Szocsi mókás, kínos és felemelő pillanatai

A szocsi olimpia számtalan sportteljesítménnyel is esélyes a rekordok könyvébe kerülni, elég csak a minden idők legtöbb téli olimpia érmét nyerő Ole Einar Björndalenre, vagy nőknél rekordot felállító Marit Björgenre gondolni, de említhetnék a szánkóban taroló németeket vagy a gyorskorcsolyát uraló hollandokat is. Az olimpia legemlékezetesebb jeleneteit azonban, – amik tragikusak, viccesek vagy nagyon meghatóak, – nem ők produkálták.

 Ha Olga Grafon múlt volna, akkor valószínűleg úgy szeretett volna megmaradni az emberek emlékezetében, mint az a sportoló, aki a rendező oroszok első érmét szerezte Szocsiban. Nem sokon múlott, hogy így legyen. De miután a gyorskorcsolyázó futama után kicipzározta mezét, ami alatt nem volt semmi, erről lemondhatott.

Szocsiban 98 versenyszámban avattak bajnokot, mégis 99 aranyat osztottak ki. Korábban még sohasem volt ilyen, de a női lesiklásban két első helyezett lett. A svájci Dominique Gisin sokáig egyedül ácsorgott és izgulhatta halálra magát a legjobbnak kijelölt helyen, de aztán csatlakozott hozzá a szlovén Tina Maze is, aki századra azonos időt síelt vele.

A férfi biatlonistáknál sem sok hiányzott a holtversenyhez, de ott célfotóval különbséget tudtak tenni Martin Fourcade és Emil Hegle Svendsen között. A francia már vert helyzetben volt, de miután a norvég egy kicsit korán kezdett el ünnepelni, még megpróbálta bedobni magát a célba. Az első helyhez ez azonban kevés volt.

Síkrosszban is készült érdekes célfotó, a férfiak egyik negyeddöntőjéből a négy versenyzőből csak egy ért sílécen célba. A másik három sportoló a havon vergődött bukása után. Így kellett eldönteni köztük a helyezéseket.

A sífutóversenyek is bővelkedtek drámákban és sportszerű pillanatokban. A pocsék minőségű hó miatt sokan szívtak, sok volt a baleset is.

A férfi sprintversenyeken sorra buktak a versenyzők, közülük talán az orosz Anton Gafarov járt a legrosszabbul. A bukásban léce is eltört, de így is megpróbálta befejezni a versenyt. Nem sok esélye volt rá, megint bukott, még tropábbra ment a felszerelése. Az erőfeszítései azonban meghatóak voltak, egy kanadai edző kapcsolt leggyorsabban, odasietett és adott egy lécet az orosznak, amivel befejezhette a versenyt.

A 15 kilométeres klasszikus sífutásban indult el a legtöbb, téli sport szempontjából egzotikus nemzet. Az utolsó előttiként beérkezett nepáli Sherpa sem semmi figura, de az utolsóként induló Robert Carcelen kapta talán a legnagyobb ünneplést. A 43 éves perui bordatöréssel szenvedte végig a távot. A célban azonban még az olimpiai bajnok is elismerte a teljesítményét. A svájci Dario Cologna ott várta, és gratulált neki.

A klasszikus stílusú csapatsprintet sem úszták meg bukás nélkül, a Tim Tscharnke figyelmetlensége miatt biztos éremről mondhattak le a németek. A sífutó nyomba a Jauhojärvivel akartak bevágni, de a finn érkezett előbb, Tscharnke belement és már borult is. Mire összeszedte magát, már mindenki elhúzott, csak hetedik lett.

A sprintdöntő is sokáig emlékezetes marad, az egyik kanyarban a hatfős mezőnyből hárman is elestek, ketten meccselték le az első helyet, és aztán a nevető harmadik tipikus esetének lehettünk szemtanúi. Az erejével már korábban elkészülő Emil Jönsson az utolsó helyről csúszott be a dobogóra.

Jönssonhoz hasonló helyzetbe került a kínai Li Csien-zsou is, de ő olimpiai aranyat tudott azért nyerni, mert mindhárom ellenfele elesett a második körben. Innentől már csak az volt a feladata, hogy szépen bekorcsolyázzon a célba. Az eset kapcsán mindenkinek az ausztrál Bradbury jutott eszébe, aki 2002-ben nyert tökutolsóként döntőt.

A versenyek kimeneteléről ugyan látványosan nem döntött, de téli olimpiához képest szokatlan volt, hogy több síelő ujjatlan mezben pólóban, sőt, rövidnadrágban versenyzett. A szubtrópusi Szocsi 15 fokos melegével is bevonult az olimpiák történetébe.