Ez aztán jól el lett vaxolva
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cikkek cikkek
Aki nem síelt életében sohasem, az is találkozott már az elvaxolni kifejezéssel, ami nagyjából annyit tesz, ha finomak vagyunk, hogy jól elszúrni valamit. Az elvaxolás a síelőknél azt jelenti, hogy nem a legjobb anyagot kenték fel a lécekre, így nem tudtak tudásuknak megfelelően versenyezni, sokkal lassabban haladtak. Most Szocsiban a norvégok síratják érmeiket a rossz vaxolás miatt.
De miért kell vaxolni egyáltalán?
A hó nemcsak csúszik, de tapad is a léchez. A síelők azzal a hasonlattal szoktak élni, hogy a léc és a hó találkozása nagyjából olyan, mintha két vizes üveglapot tennének egymásra. Aki próbálta már, az tudja, nem olyan könnyű szétválasztani őket.
A síelők azért nem tapadnak a hóra, de hogy minél kevesebb energiájukba kerüljön ellépni róla, vagy minél nagyobb sebességgel csússzanak rajta, vaxszal kenik be a lécüket. Vaxolni mindegyik szakág szokott, de leggyakrabban a sífutók szoktak hivatkozni rá, ha nem ment nekik a versenyen.
Mi az a vax?
Ezt pontosan már nem is tudni, a jó vaxok összetétele olyan titkos, mint a Coca Cola receptje, de a sílécek kezelését általában valamilyen paraffintartalmú anyaggal végzik, ezért is szokták viaszolásnak nevezni a műveletet. A vaxok általában benzinszármazékot, benzolt és ásványi anyagokat tartalmaznak, és több rétegben felvíve, vékony filmszerű származékot képeznek a léc és hó között.
Mivel a hóra sem lehet egységes, mindig ugyanolyan tulajdonságokkal bíró anyagként – a síelőknek legalább annyi szavuk van a hóra, mint az eszkimóknak, – tekinteni, vaxból is van legalább száz. Nem mindegy, hogy milyen a hó hőmérséklete, állaga, darabos vagy aprószemcsés, frissen esett vagy jeges. Már az előbb említettekből is számtalan variációt lehet létrehozni, de aki sokat síel, még dupla ennyiről is beszámolhat.
A különböző hófajtákhoz különböző vaxok kellenek, a lényeg ugyanaz, mindig az optimális, legjobban csúszó koktélt kell felkenni a lécekre. Ez persze nem mindig sikerül, Szocsiban a norvég női és férfi sífutóváltó is abban látta kudarcának okát, hogy jóval lassabbak voltak léceik, mint a vetélytársaiknak, ezért kaptak ötven másodpercet. Többen arról számoltak be, hogy olyan érzésük volt, mintha ragasztóval kenték volna be a léceiket.
A felelős már meg is volt. A csapat vaxmesterét vették elő. Egy magára valamit is adó csapat óriási technikai stábbal utazik a versenyekre. A vaxmester feladata, hogy megtalálja a versenyen várható hóhoz legjobban passzoló vaxot. Felelőssége és szerepe olyan, mint a Forma 1-es csapatoknál a főmérnöknek.
„A verseny után megkérdezte Maria Höfl-Riesch vaxmestere, hogy mit kentem a lécekre. Nagyon jólesett. Végre nekünk is van egy titkunk"
– mondta a Miklós Edittel együtt dolgozó Stark Márton.
Elméletileg nincs is nehéz dolga, a gyártók ráírják a vaxokra, hogy milyen körülményekre valók, de a sípályákon is változatosak a körülmények, ami az egyik lejtőn ideális, egy másikon, ahol például olvadtabb a hó, már nem előnyös.
A vaxolás egyfelől tudomány, másfelől a megérzésekre és az élményekre épít. A sífutók például a nagy versenyekre akár ötven pár lécet is visznek magukkal, a versenyek előtt vagy egy tucatot be is vaxolhatnak nekik más-más keverékkel. Aztán sorra kipróbálják őket. Az igazán profi csapatoknál nem is maga sífutó, hanem kis túlzással a dublőrje, aki ugyanolyan súlyú, teszteli a léceket. A síelés könnyedsége is számít, érzésre is lehet tudni, melyik léc az optimális, de könnyen mérhető, melyik léc megy igazán jól. A különböző sebességtartományokban fotocellás vizsgálatokat végeznek.
