Nyomtatott emlékmű a százéves Keleti Ágnesnek

A rutinos szerzőpárossal – akiknek nem ez az első közös vállalkozása – beszélgettünk a könyv keletkezésének körülményeiről pontosan száz nappal Keleti Ágnes századik születésnapja előtt. A rangidős Dávid Sándort, az újságíró szakma legendás Lapaját – a koronavírus-járványra való tekintettel – otthonában telefonon hívtuk fel. Az íratlan szabályokat felrúgva, több évtizedes barátságunkra való tekintettel tegeződünk.

Dobor Dezső ötlete volt a könyv – magyarázta a szerző. – Ágit én fiatal koromban ismertem személyesen, akkoriban, a helsinki olimpia előtt ifjúsági válogatott vívó voltam, Ági pedig ereje teljében lévő tornászhős. Helsinki és Melbourne előtt sokat voltunk egyszerre edzőtáborban, én 1937-es születésű vagyok, Ági 1921-es, tizenhat év van közöttünk. Mi, tizenéves vívók, csodáltuk őt, úgy néztünk rá, mint egy tüneményre. A férfiak oda voltak érte, nekem természetesen esélyem sem lehetett tejfelesszájú tinédzserként, volt ott elég komoly férfi, aki hajtott rá.

Kutas István, az OTSB Sportoktatási Hivatalának vezetője, ha nem tévedek.

Ági szerelmes volt Kutasba, miközben a szövetségi kapitány Sárkány István férje volt. Ez nagyon fontos fejezete a könyvnek. Kutas nekem éveken keresztül a főnököm volt a Népsportnál. De vissza Ágihoz.

Milyen volt a munkamegosztás Dezső és közötted?

Én találom ki a mesét, én idézem fel a személyes élményeket, Dezső a dokumentált tényeket. Nem az első könyv, amit írunk Dezsővel. Én a fiatal Keleti Ágit ismertem személyesen, meg akik körülötte voltak. Ági akkor éppen kommunista volt, egy kicsit féltek is tőle a többiek, ami érthető volt. Képzeld el azt a csajt, akit majdnem elvittek Mauthausenbe, a férfjét, Sárkányt el is vitték, de csodával határos módon visszajött, és akkor belecsöppent abba a Rákosi-korszakba, amit lehet lekicsinyleni, de hogy a sportolóknak jó volt, azt nem lehet vitatni. Én '51-ben kezdtem el vívni, előtte kenuztam, és amikor betettem a lábam a vívóterembe, rögtön kaptam gatyát, cipőt, ruhát, fegyvert, sisakot. Ha te most akarnál venni a fiadnak vívócuccot, apropó, van fiad?

Van, és történetesen öttusázik, tehát vív is. Egy vagyonba kerül a felszerelés.

Mi akkor mindent ingyen megkaptunk. Mi, a kis senkik. Akkor képzeld el, Ágnes mit kapott.

Kutasnak a munkatársa volt tulajdonképpen egy ideig, közben pedig Sárkány felesége. Sárkány mindig is párttag volt.

Sárkány tudott Kutasról?

Szerintem tudott. Az ő házasságuk, bár nem volt érzelemmentes, furcsa volt. Ágnes az utolsó pillanatig kitartott Sárkány mellett, de az ő kapcsolatukat inkább egy erős barátságnak nevezném. Ők még a háború alatt házasodtak össze, aztán Ági Juhász Piroska néven bujdosott, Sárkányt meg elvitték Mauthausenbe, de visszajött, és akkor a JOINT zsidó segélyszervezettől kapott egy szép lakást. És amikor elváltak, Sárkány ott hagyta a lakást Áginak.

De Kutas sohasem vállalta fel nyíltan Keleti Ágnest.

Igen, persze mindenki tudta, de mivel Kutas nagy pártember volt, számára elképzelhetetlen volt a válás meg a botrány. Ha a Párt megtudta az illetőről, hogy megcsalja a feleségét, akkor annak vége volt.

Miközben mindenki félrelépett, piált, dorbézolt, nagyon vigyáztak a látszatra. Számos példa volt rá, hogy komoly vezetőket kirúgtak, mert megcsalták a feleségüket. Hát én ezt a világot ismertem. Továbbá, Ági időskorát Dezső ismeri. Összebarátkozott vele, amikor Ági a könyvét írta – Egy olimpiai bajnok három élete –, meg amikor visszajött Izraelből, ahol előzőleg megteremtette a tornasportot.

Fontos kordokumentum.

Mi abból egy betűt nem vehettünk át, mert Ági Ausztráliában élő fia megtiltotta, szerzői jogi okokból. Mindegy. A kéziratot már leadtuk, angolul is megjelenik a könyv, még karácsony előtt tervezzük, hogy olvashassa a közönség a centenáriumra. Ági ugyanis január kilencedikén lesz száz éves.

Dobor Dezső némiképp helyesbítette szerzőtársa szavait.

Lapajhoz valóban tőlem jutott el az ötlet, de engem Róth Tamás fotós keresett meg azzal, hogy van egy szekérderéknyi fényképe Ágikáról, kár lenne, ha nem publikálnánk ezeket egy könyvben. Nekem körülbelül három másodpercnyi töprengésbe telt, hogy igent mondjak.

Amúgy producere is vagyok a kiadványnak, hiszen én kalapoztam össze a szükséges anyagiakat, gondoskodtam arról, hogy a jogdíjakkal is rendben legyünk.

Nem lehetett egyszerű vállalkozás.

Nem is volt az, voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtam, de azt mondtam, ennek a könyvnek meg kell születnie. 1972-ben léptem be a Magyar Televízió kapuján, azóta vagyok újságíró, ennek a 48 évnek számomra ez a könyv a szakmai csúcspontja a melbourne-i hősöknek emléket állító Olimpiának indult című filmmel és a belőle készült könyvvel együtt.

Úgy tudom, angol kiadás is készül.

Már el is készült, annak más címe és címlapja lesz, inkább a tornát állítja középpontba. Hiszen Ágikát tornászként ismeri a nagyvilág. Novemberben tervezzük a könyv bemutatóját, de mindez vírusfüggő, ma még nem tudjuk, hányan lehetünk az eseményen. A könyvet a Magyar Torna Szövetség adja ki, a Pannónia Nyomda nyomtatja és az Írott Szó Alapítvány is részese a kiadásnak. Fájdalmas epizódként kell megemlítenem, hogy miközben a könyvet írtuk Lapajjal, olyan olimpiai bajnokok távoztak el közülünk, mint a könyvben is interjúalanyként szereplő Kárpáti György, Tass Olga és Köteles Erzsébet.

de vele együtt azoknak a sporttársainak is, akik nélkül nem készülhetett volna el ez a kiadvány.

Borítókép: Dobor Dezső és Keleti Ágnes Fotó: Róth Tamás