Imádom a sebességet, a veszélyt
További Cikkek cikkek
Miklós születési helyén, az erdélyi Csíkszeredában kezdett sportolni. A tenisszel és a tekvondóval is próbálkozott, de a sínél ragadt meg. Ötévesen már a Somlyó hegyen kerülgetett mogyorófa kapukat, pedig a családi hagyományok a hokihoz kötötték. Akkoriban azonban női csapat még nem működött Csíkszeredán, így a síelésnél maradt.
Romániában Bónis Ferenccel készült, már gyerekként is nemzetközi versenyeken indult. Ugyan a Hargitán még viszonylag jó a hóhelyzet, de ő is egyre több időt töltött Ausztriában, hogy ott végezze el a technikai edzéseket.
Miklós egyre jobb eredményeket ért el, már egy osztrák edzővel, Albel Jürgennel készült, és abban reménykedett, hogy ott lehet a 2006-os torinói olimpián, ez azonban egy súlyos sérülés miatt nem jött össze. 2008-ban a román sízés legjobb eredményét produkálta, ötödik lett az ifjúsági világbajnokság lesiklószámában. 2009-ben már a felnőtt vb-n indult, lesiklásban és szuperóriás-műlesiklásban is 18. lett.
A 2010-es vancouveri olimpiának is nagy reményekkel vágott neki, de az első versenyszámában, a lesiklásban nagyot bukott, így be is fejeződtek számára versenyek. Sérülése olyan súlyos volt, hogy három hónapot ki kellett hagynia. Miklós, miután megromlott a viszonya a román szövetséggel, az országváltás mellett döntött. A románok el sem akarták engedni, a 2010-11-es világkupa-sorozatot bukta is emiatt, de a nemzetközi szövetség engedélyt adott a honosítására. 2011-ben kapta meg a magyar állampolgárságot, és a februári világbajnokságon, Garmisch-Partenkirchenban már Magyarországnak szerzett szuperóriás-műlesiklásban 31., kombinációban 23. helyet.
Egy évvel később azonban már sporttörténelmet írt, a világbajnokság mezőnyénél erősebb világkupafutamon sikerült pontot szereznie, a magyar női alpesi szakágból elsőként, mivel St. Moriztban kombinációban lett harmincadik. Ugyan nem tudott folyamatosan a legjobbak között lenni, de a következő szezont nagyon jól kezdte. A kanadai Lake Lousie-ban kétszer is sikerült harmincba kerülnie, majd Val'd Isere-ben 29., Meribele-ben 26. lett lesiklásban. Miklós az alpesi számok közül a gyorsaságikban jó, ezért ahogy Szocsiban is láttuk, a lesiklásban és a kombinációban tud eredményes lenni.
„Szeretem a napkeltéket nézni, első lenni a pályán, érezni a hideget az arcomon. A sebesség érzése, az adrenalin növekedése fantasztikus érzés, minél nagyobb a kihívás, annál inkább lángba hoz. Imádom a sebességet, a veszélyt! Amikor felállhatok a dobogóra, az a világ legcsodálatosabb érzése" – írta magáról honlapján.
A 2013-as schladmingi vb-n még nem jött az áttörés, a szuperkombináció 19. és a lesiklás 23. helyével zárt, de a következő szezonban már meg tudta közelíteni a legnagyobbakat, a sérülésből visszatérő Lindsey Vonnt is meg tudta előzni. 2013. december 21-én Val d' Isere-ben még magasabbra jutott, 12. lett lesiklásban.
„Sokat fejlődött a technikám a nyár alatt, de ezt nem olyan könnyű a versenyen is megvalósítani. Most összejött, és remélem, ezzel az érzéssel fogom tudni folytatni jövőre is. Nagyon örülök az eredménynek, de főleg annak, hogy sikerült az utolsó edzéshez képest 5 másodpercet javítanom. Most már nemcsak gondolom, látom is, hogy meg lehet csinálni, vagyis a legjobbak között lenni! Persze, ehhez mindennek stimmelnie kell."
Hogy jó formában megy neki az olimpiának, azt a január végi Cortina'd Ampezzó-i világkupa is sejttette, jó sízéssel a 18. lett a lesiklásban, majd jött Szocsi, ahol történelmet írt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
