Kalimpáló síugrók, szánkózó bobosok

A szocsi téli olimpia alkalmából a Wire magazin előásott néhány zseniális felvételt az 1932-es, Lake Placidban rendezett téli olimpiáról, leginkább az a látványos, milyen változásokon mentek át az olimpiai sportágak az elmúlt nyolcvankét évben. 

Az amerikai rendezésű téli játékokon csak tizenhét ország vett részt a mostani nyolcvanöttel szemben, ebben nagy szerepe volt a gazdasági válságnak is. Itt szereztük kevés érmeink egyikét: a Rotter Emília–Szollás László-műkorcsolyapáros bronzérmes lett. 

A hét kiírt sportág egyike a síugrás volt, ahol a norvégok mindhárom dobogós helyet vitték, az aranyérmes a húszéves Birger Ruud volt, aki a döntőben egy kiváló 69 méteres ugrás után 1,1 ponttal előzte meg Hans Becket, az olimpiai bajnoki címet 227,1 ponttal vitte normálsáncon. A korabeli felvételen látszik, hogy a síugrók a levegőben a kezükkel kalimpálnak, a földet érés sem mondható stabilnak.

A műkorcsolya mellett gyorskorcsolyázók is megmérkőztek az olimpián, a hollandok akkor még nem vittek mindent, ahogy most, az összes távon amerikai győztes volt. Azt nem tudni pontosan, melyik számról készült a korabeli felvétel, de komoly bukások már akkor is voltak. Az időket sem érdemes összehasonlítani, az ötezer méteres távon például percekkel maradtak el a mai időktől, tíz perc környékén értek célba a versenyzők.  

A bobosoknál először rendeztek versenyt a párosoknak, az erdő közepére épített pályán a versenyzők nem olyan eszközökön száguldottak le, melyekről a bob jutna az eszünkbe, sokkal inkább a szánkó. Az Egyesült Államok itt is a legjobb volt, páros és négyes versenyben is aranyérmesek lettek, utóbbi kategória volt egyébként a legnépszerűbb esemény az egész olimpián, tizennégyezren nézték meg a helyszínen.