Kifüstölnek egy korosztályt: áskálódás, bomlasztás

D  YT20170112016
2018.03.23. 00:10
Ha csendben marad, azzal nem segít – ezt volt a felütése a tornászok korábbi kapitányának, ezért elmondta távozásának okait Sóvágó Lajos. Sajnálja a versenyzőket, akik nem fejlődhetnek, mert nem megfelelő kezekben vannak. Magyar Zoltán elnök azt sajnálja, hogy idehozta Angliából a szakembert, ritkán hallható önkritikát gyakorolt.

Januárban visszatért Angliába a férfi tornaválogatott kapitánya, Sóvágó Lajos. Egy évet töltött Magyarországon, a távozása azért meglepetés, mert négy évre szegődött, hosszú távú programot dolgozott ki, amit elfogadott a hazai elnökség. Azt vállalta, hogy a férfi csapatot 1992 után ismét kijuttatja az olimpiára. A feladat nem tűnt egyszerűnek, mert a 20. vb-helyről a legjobb 12-be kellett volna kerülnie a magyar csapatnak.

Sóvágó kitűnő referenciával érkezett, mert Angliában a sportág egyik megteremtője volt, az ottani válogatott már sokkal jobb a magyarnál. Az ottani edzők képzésében pedig jelentős részt vállalt.

Amikor 1990-ben kiment – Újpesten Csollánnyal is együtt dolgozott –, akkor épp fordítva volt, ott alig ismerték a sportágban. A britek a 2016-os olimpián negyedik helyen zártak csapatban, mi ettől pillanatnyilag fényévnyi távolságban vagyunk.

Hidvégi Vid a 2012-es olimpia előtt Sóvágó segítségével készült fel a játékokra, és lólengésben bejutott a szerenkénti döntőbe, ahol végül nyolcadik lett. De mindez akkoriban nem számított, mert Berki Krisztián aranyat nyert, egyébként briteket előzve.

A szakember tavaly áprilisban még arról nyilatkozott, minden rendben megy, két férfi tornász (Babos Ádám és Kardos Botond) az Eb-n a várakozásoknak megfelelően teljesített,

aztán a vb-n érezhetően megtört valami, egy versenyző sem szerepelt tudásához méltón.

Az esély pedig, hogy a válogatott kijusson az olimpiára, csökkent. Sóvágó szerint azért voltak gyengék a versenyzők, mert egyéni tervek mentén készültek, amit példátlannak gondolt.

„Úgy érzem, egy egész generációt kifüstöltek. 2017-ben összesen heten hagyták abba, de csak Hidvégi a kora miatt. Akik kint voltak, nem fejlődtek, mert nem az én szakmai koncepciómat valósították meg. Romániában, ahol szerényebb körülmények közt működik a torna, összeállítottak egy 16 fős válogatott keretet a magyarnál gyengébb összteljesítményre képes tornászokból. Magyarországon jelenleg nincs válogatott, nem indult el a stuttgarti versenyen. Pedig az én programomban szerepelt, fokmérő az egész kontinensnek, Japánnak, Brazíliának is. A sport szellemiségével összeegyeztethetetlen, hogy nincs válogatott. Nem hiszem, hogy ennek kell lennie a megoldásnak, azaz hogy lemondunk a versenyzőkről, akik minimum 15 évet beleraktak a sportágba.

Az állami dotáció elpazarlásának érzem, nem mellékesen a szülők becsapásának, ha ezt a csapatot likvidáljuk, én ilyet biztosan nem mertem volna megtenni Leedsben”

– mondta az Indexnek az egykori kapitány.

A szakításhoz bomlasztás és áskálódás vezetett. A versenyzők előtt, de a háta mögött, állítja.

Sóvágó úgy érezte, hogy az a három edző – Reszeli, Janik, Kerekes -, akikkel elkezdett dolgozni, és akiknek a tanítványai a válogatott gerincét adták, egy idő után nem hallgattak rá, és zavartalanul telefonáltak vagy társalogtak edzés közben, amikor ő ezt határozottan tiltotta. A rájuk bízott feladatokat nem osztották ki, bojkottálták a munkát, így a versenyzők nem léptek előre. A speciális felmérések eredményei katasztrofális képet mutattak, amiről a hazai elnökség tudott.

