Rossi: többet ér ez, mint vb-ezüstérmest verni

A magyar válogatott hajnali öt órakor érkezett haza Sivasból, fáradtan, de a kevesek által remélt, Törökország elleni bravúros 1-0-ás győzelemmel a poggyászában. Marco Rossi természetesen elégedetten összegezte a látottakat.

Bizonyos tekintetben többre becsülöm ezt a győzelmet, mint a Horvátország ellen tavaly március 24-én elért 2-1 – magyarázta az olasz mester. Kétségtelen, akkor a friss vb-ezüstérmest győztük le, de az a meccs simán lehetett volna iksz vagy akár ki is kaphattunk volna, most viszont teljesen megérdemelten szereztük meg a három pontot. Különösen az első félidőben uraltuk a mérkőzést. Meg kell mondanom, a mutatott játékra még büszkébb vagyok, mint az eredményre, hozzátéve, hogy a futballban – ahogy azt már Sir Alex Ferguson is megmondta – az egyetlen dolog, ami számít, az az eredmény.

Rossi úgy érzi, legalább egy órán keresztül azt nyújtotta a válogatott, amit elterveztek, amit megbeszéltek: remekül funkcionált a letámadás, pillanatokon belül visszaszereztük a támadó harmadban elvesztett labdákat, öröm volt nézni a játékunkat.

– Kétségtelen, hogy a második félidő tizenötödik percétől kezdve kissé visszaestünk, nem is annyira a fizikai, mint talán a mentális fáradtság miatt is, és azt is el kell ismernünk, hogy a minőségi futballistákat felvonultató török válogatott változtatott a taktikáján. Felpörgette a játékot, és ez a gyorsaság olykor szokatlan volt a mieinknek. És ekkor már a letámadásunk sem működött olyan jól, mint előzőleg – folytatta a kapitány, megemlítve, hogy a háromvédős formációt 

– Három napunk volt arra, hogy felelevenítsük a korábban tanultakat, de mivel taktikai szempontból rengeteget fejlődtek a fiúk az együtt töltött két év alatt, azt kell mondanom, hogy gördülékenyen képesek a változásra. A mai futballban a gólok nyolcvan százaléka rögzített játékhelyzetekből – szöglet, szabadrúgás – vagy az ellenfél labdavesztése után születik, és ez utóbbi kihasználásához nagyfokú agresszivitásra van szükség. Az én ideálom az Antonio Conte irányította Inter taktikája, ha egyszer elérjük, hogy olyan hatásfokkal adjuk elő a magasra tolt letámadást és a labdaszerzést, ahogy ők csinálják, akkor annak biztosan meglesz az eredménye – bizonygatta a szakember.

Rossi arról is beszélt, hogy a Törökország és Oroszország elleni mérkőzések az októberi, Bulgária elleni Eb-pótselejtezőre történő felkészülés részének tekinti.

– Megmondtam a fiúknak, hogy most tudják felturbózni az önbizalmukat a szófiai összecsapásra, amelynek összehasonlíthatatlanul nagyobb a tétje, mint a csütörtöki meccsnek volt, és majd a vasárnapinak lesz – folytatta az olasz tréner. 

 Vasárnap a játék minősége lesz számomra fontos, és nem az eredmény. Prolongálni kell a csütörtöki jó teljesítményünket. Úgy látom, az önbizalom már megvan, erre kell alapoznunk.

Rossinak olyan fegyver van a kezében, amilyennel nagyon kevés szövetségi kapitány rendelkezik a világon. Ha 35 méteren belül szabadrúgáshoz jut a csapat, az már fél gól Szoboszlai Dominiknek köszönhetően.

– Dominik rúgótechnikája kivételes. Az első félidőben kétszer lőtt kapura, az egyiket kivédte a kapus, a másikat a bal kapufa hárította. És még kétszer volt lehetősége, de inkább passzolt. Meg is mondtam neki a szünetben, ha huszonöt méterre a török kaputól hozzá kerül a labda, és van egy kis területe, ne habozzon, hanem lője rá. Szoboszlai esetében semmi értelme lepasszolni a labdát, mert úgy lő, mint talán senki más, akivel eddig alkalmam volt együtt dolgozni – vélekedett a kapitány, aki megemlítette, hogy Willi Orbán játékán alig látszott meg a hosszas kihagyás, de abban is biztos, hogy meccsről meccsre jobban fog futballozni. A kapitány kitért Szalai Attila jó teljesítményére is, a Cipruson légióskodó játékos a háromvédős szisztémában remekül helyt állt, neki ez az igazi helye.

– A futball érdekes játék – fejtegette Rossi. – Egy edző mindig úgy kezdi egy csapat szervezését, hogy vesz egy kapust, egy centert, egy középhátvédet, egy 6-ost és egy 10-est. Kis túlzással, ha ők megvannak, akkor már nagy baj nem érhet. És nekünk most megvolt a Gulácsi, Orbán, Nagy Ádám, Szoboszlai, Szalai Ádám tengely, kiegészítve a nálam ugyancsak kulcsembernek számító Sallai Rolanddal. Nem azt mondom, hogy szinte mindegy, ki játszik a többi poszton, de egy ilyen csapatgerinccel már nagy dolgokra lehetünk képesek.

Akár vasárnap, 18:00 órai kezdettel az oroszok ellen, a Puskás Arénában, az újabb Nemzetek Ligája-mérkőzésen.

Borítókép: Reuters Fotós: Umit Bektas