Ronaldinhót másolta, majd lenyűgözte Pelét
További Sport cikkek
- Családja az új Risztov Évának szánta, két szívműtét között vívóként verte végig Európát
- A semmiből megkaptuk a világbajnokság legdrámaibb meccsét, meccsnyílról fordított a favorit
- Botrányos jelenet a darts-vb-n: a közönség közé hajította nyilait a játékos
- Gyűlöletkommentek áradata zúdult a német dartssztárra a vb-kiesés után
- Luke Littler történelmet írt a darts vb-n
A freestyle futball viszonylag fiatal sport, az 1990-es évek körül kezdett kialakulni. Persze már korábban is jelen volt valamilyen formában, sokan Diego Maradonához vagy a brazilokhoz, esetleg a holland streetfutballistákhoz kötik, de a sport igazi atyja Soufiane Touzani, aki 2002-ben feltöltötte ezt a videót az internetre.
A freestyle futball fokozatosan lett önálló sportág, és ha Magyarországon nem is annyira népszerű még, klasszis magyar freestyle-osok így is akadnak – Szász Kitti például négyszeres világbajnok. A magyar mezőny ráadásul tovább erősödött a nyáron: Kvárta Mátyás második helyen végzett az ún. legjobb kombináció kategóriában a 2018-as freestyle-világbajnokságon, ami talán egy kicsit őt is meglepte.
Egyszer már részt vettem a Superballon, hat éve a párbaj kategóriában a legjobb 16 között búcsúztam. Reméltem, hogy az idei vb-n már a dobogó közelében leszek, de nem hittem volna, hogy végül sikerül megszereznem a második helyet
– mondta az Indexnek.
Csak Ronaldinhót akarta másolni
A 26 éves Kvárta soha nem akart profi lenni. Gyerekkorában a művészi pálya, elsősorban a rajz érdekelte, az iskoláit is ez alapján választotta. Végül a média és a mozgókép világában kötött ki, jelenleg fotográfusként dolgozik, a freestyle csak hobbi.
A freestyle alig idősebb nálam, amikor 15 évesen elkezdtem, nem is tudtam, hogy van ilyen sport. Ronaldinho miatt kezdtem el a trükköket gyakorolni. Láttam a tévében, és megpróbáltam leutánozni azt, amit csinál. Korábban sokat fociztam, de csak a barátaimmal, az ember pedig gyerekként megpróbál valahogyan kitűnni. Tudod, villogni egy kicsit a többiek előtt. Aztán egyik trükk után jött a másik, és elkezdett vonzani a dolog. Persze nem egyszerű, rengeteg időm és munkám van benne, egyszer még a lábamat is eltörtem gyakorlás közben.
A befektetett idő és energia viszont nagyon hamar komoly eredményekben csúcsosodott ki. 2011-ben magyar bajnok lett, majd bemutatta az év trükkjét egy Styball rendezte versenyen. Két évvel később harmadik lett a szentpétervári Európa-bajnokságon routine kategóriában, tavaly pedig megnyerte a Play Like Pelé nevű internetes verseny hazai fordulóját.
A győztesek Barcelonában találkoztak, ahol szintén én lettem a legjobb, és Pelétől megkaptam a verseny legjobb freestyle-osának járó díjat.
Bárki kipróbálhatja magát
Mivel a freestyle futball még gyerekcipőben jár, nincs hivatalos világbajnoksága. A két legnagyobb presztízsű verseny a Red Bull Street Style és a Superball. Előbbit két-három évente rendezik meg, és csak az adott ország legjobbjai vehetnek részt rajta.
Ez a könnyebb a kettő közül: a nigériai első helyezett például lehet, hogy fele olyan jó sincs, mint a 16. legjobb magyar. A Superballt minden évben megrendezik, és ez nehezebb a két torna közül, hisz itt tényleg a világ legjobbjai versenyeznek egymással
– meséli Kvárta.
A Red Bullnál nincsenek kategóriák, helyette párharcokkal dönti el egy zsűri, hogy ki a legjobb – mint például a breakben. Így ez egy kifejezetten szubjektív verseny: a freestyle futballban már annyi elem van a breaktől és a footbagtől kezdve az artista mutatványokig, hogy nagyon sok múlik azon, éppen mit részesítenek előnyben a bírák.
Persze eszméletlenül szép és izgalmas, vonzza a nézőket, de már kicsit kezd leszakadni a sportág gyökreitől. A Superball ellenben teljesen más: bárki nevezhet, és hat különböző kategóriában versenyezhet a többiekkel.
Az egyik kategória a rutin, amikor zenére kell egy látványos show-t csinálni. Ennek van páros változata is, bár az is külön kategóriának számít. Továbbá lehet indulni show flow kategóriában is, ahol lehetőleg minél kevesebbet dekázva, folyamatosan, megállás vagy megakadás nélkül kell a trükköket csinálni.
Aztán ott a challenge, ami talán a legigazságosabb verseny mind közül. Nincs zsűri, a versenyzőknek trükksorokat kell végrehajtaniuk, és az győz, aki a legtöbbet megcsinálja. Bevezettek egy ironman kategóriát is a vb-n, aminek a lényege, hogy folyamatosan kell lábon állva a trükköket csinálni, ameddig bírja az ember. Minden évben ugyanaz a srác nyeri, szóval nem olyan izgalmas.
Az utolsó kategória a legjobb kombinációé, ahol a három legerősebb trükkjüket mutatják be a versenyzők. Ebben a kategóriában indult Kvárta idén és az alábbi trükk-kombinációval érdemelte ki az ezüstérmet:
Hiába az eredmény, Magyarországon nem sokat ér
Bár Franciaországban, Hollandiában vagy Brazíliában imádják, Magyarországon annyira nem népszerű a sport. Sokan inkább inkább művészetként tekintenek rá, a sportteljesítmény nem feltétlenül fontos.
Néha magam sem tudom eldönteni, hogy a freestyle futball sportnak vagy művészetnek számít-e, de ez nem is lényeges. Sok srácot ismerek az élmezőnyből, akik abbahagyták az egyetemet, sőt akár a középiskolát is, hogy minden idejüket a freestyle-ra fordítsák. Ha az ember szerencsés, jól kezeli a médiát és felkapják az emberek, akkor akár meg is tud ebből élni, legalábbis egy olyan országban, ahol erre vevők az emberek. Magyarország sajnos nem ilyen.
Kvárta rendszeresen részt vesz magyarországi versenyeken zsűriként, próbál minél több időt szakítani az edzésre, illetve folyamatosan új, egyedi trükkökön dolgozik. A Kvartam Move-ra különösen büszke:
Mindezzel együtt a tudását leginkább fellépéseken tudja használni Magyarországon, a versenyszintű sportolás, így például egy világbajnoki győzelem nem feltétlenül szerepel a tervei között.
Sok srác edzővel és komplett stábbal készül, míg én például teljesen autodidakta módon tanultam mindent, és nincs is lehetőségem hasonló segítséget igénybe venni. Nem kizárt, hogy fogok még versenyezni, de a munka mellett már nem a freestyle a fő prioritás, és nem is biztos, hogy bírnám fizikálisan. Meglátjuk.
Borítókép: Kvárta Mátyás Fotó: Penzer Gyula