Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Szóltunk volna, hogy jelentsen beteget?

DEBRE20180219003

A negatív reklám is reklám, szól a klisé, és ez tökéletesen igaz az amerikaiból magyarrá váló Swaney Elizabeth phjongcshangi teljesítménye után – legalábbis Magyarország még soha nem volt olyan híres téli olimpián, mint hétfőn, a freestyle sízők félcsőselejtezője után.

Swaney két kísérletéből az egyértelműen látszott, hogy messze kilóg lefelé a mezőnyből, a második menete 31,40 pontot ért, ezzel az utolsó előttitől 13,20 ponttal, a továbbjutást érő helytől pedig 41,40 ponttal maradt el. Ebből az is kiderült, hogy ha ekkora a szórás egy olimpiai mezőnyben, akkor valószínűleg túlzás 24 kvótás helyet biztosítani, vagy a selejtezőrendszerrel nincs valami rendben.

Mindez viszont nem változtat azon, hogy Swaney – még ha kalandos úton is, de – eljutott egy olimpiára magyar színekben.

A 33 éves Swaney egyébként a kvalifikációval le is tudta a munka nehezét – nem a pályán, hanem az indulásai mennyiségével, és a versenyek helyszínének megválasztásával. A valaha volt legjobb eredményét 2017 decemberében, egy kínai versenyen érte el, ahol tizenharmadik lett. Mondhatnánk erre, hogy remek teljesítmény, de csak tizenöt induló volt, a világ élmezőnye pedig az észak-amerikai kupa miatt távol maradt a Secret Garden-i versenytől.

Ha a 2016–17-es szezontól kezdve nézzük az eredményeit, szinte minden futamon, ahol elindult, legfeljebb egy vagy két versenyzőt előzött meg – csupán 2017 februárjában Kaliforniában bizonyult jobbnak három indulónál, míg rá egy hónapra Spanyolországban négyen zártak mögötte. Ennyi elég volt, hogy ott legyen az olimpián. Az olimpiai kvalifikációhoz top 30-as helyre volt szüksége, ezt többnyire a nevezéssel teljesítette, ahol indult.

Az sem mellékes, hogy magyarként még csak a helyi konkurenciát sem kellett kiütnie. Egyrészt az országban nem is lehet félcsövön gyakorolni, másrészt kínai, dél-koreai, kanadai, amerikai és új-zélandi kvalifikációs versenyekre utazgatni nem olcsó mulatság. A Nemzetközi Síszövetség adatbázisában egyébként nem is szerepel másik magyar versenyző ebben a szakágban.

A phjongcshangi freestyle sízők fő pontozóbírója, Philippe Belanger egyébként azt mondta, hogy

ha négy világkupafutamból háromban bukott volna Swaney, nem lett volna kellő pontja a nevezéshez, de ha trükkök nélkül végigmegy, akkor teljesíti a minimumot. Így is tett.

Itt át is adnánk a szót a Eurosport szakkommentátorának, Szabó Gábornak, aki blogbejegyzésében értékelte Swaney mutatványát:

„Aki Marcel Hirschertől húsz másodpercet kap egy pályán, az is rettenetesen [jól] tud síelni, nagyságrendekkel jobban, mint egy amatőr. Most azonban a helyzet más. Így ahogyan ő lejött, le tud jönni a durván félmillió magyar síelőből húsz-harmincezer biztosan. Pontosat csak azoknak a tudásáról tudok mondani, akiket ismerek, de az biztos, hogy 25 éve a TF sítáborában ezt a kört a haladó csoportban mindenki bedobta volna, ha lett volna félcső akkoriban. Jómagam a 207-es Lamborghini léceimmel is, melyekkel akkoriban technikai okokból (léctörés) parádézni voltam kénytelen.

Mindez csak azért fontos, mert ehhez a kűrhöz még freestyle lécek sem kellenek. Már csak azért is, mert ehhez semmi nem kell. Olyannyira nem, hogy ezért a körért nincs értelme bemenni a félcsőbe.”

Ha nem velünk történik meg, csak mosolygunk az egészen

A szövetségi kapitánnyal, Stark Mártonnal és a síelők csapatvezetőjével, Kapitány Ildikóval Phjongcshangban találkoztunk, az olimpiai faluban.

Azt kérdeztük tőlük, így utólag jó ötlet volt-e, benevezni a versenyzőt.

Stark kikötötte, hogy ő nem freestyle szakember, az alpesi sí az igazi szakterülete, de természetesen neki is szemet szúrt a gyenge teljesítmény.

