Usain Bolt küldheti a pezsgőt a magyar sport legendáinak

000 10U7MQ
2018.02.22. 16:52

12 ezer koreai várta, hogy a hazai váltó aranyéremmel zárja le szereplését a téli olimpián, ám 22 körrel a vége előtt elszálltak, Magyarország pedig taktikusan, higgadtan versenyezve kihasználta mindezt.

És persze nemcsak a hazaiak botlását, hanem saját erejét is megmutatta a kellő pillanatban. Közhely, hogy mindenki hozzátette a magáét, enélkül nem ment volna. Tudatosan készítették magukat a fináléra, pedig a világbajnokságon csak egy napot kell várni a fináléra, itt pedig kilencet kellett. Ami lelkileg egészen más teher, hiszen még a múlt kedden lettek döntősök. (Még olyan magaslatban sem járt soha magyar váltó, nemhogy ilyenben.)

A magyar váltó vb-második volt 2015-ben, akkor megfogadták, hogy jobbak lesznek.

Sohasem voltak sem vb- vagy Eb-győztesek, de a sportág legfontosabb versenyét megnyerték.

Az utolsó két körig nem vezettünk az 5000 méteres versenyben - 111 méter egy kör -, akkor azonban Liu Shaolin az élre állt, és 64 ezreddel, szemmel is észlelhető különbséggel megnyerte az olimpiát a kínaiak előtt, ezzel megszerezték az ország első téli aranyát.

A verseny után négy nagyon mosolygós versenyző érkezett, akik rendre visszatérő gondolatként elmondták, nem fogták fel még mi történt. El kell telnie legalább egy napnak, de lehet, hogy többnek is, amíg tudatosul bennük, ők a magyar sport 177. olimpiai bajnokai. Ezt a bűvös számot egyébként már megismerték, a tévéinterjúkban hallották.

„Olyan adrenalin volt bennünk, hogy nem emlékszünk tisztán az utolsó körökre, momentumokra. Annyi biztos, hogy második helyen kaptam meg utolsó két kört, de azt jó előre tudtuk, hogy a kanadaiak finise gyenge, a pályát fogják majd, mert nem annyira gyorsak. Ezért egyből, egy tempóval próbáltam megelőzni, összeszorítottam a fogaimat. Összeszedtem a maradék erőmet. Nem értünk össze, semmi kontakt nem volt, szép előzés volt. Mint később kiderült, aranyat érő. De ettől mindenki megcsinálta a saját részét, de nagyon kellettek a többiek is” - ezekkel gondolatokkal kezdte Liu Shaolin Sándor. (Rá egyébként nagyon kíváncsi volt a kínai média is, ahogy öccsére is.)

Hozzátette, nem volt könnyű újjáépítenie magát az 500 balul sikerült elődöntője után, amikor nem jutott tovább, és még eltörött a pengéje is. Korábban azt mondta, hogy a penge olyan, mintha a fegyvere lenne, ha nincsenek jó beállításai, ebben a sportágban, ahol századok vagy épp ezredek döntenek, nagy hendikepbe kerül.

Ideges volt az öltözőben, a kínai szövetségi kapitány, Lina (Csang Csing) erőt öntött bele, rendezte a gondolatait nagyjából 10 perc alatt, és jöhetett az 5000 méter.

„Nehéz volt felállni, nem tagadom, de a helyzet sem volt hétköznapi, mert mégiscsak egy éremért harcoltunk. Fókuszáltam, minden mást kizártam, ahogy a kapitány kérte tőlem. Nagy hullámzás volt ez egy nagyon belül, büszke vagyok, hogy összejött.

Sikítottam, amikor vége lett, és videóztak a zsűriasztalnál. A többiek csitítottak. Alig bírtam magammal, önkívületben voltam. Nem mertem elhinni. Sokáig nem mertem elhinni. Minden jó, ha jó a vége.

Ez a jó mondás ilyenkor” - rögzítette a 22 éves Liu, akinek édesapja festőművész, és a 90-es évek elején jött Magyarországra.

Amikor a rangidős kapitányhoz, a 28 éves Knoch Viktorhoz került a szó, aki most negyedik olimpiáján járt - már 2006-ban is döntőzött, és ötödik lett -, felelevenítette, milyen nagyszerűen szedte le a pályáról a friss világcsúcstartó kínai Vut Liu Shaoang a pályáról.

