Friderika
3 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Megjárta az élsport poklát a 10,0 pontos tornász

ohashi1111
2019.01.16. 22:23

Három napja Katelyn Ohashi nevét csak néhány bennfentes ismerte, azóta viszont a világ egyik legismertebb embere lett az amerikai tornász, aki egy utahi egyetemi versenyen hibátlan, 10,0 pontos gyakorlatot mutatott be. Felmerül a kérdés, ha ilyen jó, miért nem olimpián vagy világbajnokságon találkozunk vele?

A most 21 éves Ohashi egyik nagy álma volt, hogy olimpikon legyen, és minden jel arra mutatott, hogy ez sikerülni is fog. Megszállottan edzett, fegyelmezetten élt már gyerekként is.

A tornát háromévesen kezdte, kilencévesen már a legmagasabb szintet célozta meg. Anyjával és legfiatalabb fiútestvérével Missouriba költöztek Seattle-ből, hogy megfelelő körülmények között tudjon készülni. Egy év múlva már annak a texasi World Olympic Gymnastics Academy-nek a tagja lett, ahol több olimpiai bajnok is készült. Heti 36 órányi edzéssel vált igazán jó versenyzővé, a sportág egyik nagy ígéretévé, de a 2012-es olimpiára túl fiatal kora miatt nem mehetett, nem volt még tizenöt éves.

A tornász bekerült az Egyesült Államok junior válogatottjába, ahol négy évet töltött. 2013-ban,

16 évesen érte el legnagyobb sikerét, a nagy presztízsű American Cupon megnyerte az összetett versenyt. A második helyen az a Simone Biles végzett, aki most halmozza a rekordokat, az olimpiai és világbajnoki címeket a tornasportban.

Az álomszerűen ívelő karriert aztán sérülések nehezítették, a nagy mennyiségű munkával kifacsarta magát, de a legnagyobb gond az lehetett, hogy nem állt, illetve nem állították le: kisebb sérülésekkel is versenyzett. Így elkerülhetetlen volt aztán két szalagszakadása a vállában, majd hátproblémái.

2013-as győzelme után műtétek jöttek, kihagyott közel egy évet, kis idő múlva feladta az elit sportot.

A tornasportot körülvevő kultúrát, ami fizikai és lelki fájdalmakat is okoz a felnőtteknek tekintett gyerekekben, két szóban írta le a Lenny Letternek:

Bántalmazó és korlátozó.

A tornász a Behind the Madness oldalon őszintén ír arról – gyerekkori naplóbejegyzéseket is közzé tett –, milyen megaláztatásokon esett át, és hogy a torna testképzavart okoz azzal, hogy madárcsontú, gyermeki testű sportolókat akar látni. Őt is sokat bántották a súlya miatt, elefántnak, disznónak nevezték, vagy felszállni képtelen madárnak. „Hozzá vagyok szokva, hogy vér- vagy fémízzel a számban ébredek, mintha szinte hánynék az éhségtől" – írta 13 évesen.

Ha túlsúlyosnak találták, akkor futó- és izzasztó kondiedzéseket végeztettek vele. Magával is folyamatosan harcolt, sosem érezte magát elég vékonynak és elég jónak, hiába éhezett sokszor és edzett rengeteget. Olyan kilengéseket végképp nem engedett meg magának, mint a gyorséttermi kaják, ha mégis, addig nem nyugodott, míg aznap le nem mozogta a plusz kalóriákat.

A világ tetején álltam, olimpiai reménység voltam. Verhetetlen. Aztán már nem voltam az

– mondta a The Player's Tribune videójában.

2014-es műtétei után döntött: nem mond le a tornáról, de már csak akkor csinálja, ha igazán élvezni tudja. Ezután kereste meg a UCLA egyetemi csapatát, ahol előírás volt, hogy a tanulmányokkal párhuzamosan kell edzeni, egy héten maximum húsz órát. A versenyek sem voltak vérre menőek. Ohashi végül a 2015/16-os szezonban igazolt a UCLA Bruinshoz, többé már nem volt profi. Nehezen állt át, de végre igazán szabadnak érezte magát.

Megtaláltam az örömöm, a hangom, önmagam és a sportágam szeretetét. És nem az eredményekkel, hogy a dobogón állok érmekkel. Hanem azzal, hogy mosollyal az arcomon megyek ki, és igazán boldog vagyok. Ez áll a legelső sorban.

