója, 16 152 futamból hozta össze a négyezer győzelmet. Ezzel a számmal így is kiemelkedik a mezőnyből, a második legsikeresebb akadályzsoké, Richard Johnson csak 2567 győzelemnél jár.

McCoy teljesítménye még a futballista Michael Owent is lenyűgözte, szerinte a zsokénak már rég el kellett volna törjön minden csontja és már vissza kellett volna vonulnia, de fizikai és mentális képességei mégis a legjobbak között tudták tartani az írt.

A teniszben már egyetlen Grand Slamet is pokoli nehéz megnyerni, arra pedig még kevesebb példa van, hogy valaki több borításon is uralja a mezőnyt. 1988-ban a német Steffi Grafnak nagyon ment, mind a négy nagy tornát (Austral Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) megnyerte és még a szöuli olimpia aranyérmét is begyűjtötte, és ezzel ő az egyetlen teniszező, a férfiakat is beleértve, aki megcsinálta a Golden Slamet.

Az elmúlt 25 évben is voltak korszakos teniszezők, akik dominálni tudtak akár több éven keresztül is, de ilyen kiegyensúlyozott teljesítményre egyikük sem volt képes. A feldúsult versenynaptár miatt a maiaknak pedig még kevesebb az esélyük.

Wilt Chamberlain korszakos legenda volt az NBA-ban, és egy óriási rekordot is ő tart mind a mai napig. 1962-ben egyetlen bajnokin száz pontot dobott, csapata, a Philadelphia Warriors így nyert 169-147-re a New York Knicks ellen.

Ilyen eredmények ma már hosszabbítások után sem nagyon vannak az NBA-ban, kis túlzással most egy csapat összes kosarát egy játékosnak kéne szereznie, hogy a száz közelében legyen. Eddig Kobe Bryant tudta legjobban megközelíteni, egyik meccsén 81 pontig jutott. Más bajnokságban, gyanús körülmények között azért már túlszárnyalták Chamberlaint is, Jack Taylor 138 pontot szórt.

A futballban Lionel Messi kétségkívül a korszak egyik legnagyobbja, ezt tavaly is bizonyította. A Barcelonában és argentin válogatott meccseken összesen 92 gólt szerzett.

Ez még akkor is egyedülálló, ha állítólag a zambiai Chitalu 106 gólos évet is tudott. A spanyol bajnokság és Bajnokok Ligája vita nélkül összevethetetlen a negyven évvel ezelőtti afrikai futballal. Túl sok csatárzseni most sem játszik az európai bajnokságokban, és az egyre sérülékenyebb Messi sem valószínű, hogy megdönti saját rekordját.

Az örökranglistát Pelé is jó eséllyel vezetni fogja még időtlen időkig, karrierje során 1279 gólt lőtt a különböző bajnokságokban és kupákban. Ezt a számot sokan vitatják, - nem egészen lehet követni, hogy Pelé mikor mit számított be hivatalos meccsnek - , de akkor is hivatalos rekordnak tekintik.

Ha Messi előbb idézett csúcsévét tekintjük etalonnak, akkor is 14 év kellene neki, hogy ennyi gólt termeljen. Ez pedig egyelőre lehetetlennek tűnik.

Az atlétikában is jó néhány megdönthetetlen rekordot tartanak számon, még harmincéves csúcs is van, de ezek jó részét nem annyira a versenyzői kvalitásokhoz kötik, hanem sokkal inkább az egykori szocialista blokk országainak szisztematikus doppingolásához. A cseh Jarmila Kratochvilova 1983-ban felállított 1:53.28-as, 800-as rekordját még csak megközelíteni sem tudják mostanában.

Az utóbbi évek klasszisa, a kenyai Pamela Jelimo is másfél másodperccel lassabb nála.

Női 400 méteren az NDK-s, anabolikus szteroidokkal tömött Marita Koch 1985 óta a világcsúcstartó 47.60-nal. Egyetlen ember volt képes megszorítani, az előbb említett Kratochvilova. Rajtuk kívül soha senki nem tudott 48 másodperc alá kerülni. A világ mostani legjobbjai jellemzően 49 másodperc felett futják a 400-at.

Florence Griffith-Joyner nem kelet-európai, de a fiatalon elhunyt százon és kétszázon is világcsúcstartó amerikai sprinternek is kijutott a doppingvádakból. 1988-ban száz méteren futott 10.49-e elérhetetlennek tűnik.

Még a doppinggal tényleg megbukó Marion Jones sem tudott hasonló időt. Legközelebb Carmelita Jeter járt a csúcshoz, 2009-ben 10.64-et sprintelt.

A férfiaknál két dobószámban van még nyolcvanas évekbeli rekord. A kalapácsvető Jurij Szedih még 1986-ban dobta meg 86,74-es rekordját. 2005-ben egy centire ugyan megközelítették, de a belarusz Ivan Tyihont nehéz tiszta sportolónak tekinteni, a 2004-es és 2008-as olimpián is megbukott a doppingteszten. Szedihet szovjet és belarusz sportolók meg tudták közelíteni, de erős a gyanú, hogy ők is tiltott szerrel éltek. Tyihont nem számítva 2006 óta még 83 méter felett sem dobtak a kalapácsvetők.

Az NDK-s Jürgen Schult szintén 1986-ban lett világcsúcstartó, 74,08-ra dobta diszkoszát. Ez a csúcs sincs nagy veszélyben, jellemzően 70-71,5 méterekkel már simán vezetni lehet az éves ranglistákat.

Edwin Moses is világcsúcstartó volt, de az atlétikában egyedülálló veretlenségi sorozatot produkált. Kilenc éven, kilenc hónapon és kilenc napon át senki sem tudta legyőzni a 400 gátas amerikait.

A hihetetlen gyors és remek technikájú Moses sorozatban 122 futamon nem talált legyőzőre. Ebben az időszakban futott négy világrekordot és nyert egy olimpiai aranyat is. Ma ezt már senki nem tudná utána csinálni, mert a mezőny és a versenynaptár egyre sűrűbb. Leginkább technikai számban lehetne hasonlót véghez vinni, de a diszkoszos Robert Harting is megállt 35 győzelemnél.

Még biztos számtalan másik nagyszerű győzelmi sorozat vagy megdönthetetlen csúcs van a világ sportjában, ha tudnak valóban időtállókról küldjék el nekünk, de arra is kíváncsiak vagyunk kik a magyar sport lekörözhetetlen rekorderei, örökös bajnokai.