„Sanyi meg úgy ment a kanadai mellett, mintha szembe jönne az ellenfele. Nagy volt a sebességkülönbség. Akkor már tudtam, ha nem esik el, akkor a miénk az arany. Csukott szemmel is bevitte volna a csapatot, én oda mertem nézni. A zászlót azért vittem rögtön a pályára, mert láttam, a koreai lányok is ezt tették két napja, ezzel nyomást gyakoroltak a zsűrire. Benne van az emberben ilyenkor az a 10 százalék, hogy mi van, ha kizárnak. Mert voltak necces előzéseink. De voltak másoknak is, és akkor mindenkit ki lehetne zárni. Nagyon jól előzgettünk, elképesztő volt. Mától olimpia bajnok vagyok. Nem nyertem még semmit világkupákon kívül, elég jól kezdtem.”

Itt érdemes visszautalni egy kicsit, hogy a magyar váltó az utolsó pillanatban jutott ki az olimpiára, ráadásul úgy, hogy nem a saját kezében volt a sorsa, és ha a kazahok bejönnek dobogóra az utolsó világkupán, akkor ők a résztvevők. Aztán jött az oroszok kizárása, és egy egész más futam, mint amire készültek, és mégis mindent meg tudtak oldani.

Burján Csaba, a csapat egyik mókamestere azzal nyitott, hogy az olimpiai bajnokság az nem olyan, mint a doktori cím? Nem lehet esetleg odaírni a neve elé? Vagy az ajtójára? Nem mutatkozhat be mostantól így? 

Amikor Pécsen elkezdett ismerkedni a sportággal, és már pesti versenyekre ment, azt mondták neki a tanárok vicceskedve, hogy majd egyszer megnézik a tévében az olimpián.

„Most láthattak. Ráadásul a dobogó tetején. Tényleg hihetetlen. Amikor még csak a dobogó mögött álltunk, azon tanakodtunk, hogyan lépjünk fel rá.

Úgy döntöttünk, felugrunk rá. Aztán úgy tettünk, mint Usain Bolt. Jön nekünk egy pezsgővel, ha már megígérte, hogy aki az ő íjas védjegyét megismétli a dobogó tetején.”

Elmesélte, nagyon nehezen lendült formába, nem talált önmagára napokig az érkezésük után.

Nem érezte a mozdulatokat, aztán felfrissítette az izmok memóriáját, és egyre jobban elkapta a fonalat. Lett volna lehetőségre előzésre a döntő közben, de nem mert – egyébként sem szerette volna ellőni a puskaporát -, mert a tutira ment, és nem szerette volna, ha ugyanúgy, mint a koreaiak, ők is ideje korán kiszállnak a képből.

„Mindenki hibátlan volt, az is, aki korábban az egyéniben nem. Ettől jó ez a csapat. Tíztől ötig malmoztunk ma a finálé előtt, alig tudtam elterelni a gondolatait. Valahogy sikerült, mert tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy fejben összerakom az egészet. Mindenki erről álmodott, és mivel az aranyat majd csak holnap kapjuk meg, addig is van időnk feldolgozni. És még egyszer felpattanhatunk a dobogóra.”

Liu Shaongot most már kevésbé érintette érzékenyen, hogy mindhárom egyéni számból is kizárták, nem érezte az olimpia ritmusát. Ő is nyomatékosította, hogy a csapat más. „Mindent beleadunk régóta, és most szerencsére össze is jött.”

Ő egyébként tökéletesen tisztában volt azzal, hogy 38 éve nem volt érme Magyarországnak, pedig még nincs 20 éves.

Csak annyit fűzött hozzá, ez a mostani eufória most nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete. Kapta is a megjegyzéseket az enyhén filozofikusan, bölcsességről árulkodó gondolat miatt.

"Még sok minden van előttünk, ha együtt maradunk, és egyre jobbak leszünk" - összegzett.

Bátyjától, zárszóul azt kérdeztem, hol tart most azon a lépcsőn, amin képletesen szokta érzékeltetni a pályáját. Az olimpia előtt valami olyasmit mondott, hogy a közepén sem.

Ekkor Knoch közbevágott: „Sanyi, neked velem ellentétben minden aranyad megvan. Mindent megnyertél már.”

„Fogós a kérdés. Ez egy végtelen hosszúságú lépcső, de 3-4 fokot most biztos feljebb léptünk. Az öcsém is. De hol van még a vége. Nem látjuk, hisz végtelen.”