Vastapsot kapott a 138-as brék Budapesten

Látványos lökéseket, vicces pillanatokat, és több 100-as bréket is hozott szombat este a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban megrendezett I. Magyar Snooker Gála, ahol a snookervilág két élvonalbeli játékosa, a 2010-es világbajnok Neil Robertson és a kétszeres vébédöntős Ali Carter csapott össze egymással. Az egészet pedig a snookerversenyek legismertebb játékvezetője, Michaela Tabb vezette le.

Carter és Robertson a délutáni és az esti részben is előbb magyar játékosokkal kezdett, majd egymás ellen jött két menet támadó snooker, amiben minden lökéssel lyukra kellett próbálni, végül pedig hat-hat szokásos frame, amiben már biztonsági játékra is volt lehetőség.

Egy gála esetén semmilyen sportnál nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a könnyedebb szórakoztatás, és a versenyeket idéző játék között, a snookerre pedig pláne nem a folyamatos bohóckodás a jellemző, de itt mindenből pont kellő mértékben jutott. Jöttek tényleg küzdelmes frame-ek és a nagy brékek, de közben együtt is lehetett nevetni a játékosokkal, akik azért láthatóan nem koncentráltak minden egyes pontnál annyira, mint egy éles versenyen.

A közönség együtt élt a játékkal

Az a megtelt csarnokból rögtön látszott, hogy a snooker esetében is nagy igény van arra Magyarországon, hogy a tévéből ismert sztárokat élőben is megismerjék az emberek. A délutáni és az esti részben is több mint ezer-ezer ember volt kíváncsi a gálára, többen vidékről utaztak fel Budapestre. Ahogy a szervezők ki is hangsúlyozták, ez azért is mérvadó, mert az egy hónap múlva esedékes snookervébén a sheffieldi Crucible Színházba is ezernél kevesebben férnek egyszerre be.

Miután pedig innen-onnan jöttek a „Most vissza fogja húzni", „A barnát kellene lökni", „Benyeshető" suttogások körülöttem, az is egyértelmű volt, hogy sokan pont olyan lelkesedéssel figyelték a játékot a sportcsarnokban, ahogy a tévé előtt: együtt gondolkodva a játékosokkal, kommentálva a várható lépéseket. Persze mindezt szigorúan csak nagyon halkan, hogy még véletlenül se zavarják Carteréket.

A taps mellett a délutáni közönségből több biztató bekiabálás is érkezett, akkor pedig Robertson is mosolyogva nézett ki, amikor a támadó szakasz egyik nehéz helyzeténél előzékenyen emlékeztették rá a lelátóról, hogy „No safety!". Az esti részben pedig a nézők közé megérkező 2002-es világbajnok, egyébként Magyarországon élő Peter Ebdonnal is rendszeresen jó ismerősként nevettek össze Robertsonék.

Az ausztrál még a Twitterén is megemlékezett menet közben a jó hangulatról, Carter pedig azzal viccelt, hogy talán azon is elgondolkozik, hogy vesz egy lakást Budapesten:

One of the best atmospheres I've ever experienced in snooker in Budapest tonight with @TheCaptain147 thanks to everyone involved***

— Neil Robertson (@nr147) March 18, 2017

Nem vették mindig véresen komolyan

Carter saját bevallása szerint is felkészülésként tekintett a gálára a jövő hónapi vébé előtt, és ennek megfelelően koncentráltabban is állt az egészhez, de ő is mosolyogva játszotta el, hogy nem fog kezet Robertsonnal, vagy torlaszolta el a kezével az egyik lyukat, nehogy beleessen a fehér, amit persze így sem tudott elkerülni. Michaela Tabb is vette a lapot játékvezetőként: amikor az angol előreszaladva már el is végezte a kezdőlökést, akkor nem „Carter kezdi", hanem „Carter...már meg is kezdte" megjegyzéssel vezette fel az egyik frame-et.

A mókázásban Robertson volt a színpadiasabb, az egyik lökés előtt például egyszer csak hátratántorodott, majd a kezét a szeme elé kapva jelezte a nézők felé, hogy nem kellene vakuval fotózniuk, különösen nem a lökés pillanatában. Az esti rész végén aztán látványosan nyújtózkodott, egy pillanatra fel is feküdt az asztalra, mielőtt Tabb figyelő pillantása elől gyorsan visszarakta az egyik lábát a földre. Máskor pedig egy, már megnyert frame-ben elrontott egy lökést, de utána még a dákójával beterelgette a golyót a lyukba, ami felett természetesen Tabb is szemet hunyt.

A 100-as brékeket is szállították

Az ilyen momentumok sokat adtak a hangulathoz, de azért nyilván mindenki szeretett volna minél nagyobb küzdelmet, látványos megoldásokat, és leginkább száz pont fölötti brékeket – vagyis az asztal megszakítás nélküli letakarítását – látni, erre pedig mind a délutáni, mind az esti program nézőinek volt lehetőségük.

Ő is rontott azért, de az összességében stabilabb Carter már délután lökött egy 118-at, majd pedig egy 112-t. Az esti rész végén pedig parádés játékkal – egy falról belökött piros, nehéz hosszú sárga – elért 138-as bréket is (a maximum 147-es lenne), és nagy taps kíséretében emelte a magasba az öklét. Robertson délután még többet hibázott, estére viszont már ő is kétszer eljutott 100-as brékig.

A nagy brékek mellett azonban a nézők értékelték a pazar tereléseket, szép nyeséseket, és a főként az esti részben előkerülő taktikus biztonsági játékot is. Ez utóbbiból kiemelkedett, amikor Robertson kifejezetten nehéz snookert – amikor a másik játékos nem lát rá egyértelműen arra a golyóra, amit következőnek löknie kell – adott Carternek, akinek viszont több falról nagyon finoman sikerült mégis találnia. Az is látványos, bár véletlen volt, amikor a bal alsó lyukból kikanyarodó piros végül a bal felsőben mégis beesett, az egyik izgalmas frame végén pedig egy nehéz feketével előzött az angol.

A délutáni összecsapásukat végül 4-2-re nyerte Carter, este viszont már 3-3-as döntetlent játszottak egymással.

Megmutatták magukat a magyarok

A három főszervező egyike, Buzás Gábor, az Eurosport kommentátora elmondta, hogy az egyik nem titkolt céljuk az volt ezzel a gálával – aminek a terveik szerint lesz még folytatása –, hogy minél nagyobb tömegbázisa épüljön ki Magyarországon a snookernek, minél többen kapjanak kedvet a játékhoz. Ennek megfelelően a délutáni és az esti részben magyar tehetségekkel is meccseltek egyet-egyet Robertsonék.

A 10 éves Révész Bulcsúnak lelkesen bekiabálták a közönségből, hogy „C'mon, Ronnie!" (a sportág egyik legnagyobb alakjára, Ronnie O'Sullivanre utalva), de hozzá hasonlóan a 13 éves, tavaly U21-es magyar bajnok Horváth Attila, és az ötszörös magyar bajnok Fenyvesi Zsolt is nagy tapsot és biztatást kapott a közönségtől, még ha a győzelemre egyiküknek sem volt sansza.