Az év eleji munkatervben, hogy mit fognak tanítani, milyen elemeket tökéletesítenek versenyzőiknek, olyan listát kapott, amit már tudtak, mert korábban megtanulták a gyakorlatokat, és be is mutatták. Legalábbis erről tanúskodtak a Youtube-on fellelhető felvételek.

Mindez szerinte csalás, ezt a leleplezést jelezte is az elnöknek, aki érdemben erre a felvetésre nem reagált.

Eredetileg egyébként azért döntöttek a kapitány szerződtetése mellett 2017. január elején, mert rendet kellett vágni.

A férfi torna ugyanis Berki 2012-es aranyérme ellenére nincs jó bőrben. A 2016-os olimpiára már csak Hidvégi jutott ki, aki egy tévéműsorban elismerte, Csollány Szilveszter 2000-ben bemutatott aranyérmes gyűrűgyakorlatát ő nem tudná végrehajtani.

„Ennél sokkal elkeserítőbbek az állapotok. Kovács Péter szaltóját, amivel az 1977-es Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, mindössze három magyar tornász tudta versenyen bemutatni. A nyújtó nem a legjobb szerünk, de ez elfogadhatatlan, mert a világnak a kisujjában van ez a szaltó.

Supola Zoltán olyan értékes és erős gyakorlatokat mutatott be még a sydney-i olimpián is, amire most képtelenek a versenyzők.

Ezért volt a terv, hogy mind a hat szeren megerősítjük, javítjuk őket. Eleinte jól is működött a koncepció, utána viszont jött a törés, pedig a srácok szerettek dolgozni, meglepődtek, hogy én nem kiabáltam velük. Fejlődtek is, de ez megrekedt. Az edzők hozzáállásával nem lehettem elégedett, és a végzettségükkel sem. Ők hárman egységesen az elnökhöz mentek, aki nem az én oldalamra, hanem az övékre állt. Számomra pedig nem maradt más, mint a konzekvencia levonása, és hogy továbbálljak. A férfi torna még inkább a leszakadás útjára lépett. A legtehetségesebb tornász, Kardos Botond például kezd leszakadni az egyik jó képességű brittől. Három éve még csak 2,25 pont különbség volt köztük, most már 9,77 pont a távolság.”

Úgy gondolja, Magyar Zoltán remek tornász volt, egykori képességeiről nagyrabecsüléssel szólt, ám olyan emberektől fogadott el tanácsokat, akik szakmai tudása nem kielégítő. Az alapszabályt is megszegte.

Berki Krisztián ugyanakkor ismét védőernyőt nyújthat a sportágnak, feltéve, ha kijut a tokiói olimpiára.

Sóvágó tézise szerint őt egy erős és jól felkészült csapatnak – négy összetettben megfelelő tornásznak – kellett volna kijuttatnia az olimpiára, mert rizikós, hogy benne lesz a legjobb háromban a jövő évi világbajnokságon. A világkupa győztese is tokiói résztvevő, de a specialisták között is igen nehéz az út.

Mindettől függetlenül bízik Berki visszatérésében, de azt látni kell, hogy egy 33 éves tornásznak, aki a sérüléséből hamarosan visszatér, a szinten tartás, a minimális fejlődés is komoly áldozatokat igényel. Miközben az éhes és mindenre elszánt fiatalok a világ sok pontján felkészültebbek, mint valaha.

„Szurkolok Krisztiánnak, remek sportember. Edzője, Kovács István is az. De be kell látni, ez az út sokkal rögösebb, mint hogy lenne mellette négy jól felkészített tornász, akik a világ 12 legjobb csapatába kerülhetnek. Az sem egyszerű, ezt nem vitatom, mert nagy a lemaradás, de én dolgozni akartam, igyekeztem a legjobb tudásom szerint összerakni a terveket. Nem vitatom, bravúrközeli lett volna a kijutásunk, ambiciózusan terveztem, mert a langyos víz politikával már nem jutunk egyről a kettőre. Úgy látom, sokan azt sem bánják, ha ez a víz kihűl.”

Sóvágó tehát visszatért Angliába. A Romániából igazolt szakember, Gál Csaba is a távozását fontolgatja – ő a világbajnok Dragulescu egyik felkészítője volt –, vagyis az a tandem, amelyiktől a szakág felvirágoztatását remélték, felbomlott egy év után.

Magyar Zoltán elnöktől azt kérdeztük elsőként: kivédhetetlen volt-e ez a forgatókönyv, vagyis a szakítás?

