A 31 éves Könyves Norbertnek most kezdődik igazán a karrierje

Kimondhatatlanul sajnáltam vasárnap éjjel, hogy nem volt vegyes zóna a belgrádi Rajko Mitics Stadionban a szerb–magyar után, pedig lett volna mit kérdeznem Könyves Norberttől, a mérkőzés egyetlen – regényes körülmények között született – góljának szerzőjétől, minden túlzás nélkül a kilencven perc hősétől. Szerencsére kedden a Nikola Tesla Nemzetközi Repülőtéren, röviddel a moszkvai járat felszállása előtt sikerült telefonvégre kapni a ZTE csatárát az MLSZ munkatársa segítségével.

Többen azt mondták a belgrádi sajtópáholyban, hogy a 31 évével ön a magyar válogatottban minden idők legidősebben bemutatkozó játékosa. Aztán utánanéztem, Rapp Imre, a Pécs kapusa például már 36 éves volt, amikor 1973-ban először – és utoljára – felhúzta a nemzeti mezt.

Egyáltalán nem tartom magam idősnek, sőt, Belgrád után úgy érzem, mintha most kezdődne „élesben” a karrierem. De helyesebb, ha azt mondom: mostanra értem be, mint futballista.

A tévényilatkozata közben úgy tűnt, mintha meghatódott volna, vagy rosszul láttuk?

Hát tényleg elérzékenyültem, és ha még tovább beszélek a családomról, akkor még el is csuklik a hangom.

Kicsit menjünk vissza az időben. Mondok egy dátumot: 2012. november 3. Mi jut eszébe?

Életem legszebb gólja volt, akkor úgy hittem, de most már persze a szerbeknek rúgott a legszebb. 3-2-re vezettünk az MTK-val a Fradi ellen, a kilencvenkettedik percben jártunk, még Jova is feljött fejelni a szögletnél az egyenlítés reményében. Csakhogy a védelmünk kivágta a labdát, odakerült hozzám, én pedig bőven a mi térfelünkről, a kezdőkör pereméről rárúgtam. Ballal, a gyengébbik lábammal. Alig gurult át a gólvonalon, talán el sem jutott a hálóig, Alempijevics futott utána, majdnem utol is érte, de csak majdnem. Minden pillanatára emlékszem annak a gólnak.

És mi a helyzet a szerbeknek rúgott góljával?

Az is örökre belém égett. Akármilyen gólt rúgtam volna, megmarad bennem, de így, hogy életem első válogatott meccsén azzal győztünk, még jobban.

Majdnem összeverekedtem néhány ismerősömmel, mert azt bizonygatták, hogy milyen „malac” gól volt. Dehogy volt az, amikor megtolta a végén a labdát, mielőtt elrúgta, az klasszismozdulat volt!

Nem csak erről van szó! Szerintem kevesen csúsztak volna oda a reménytelennek tűnő helyzetben, de én azt mondtam, megpróbálom, és nekem lett igazam. Oké, a szerencse is kellett hozzá, hogy Kalmár Zsolti keresztlabdája után a szerb védő ráfejelje a labdát a másikra, de ott kellett lennem, a mozdulat végén pedig szükség volt a lövőcselemre, mert különben kiüti a kapus. Úgyhogy szerintem cseppet sem kell szégyenkeznem a gólomért.

Mit érzett abban a pillanatban?

Először csak ugyanazt, mint a többi gólomnál – örültem. Aztán ahogy belekezdtem a gólörömbe, átfutott az agyamon, hogy te, Norbi, ez nem egy sima bajnoki meccs, ez életem első válogatott mérkőzése, ráadásul Nemzetek Ligája-találkozó, Belgrádban, a világhírű szerbek ellen!

Elég sok délvidéki srác van most a magyar válogatott keretben ön mellett: Nikolics Nemanja, Szőke Adrián, Holender Filip. Egymás közt milyen nyelven beszélgetnek?

Vegyesen. Hol szerbül, hol magyarul. Nekem azért magyar az anyanyelvem, otthon, a családban magyarul beszéltünk és beszélünk ma is. Jobban tudok magyarul, mint szerbül, de például Niko és Filip esetében ez fordítva van. Adrián a földim, Moholon és Adán kezdett futballozni, a közeli Zentán született.

És ön? Olvastam már azt, hogy moholi, adai, topolyai... Melyik az igaz?

Konkrétan Zentán születtem, az ottani kórházban jöttem a világra, de a családunk moholi, ott nőttem fel, a szüleim most is ott élnek. Topolyán pedig másfél évet játszottam, onnan mentem az MTK-ba 2009-ben. Már akkor is Zsemberi János volt a klub tulajdonosa, vele máig jóban vagyok, ahogy Szabó Zolival, az edzővel is. Úgy ismerem azt a közeget, mint a tenyeremet, a 6-6-os Európa-liga-selejtezőjüket láttam is. Óriási pechjük volt, hogy végül tizikkel elveszítették.

Magyarországon elég sok helyen futballozott, miért?

Az MTK-ból azért mentem el három év után, mert új impulzusokra volt szükségem, Paksról két és fél év után kivásárolt a Vasas, azzal az egy évemmel, amit ott töltöttem, nem nagyon tudok elszámolni, Michael Oeninggel, az edzővel nem igazán tudtam kijönni. Azok után, hogy gólt rúgtam és gólpasszt adtam, a következő meccsen még a keretbe sem kerültem. Debrecenben sokáig minden jó volt, de aztán azt hallottam, hogy 29 évesen öreg vagyok, már nem tudok annyit futni, és a fiatalokra akarnak építeni. Erre mondtam, hogy elmennék, mert játszani akarok. És a Paks kivásárolt. Az ott töltött idő alatt talán bebizonyítottam, hogy nem vagyok annyira öreg.

Azt értette, amit egymás között beszélgettek a szerbek a pályán?

A védelemben nem nagyon beszélgettek.

És Rossi mit mondott?

Gratulált a gólomhoz. Hogy játszom-e az oroszok ellen? Ezt a mester majd eldönti.

Fel tudja idézni azt a pillanatot, amikor értesült a kerettagságáról?

Szinte egyszerre hívott Tömő Attila, a válogatott csapatmenedzsere, majd Anasztázia, a feleségem, hogy Norbi, benne vagy a válogatott keretben! Először le akartam tenni a telefont, hogy ne szórakozzon, de nem engedte, csak mondta, hogy nem viccel, most hirdették ki a keretet. Anasztázia különben magyar lány, falumbeli.

Jó környék az ott Ada, Mohol, Zenta vidéke, remek futballisták származnak onnan. Nemcsak ön, hanem Kerekes Zsombor, Oláh Lóránt...

Meg aztán Nagypál Tibi, aki a Szegedben és a Kaposvárban futballozott, meg Bajúsz Endre, aki még bajnokságot is nyert 2008-ban az MTK-val. Vagyunk egy páran Zenta környékéről.

Mi lesz az oroszok ellen, akár játszik, akár nem?

Hű, hát ők nagyon erősek, talán még a szerbeknél is erősebbek, de ha szervezetten futballozunk, akkor meglephetjük őket, ahogy a szerbeket is. Ugyanakkor nagyon jó játékosaik vannak, így ellenük egy jó eredmény elérése pokolian nehéz feladat, de ennek érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk.

(Borítókép: Könyves Norbert (b2) ünnepel csapattársaival miután gólt szerzett Szerbia ellen a labdarúgó Nemzetek Ligája harmadik fordulójában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen Belgrádban 2020. október 11-én.

MTI/EPA/Andrej Cukic)