Bár a hajóknál még csak most kezdtek rájönni, hogy az érdes az új sima, a síelésben egy ideje már tudják, hogy jobban csúszik a léc, ha nem teljesen sima a felülete, hanem mikrobarázdákat maratnak a felületébe. A barázdák mintázatát is hó típusához megfelelően alakítják. A norvégok már közel százféle struktúrát tudnak belemarni a lécekbe.
Százméterek múlhatnak rajta
Hogy mekkora előnyt jelenthet egy jó vax, arról Szabó Milán sífutó olimpikon bejegyzése is tanúskodik. „Ma lécet teszteltünk, mert a 7-8 fokban nagyon elkezdett olvadni a hó. Sajnos, ezen az olvadt havon már a középmezőny léceitől is 2-3 métert kapok 100 méteren, így elég távolinak tűnik a legjobb 60 is. De azért igyekszem fejben elhinni, hogy nagyon jó sím lesz, és nagyon jól fog menni.”
Míg a magyar sífutók és biatlonisták egy kis bőröndbe bele tudták pakolni az összes vaxukat, ez 10-15 féle, addig a norvégok kamionnyi felszereléssel érkeztek Szocsiba, és nem azért, mert jóval több versenyzőjük van. Szabó mögött nem áll profi stáb, de a versenyeken a kisebb országok a nagyok jóindulatára számíthatnak, addig biztosan, míg nem veszélyesek rájuk, Szabó is szerzett már pár palack borért skandináv csapattól jól előkészített lécet.
Szocsi a vaxmestereket is nehéz feladat elé állította, a nagy melegben sosem volt hidegebb a hó nulla fokosnál. És ez az a hőmérséklet, aminél a legnehezebb eltalálni, milyen összetételű legyen a vax. A biatlonban már két aranyat nyerő Darja Domracseva vaxmestere megosztott néhány titkot. Ivar Michal Ulekleiv szerint Szocsiban az a fő nehézség, hogy a biatlonversenyek elején meleg van, de közben lehűl az idő, és a hó is megváltozik.
Ehhez pedig nem könnyű vaxot választani, ő például 20 évvel ezelőtt kifejlesztetthez nyúlt. Sikerének ez volt az egyik titka, a másik pedig, hogy míg a norvégok a verseny előtt fél órával már befejezik a lécek tesztelését, addig ő az utolsó lehetséges időpontig próbálgatja, melyik lehet a legjobb. Negyed óra alatt is sokat változhat a hó, de erre még ő tud reagálni.
A profi vaxolás a költségei miatt is elérhetetlen sok síelő számára, egy amatőr is simán ráken egyetlen pár lécre 30 ezer forintnyi anyagot, míg egy élversenyző ennek háromszorosát, és nem is egy léccel próbálkozik. A norvégok évente 300 milliót forintnyit költenek csak a vaxmesterek stábjára, akik már három-négy éve járnak Szocsiba, hogy minden körülményre felkészüljenek. A meleg azonban nekik is betett. Justyna Kowalczyk évi 300 ezer eurót kereső waxmestere viszont nem tévedett, a melegben is jól választott.
Síelni vax nélkül is lehet, az amatőröknek olyan léceket gyártanak, amik minden körülmények között használhatók, még ha nem is a legjobb hatásfokkal. A profik is síelhetnek vax nélküli léccel, az idei világkupában is volt, hogy ez a választás lett a nyerő. Toblachban a norvég nők így verték a mezőnyt.
Van azért olyan helyzet is, amikor nem a csúszás, hanem a tapadás a cél. A klasszikus stílusban használt lécekhez tapadóvax is kell. Ezt nagyjából a sarok vonalában kenik a lécre, és az emelkedőkön jön igazán jól, az ellépéskor megakadályozza, hogy visszacsússzon a láb. A lejtőn viszont nem fékez, mert a lécet úgy képezték, hogy szinte hídként feszüljön ki a két vége között, ha nincs rajta pluszterhelés.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