„Egy biztos, alpesi síben komolyabb a szűrő. Ha valaki mázlival, a sok kiesés miatt becsúszik a harmincba, és még ott is kiesnek páran előle, az nem kap pontot. Atombiztosra csiszolták a rendszert, most ellenben láttuk a világkupa eredményeit és pontjait, amik megnyugtatóak voltak. A harminc közelében volt rendre. Láttunk egy videót róla, az már akkor felkeltette a gyanúnkat, de azt mondta, hogy az csak egyszerű edzés volt. Versenyről sajnos nem kaptunk felvételeket. Már az olimpia helyszínén, az utolsó pillanatban láttuk, hogy a tudása nem fejlődött az előző években. Mivel a többieknek versenyük volt, velük voltunk elfoglalva, és nem követtük minden lépését. Feltettem én is a kérdést magamnak: miben hibáztunk? Mondtuk volna neki vasárnap este, hogy jelentsen sérültet, beteget? Hogy nézett volna ki, ha visszaléptetjük egy olimpiáról?”

A szakember egyetért azzal, hogy valódi gerillamarketing volt, ám ha nem velünk történt volna, akkor csak mosolygunk egyet az egészen, így most azonban más az éle. De afelől megnyugtatott mindenkit,

nem került pénzbe a szereplése, és nem vette el senkitől a helyet, mert más versenyző nem csinálta végig a hosszú kvalifikációt. Ő viszont önköltségen igen.

Stark szerint, ha elindulhatott olyan sífutó, akinek két nappal korábban volt csak síléc a lábán, akkor elindulhatott Swaney is, aki edzőivel végigjárta az összes versenyt, ahonnan pontokat hozott. Eric „Angolna” Moussambani is bekerült valahogy a rendszerbe. Eddie Edwards sem hozott szégyent Angliára, amikor ugrott az olimpián. Nem vetette vissza évekre a sportágat.

Az énekesnő, Vanessa May példáját is hozta, neki versenyeket rendeztek, hogy egyáltalán kijuthasson az olimpiára, és nagy felháborodás lett a részvételéből, mert túl sokat kapott már az olimpián.

De ott van a mexikói herceg is, Hohenlohe. Nem gondolja senki, hogy ártana azzal Mexikónak, hogy ott volt a lejtőn. Az más kérdés, és ez Lizzy peche, hogy itt nagyon nagy a különbség az első és az utolsó között. A látvány önmagáért beszél. Ebből adódóan az érzet is egészen más, mintha valaki küzdve a célba ér.

Kapitány Ildikó úgy véli, a technikai delegátusoknak jelezniük kellett volna a világkupák után, hogy a tudása nem megfelelő. Ismét egy alpesi példa, amikor egy magyar el akart indulni Garmischban a szuper G-ben, akkor a szervezők, és az érintett a szövetség közbenjárására kölcsönösen úgy döntött, hogy nem próbálkozik, mert igen veszélyes.

Adódik viszont a kérdés, kinek a felelőssége, hogy Swaney elindulhatott. Különösen azok után, hogy egyszer már megpróbált kijutni venezuelai színekben és szkeletonban.

„A pontszámokat láttuk, az egy jó visszajelzés volt. Egy videót is láttunk, és két év alatt akár fejlődhetett is volna. Könnyű ránk mutogatni, égésről beszélni. De itt nem arról volt szó, hogy más emiatt pórul járt. Sőt, az ő indulása miatt még több edzői helyünk is lett, ami hasznos. Mi nem bújtuk a listát, hogy keressünk valakit, akit be tudunk nevezni. Lizzy keresett meg minket, hogy van magyar útlevele, és szeretne magyarként versenyezni. Nem kerestük a gyors honosítás lehetőségét, hanem ott volt a zsebében a személyije és a lakcímkártyája is. Egy ponton meg tudtuk volna akadályozni az indulását, amikor a Nemzetközi Szövetség visszaosztotta a kvótákat, mondhattuk volna, nem kérjük. De értsék meg, ha Pulai Imrére esett volna a választás szánkóban, akkor ki merte volna a szemébe mondani, hogy nem vagy elég jó.”

Elismerte, az egy fontos kérdés az ügyben, hogy egy magyarul nem beszélő versenyzőről van szó, de ők nem kérdezték meg tőle, mikor és hogyan tette le az állampolgársági esküt.

