Luxemburg a magyar foci legújabb réme
További Sport cikkek
- Az olimpiai bronzérmes Muhari Eszter magabiztosan címvédése a női párbajtőrözők között
- Még mindig kórházban ápolják a mérkőzése előtt rosszul lett dartsost
- Ed Sheeran volt a nap szenzációja, a háromszoros dartsvilágbajnok kiütéssel rajtolt
- Meghalt Jakab Vilmos olimpikon ökölvívó
- Sulyok Tamás lesz Az év sportolója gála fővédnöke
A június 9-i andorrai vereség után napra pontosan öt hónappal újabb hatalmas pofont kapott a magyar futball: a válogatott barátságos meccsen 2-1-es vereséget szenvedett Luxemburgtól. Sporttörténelmi vereség volt ez is, hiszen korábban Luxemburg ellen is 100 százalékos volt a magyar válogatott. A mérkőzésről online közvetítésünk itt olvasható.
Szélesi nem Hajós Alfréd
A magyar labdarúgó-válogatott a világbajnoki selejtezők után elköszönt német kapitányától, Bernd Storcktól, és ugyan már bejelentették a 68 éves belga George Leekens érkezését, ezt a két meccset ideglenesen a 35 éves Szélesi Zoltán kapta. Valaha Hajós Alfrédnak is két meccs adatott, ő egy csehek elleni döntetlennel (4-4) mutatkozott be 1906-ban. A mostani kapitánynak nem jött össze az egy pont sem.
Szélesi egy Luxemburg elleni 1-2-vel debütált, ez az eredmény a második félidő alapján az emberhátrányban játszó Magyarországra nézve volt hízelgő. Az elsőben vezethettünk volna, de viszonylag régóta kétszer 45 perc van a futball szabálykönyvében.
Megalázó gól
Az Andorra elleni kínos vereség (0-1) után már meg sem lepődtünk túlzottan, ha nagyon komoly győzelmi esélyeink nem voltak Luxemburgban, amelyik a franciákkal is ikszelt selejtezőn (0-0), ráadásul idegenben. A világranglistán ugyan 40 hellyel előrébb vagyunk, de az a helyezés, az 53. pozíció, tudjuk, hogy eléggé csalóka (és a mai meccs után lehet, hogy nem is sokáig marad így).
Ha csak a két gólból indulunk ki, és ha valaki nem ismerné a címereket, elsőre alighanem azt mondta volna, a pirosak a technikásak, vagyis ők a magyarok. Csakhogy a luxemburgi Joachim a magyar ötösön Korhut lábai előtt olyan Zidane-cselt mutatott be, amitől leesett az állunk. Nem is tudom, meddig kell visszamenni az időben, mikor láttunk bátor magyar csatárt vagy középpályást, aki önbizalomtól duzzadva bevállal egy ilyen cselt az ötös környékén. Vagy bárhol máshol a pályán.
Joachim persze önmagától nem került volna helyzetbe, kellett ehhez egy magyar labdaeladás a félpályánál, Rodrigues lendületesen elhúzott a szélen, középre lőtte a labdát, Joachim pedig, ha már messzire pattant tőle a labda, az ügyetlenségét egy tökéletes csellel javította. A 15. perc elején jártunk ekkor.
Nem kellett sokáig várni az egyenlítésre, Németh Krisztián jó labdát kapott, de neki sem jött össze az átvétel, és szögletre mentettek előle.
Dzsudzsák beadása után a 18. percben Kádár megcsúsztatta a labdát az ötös sarkán, ebbe Nikolics még egyszer belefejelt a kaputól két méterre, ezzel máris egyenlített az amerikai gólkirály. Az év második felében a beívelések jelentették a magyar futball erejét, így nyertük meg a lettek és Feröer elleni meccset is.
Ugrainak volt még egy kapufája a 28. percben, kitekert mozdulattal irányította a kapura a labdát, a kipattanót Németh nem tudta a kapuba tenni, pedig neki nem volt nehéz mozdulatra szüksége.
A belgák ellen az Eb-n már valami hasonlót láthattunk tőle, de akkor messze nem volt ennyire tompa. A 47. percben kapott egy szabadrúgást, akkor lehetett látni, nincs jó állapotban. Ugrai helyzete előtt egyébként éppen eredeti posztjáról küldte középre a labdát.
A 4-3-3-as felállást kipróbálta egy szerény képességű csapat ellen, vállalta érte a felelősséget Szélesi, de hogy ennyire ne tudjuk nyomás alatt tartani a riválist, arra nem gondolt.
A második félidő 53. percében Lovrencsicset második sárga lapjával kiállították – kétszeri fegyelmezetlenségért kapta –, onnantól kezdve az újabb szégyenteljes vereség elkerülése volt a cél.
Nem jött össze. A sokadik luxemburgi helyzet ugyanis már bement a 86. percben, Martins betalált. Addig is inkább csak szerencsével úsztuk meg a gólt, kapura lövésig pedig el sem jutottunk.
A hajrában a harmadik luxemburgi gól elmaradt, de az újabb arcpirító vereség nem.
A magyar futball öt hónap alatt második megmagyarázhatatlan vereségét szenvedte el, miközben 2016-ban csoportelső volt az Európa-bajnokságon. Igaz, az Eb-csapat már a múlt, az öregek visszavonultak, a fiatalabbak, fiatalok pedig ennyit tudnak. Sallai Roland Andorrán és itt is játszott, nem lesz könnyű túllépnie ezeken a meccseken.
Kedden Costa Rica jön, nem mi vagyunk az esélyesek.
Luxemburg–Magyarország 2-1 (1-1)
- Luxembourg, Josy Barthel Stadion, 1873 néző, v.: Sébastien Delfériere (belga)
- gólszerzők: Joachim (15.), M. Martins (85.), illetve Nikolics (18.)
- piros lap: Lovrencsics (53.)
- sárga lap: Turpel (40.), Da Mota (69.), Malget (75.), M. Martins (86.), illetve Lovrencsics (20., 53.), Sallai (76.)
- Luxemburg: Anthony Moris – Christopher Martins (Dwayn Holter, 92.), Kevin Malget, Marvin Martins, Mathias Janisch (Dirk Carlson, 62.) – Mario Mutsch (Danel Sinani, 63.), Chris Philipps, Olivier Thill (Vincent Thill, a szünetben), Gerson Rodrigues (Daniel Da Mota, a szünetben) – Aurelien Joachim (Aldin Skenderovic, 88.), David Turpel
- Magyarország: Kovácsik Ádám – Lovrencsics Gergő, Korcsmár Zsolt, Kádár Tamás, Korhut Mihály – Nagy Ádám (Balogh Balázs, 83.), Pátkai Máté, Dzsudzsák Balázs (Stieber Zoltán, 84.) – Ugrai Roland (Bese Barnabás, 56.) , Nikolics Nemanja (Priskin Tamás, 74.), Németh Krisztián (Sallai Roland, 63.)