A UCLA-vel egyre jobban kezdtek szerepelni, tavaly áprilisban megnyerték az egyetemi csapatbajnokságot. Ohashinak különösen sokat jelentett a győzelem, mert előző este autóbaleset részese volt.

A sérülések ekkor sem kerülték el, egyik gyakorlata végén egyik lába lecsúszott a gerendáról a leugrásnál, nézni is fájdalmasan érkezett le. Szegycsontját törte, de a sportágától ez sem tántoríthatta el, ám csak teljesen egészségesen tért vissza, hogy aztán kiélvezze, amit a világon a legjobban szeret.

(Az alábbi videón az esése, óvatosan nézzék.)

A tornász teljesítményével, szókimondásával is ismert lett, de már egy tavalyi gyakorlatával is milliókhoz eljutott. Akkori talajgyakorlatát Michael Jackson-számokra húzta fel, többek között a moonwalkot is beépítette mozdulatai közé. A zsűri is magas pontszámmal díjazta a bemutatót, 9,950-et kapott rá. Ekkor mondta az egyik kommentátor, hogy Ohashi igazi partihangulatot varázsolt. Ezzel a céllal valószínűleg ő is kiegyezne, szívesen átformálná a tornát.

„Az hiszem, hogy a torna elég brutális sport, de nem hiszem, hogy brutális sportnak kéne lennie. Reménykedem benne, hogy 10-20 év múlva a sportág élménye kikezdhetetlen lesz."

Ohashi erősségben és népszerűségben is rálicitált a Michael Jackson-gyakorlatra a hétvégén. A UCLA tornászainak vezetőedzője, Valorie Kondos Field szerint tanítványának gyakorlata összességében extrém nehézségű volt, de minden egyes elemére külön is igaz ez.

A tornászlány először január 4-én mutatta be ezt a gyakorlatot, de akkor még csak 9,95-re értékelték, persze sok szurkoló már ekkor tízest mutatott az ujjaival. Az edző is áradozott róla.

„Sosem láttam még tőle ilyen teljesítményt. Egész életemben nem történt ehhez fogható. Sosem láttam ilyen arcjátékot és minőséget ilyen profinak, mint ma este" - dicsérte  - Kondos Field, azaz Val, akit Ohashi megmentőjének és mentorának tart.

Kondos Field szombaton a 10,0-s gyakorlatot ennél is fontosabb lépcsőfoknak tekintete Ohashi karrierjében:

„Azt mondtam magamban: Oké, visszatért. És amikor odamentem megölelni, azzal jött, Visszatértem!"

Vb-n is 10,0 pontos gyakorlat lenne?

„Szakmai szemmel is élményszámba ment ez a gyakorlat, de helyén kell kezelni. Egy világversenyen még a döntőbe kerüléshez sem biztos, hogy elég lenne" – mondta Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség főtitkára, korábbi versenyző, világbajnoki hatodik.
„Voltak benne jó minőségű ugrások, meghökkentő és ötletes összekötö elemek, kétségtelenül nagyon jól népszerűsíti a tornát. De azt látni kell, hogy az egyetemi bajnokságon más a hangulat, a nézők is elviszik a pontozást, a show-jelleg is előjön" – elemezte a főtitkár, aki az utolsó ugrás leérkezésénél azért észrevett egy kis ellépést.
A világversenyeken már nem is azt a pontozási rendszert használják, mint az amerikai egyetemi szinten. Utóbbinál az elemek értékét adják össze, így jöhet ki a maximális tíz pont. Előbbinél pedig két részből áll össze a pont, technikai és kiviteli pontokból:  a legjobbak 17 pontok körül tudnak, a zsűritagok a kivitelre maximum 10 pontot adhatnak, az anyagerőssége a legjobbaknál 7 pont körül van , ha hibát látnak a bírók, ebből vonnak le. A 15-16 pontos gyakorlatok már jónak számítanak. Altorjai elmondta, a versenyek szintjétől is függ, hogy mire adható maximális pontszám. Az előzetes kiírásban szerepel, hogy milyen nehézségű és hány elemnek kell lennie egy maximális pontszámú gyakorlatban. A bírók is e szerint pontoznak. Itthon sem ugyanaz a követelmény egy másodosztályú vagy ifi versenyen, mint a mesterfokú bajnokságban.

 Borítókép: University of California