Kapitány abban bízik, hogy akik freestyle-ban versenyeznek, most felébrednek, és nekimennek a következő sorozatnak.

„Látom és hallom, hogy sokan kritizálnak. A példa azonban adott, más is végigcsinálhatja. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha egy magyarul beszélő versenyző van ott a félcsőben, neki talán megbocsátóbbak lennének a szurkolók. Hogy ennyire volt elég a tudása, de legalább volt bátorsága. Mindenesetre Lizzy nem érzi vesztesnek magát, ő megcsinálta. Pozitív beállítottságú. Az amerikaiak is ezt a tudatot erősítik benne.”

A Magyar Olimpiai Bizottságtól Molnár-Bánffy Kata, a MOB kommunikációs vezetője reagált megkeresésünkre Swaney hétfői eredményére. Elmondta, hogy eddig és jelenleg is az az irányelv, hogy aki egy sportágban kvalifikálja magát a nemzetközi szövetségek feltétele alapján, azt nevezi a Magyar Olimpiai Bizottság. Aki tehát a szövetségétől bizalmat kapott, annak a MOB-tól is kap.

A mai eset azt mutatja, hogy felül kell vizsgálni ezt a rendszert, ezért át is fogjuk ezt gondolni. Vannak erre nemzetközi példák, amiket meg fogunk vizsgálni. Szükségesnek tartjuk a nevezési módszertan újragondolását is.”

A nemzetközi szövetség szerint sem jó a rendszer

A nemzetközi szövetség, az FIS egyébként már gondolkodik is a mezőny szűkítésén, hogy az elérhető minimum ne legyen elég a kvótaszerzéshez. Ahogy a félcső- és slopestyle-bíró Steele Spence mondta a Denver Postnak, Swaney mindenhol elindult, ahol csak tudott; és ahol mások buktak, ő meg csak lecsúszott, máris nem ő lett a legutolsó. Ez pedig nincs így rendjén.

Swaney, az életművész

Az olimpiai indulással egyébként alighanem gyerekkori álmát váltotta valóra, legalábbis 2006 óta folyamatosan azért küzdött, hogy valahogy téli olimpikon legyen.

Swaney Kalifornia egyik leghíresebb egyetemén, a University of California at Berkeley-n végzett, ráadásul tripla szakkal – politikatudomány, német és az ipari társadalmak politikai közgazdaságtanja. Tanulmányai mellett kormányos volt az evezőcsapatban, de ezzel felhagyott, hogy a diplomaszerzésre fókuszáljon. A California Egyetem után a Harvardon szerzett masters diplomát tervezőmérnökként.

Előtte még 19 évesen indult Arnold Schwarzenegger ellen Kalifornia kormányzói címéért, az olimpia előtt pedig San Francisco környékén toborzott szoftvermérnököket.

Eközben viszont folyamatosan az olimpiai szereplésről álmodott. 2006 és 2012 között az amerikai szkeletoncsapatba próbált bekerülni, majd amikor látta, hogy bárhogyan küzd, nem lesz elég jó, származásának köszönhetően venezuelai útlevélre és freestyle síre váltott. 2013 és 2015 között venezuelaiként próbált olimpiai kvótát szerezni, de lecsúszott Szocsiról, majd anyja révén magyarként próbálkozott 2015 után, már sikerrel.

„A kitartása a legnagyobb erénye, mindig ott van, minden világkupafutamra elment, nem sajnálta az energiáját és az utazást. Sokat javult a vizes rámpán gyakorolva, de valamiért nem sikerült a trükköket megcsinálnia havon is" – idézte a Park City sí- és snowboardcentrum vezetőjét, Chris Haslockot a Denver Post. Swaney 2013 óta náluk edz.

Az olimpiai szereplésre egyébként megpróbált közösségi finanszírozással egy kis pénz szerezni, de hiába indított kampányt a GoFundMen és a RallyMen is, nemhogy egy dollár, de egy cent sem jött össze neki.

Teljesen azért nem tekinthetjük kudarcnak a phjongcshangi túráját, sikerült együtt pózolnia az olajos testéről híressé vált tongai sífutóval, Pita Taufatofuával, és a sífutásban utolsóként is ünnepelt mexikói German Madrazóval. Talán ő is hasonló fogadtatásra várt.

(Borítókép: A magyar színekben induló Swaney Elizabeth Marian a női síakrobaták félcső versenyszámának selejtezőjében a phjongcshangi téli olimpián a Phoenix Havas Parkban 2018. február 19-én. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)