Az elnök kapásból és nagyon önkritikusan elismerte, hibázott.

„Nem lett volna szabad idehívnom Lajost. Ma már ezt tudom, akkor, 2016 végén is feszültségek voltak, külföldről akartam egy embert, akinek van tekintélye, tudása. És aki majd megoldást hoz. Ezek a feszültségek átmenetileg nem érződtek, aztán még nagyobb erővel törtek felszínre. Új seprűt akartam, de sehogy sem takarított. Értékes ember, de a metodikája már a múlté, az eredményei sem voltak olyan jók Angliában vagy Kanadában az utóbbi időben. A versenyzők azt csináltak, amit akartak, engedékeny volt. A három edző többször mondta, nem szabad kis fejfájásra hivatkozással hazaengedni a gyerekeket, munkára van szükség. Szétesett az egész, és az én felelősségem ebben megkerülhetetlen.”

Magyar felelevenítette, hogy a rosszul sikerült világbajnokság után már nagy zavarodottság volt, ezért úgy döntött, felmenti a munkavégzés alól, de az 1+3 éves szerződését csak akkor bontotta fel, amikor az első év letelt.

Azt hitte, van kisugárzása, de ebben tévedett, Sóvágó következetlen volt, neki pedig meg kellett hozni a fontos és elodázhatatlan lépést a békéért.

Berki Krisztián sem érezte jól magát, ő is érezte a piszkálódást, a rossz hangulatot, pedig az a legfontosabb, hogy ő visszanyerje a formáját, és nyugodtan készüljön.

Cáfolta, hogy a három edzőnek nem lenne megfelelő képzettsége, és emlékeztetett arra, attól lehet valaki őrült jó edző, hogy nincs meg a legmagasabb végzettsége.

„Nem írástudatlan egyik szakember sem, ahogy Lajos beállítja őket. Tudják és ismerik a szakmájukat. Egy szintre eljuttatták a versenyzőiket, nem lehettek vakok vagy dilettánsok. Az előző fél évben viszont visszaestek az élversenyzők, a közelében sem jártak azoknak a pontszámoknak, amiket elértek korábban. Nem értette sem a magyar valóságot, sem a fiatalok nyelvét. A versenyzők kapkodták a fejüket, kinek van igaza, nem értették, mi és miért történik. Nem volt összhang.”

Magyar szerint válogatott lesz, ha elérnek márciusban egy bizonyos pontszámot a gyakorlataikkal, egészen pontosan legalább 77-et. Ha nem, akkor viszont bármennyire is fájó kimondani, nincs értelme.

Hogy a sportágban nincs jövőkép, arról nem ő tehet, mert hiába teremti meg a legjobb körülményeket, komoly fizetést, jelentős ösztöndíjat nem tud nekik adni, mert a hazai támogatási rendszer eredményközpontú. És az volt már 10 vagy 20 éve is. A versenyzők pedig elhelyezkednek a civil életben, mert okosak, értelmesek.

A női csapatra viszont lehet számítani, szerinte a 13-14. hely környékén ott lesznek a világbajnokságon. Ha pedig onnan még fejlődnek, ők valóban bekerülhetnek a legjobb 12 közé.

Ha nem a szakítás mellett dönt, még azt is veszélyeztette volna, hogy az a maradék tehetséges versenyző is visszavonul, látva a kilátástalanságot és az állandó veszekedést.

„A hosszú távú nyugalomért meg kellett válnunk Lajostól, sokat panaszkodott nekem, és igen,

úgy éreztem, hogy a másik a háromnak van igaza, nem pedig neki.

Ha itt marad, még inkább rombolú hatású, még jobban mérgesedik a viszony. Tanultam belőle. A tervei impozánsak voltak, a hozzáadott érték már kevésbé. Nem tudta hozzátenni azt, ami egy kapitánytól elvárható, és amire előzetesen számítottam. Ettől még remélem, hogy Berki visszaülhet a trónra Tokióban, a lányoknál pedig 7-8 olyan versenyzőnk lesz már idén, akikből válogatni lehet, ami egy erős csapatnak az alapfeltétele. Van a magyar tornának jövője, higgyék el nekem.”

Borítókép: Sóvágó Lajos, a férfi tornászok új szövetségi kapitánya a válogatott edzésén a budapesti tornacsarnokban 2017. január 12-én. MTI Fotó: Illyés Tibor