Dennis Rodman esete a Vak Disznóval

GettyImages-56695076
2020.10.29. 07:28
Nick Nurse önéletrajzi könyve, a Rapture (Mámor) még csak jövő héten kerül az észak-amerikai boltokba, de nekünk már elküldte a tiszteletpéldányt az NBA aktuálisan legjobb trénere, a 2020-as Év edzője cím birtokosa, a tavalyi bajnok Toronto Raptors mestere. A könyv minden kosaras, edző és kosárrajongó számára kötelező olvasmány.

Ha létezik valószínűtlen út a kosarasvilág csúcsára, akkor Nick Nurse-é az. Az iowai, isten háta mögötti kisvárosból, Carrollból származó srác kilenc testvér közül az utolsóként jött világra ötvenhárom évvel ezelőtt, és minden volt, csak nem kiugró tehetség. Illetve, szó szerint kiugró volt, pontosabban rúdugró, ugyanis a kertjükben volt egy rúdugró gödör, és mind a hat Nurse-fivér kiváló rúdugrónak számított, egymás kezéből tépték ki Iowa állam rúdugró-rekordját. (A mai napig Nick a csúcstartó.)

Nurse szeretne azzal dicsekedni, hogy ő a rúdugrók között a legjobb kosáredző, és a kosáredzők között a legjobb rúdugró, de ez persze nem lenne igaz. A legendás Tex Winter, a Chicago Bulls triangle-támadásának kiagyalója ugyanis nagyszerű rúdugró volt, és az 1944-es olimpián képviselte volna az Egyesült Államokat – már ha rendeztek volna olimpiát 1944-ben...

Azért Nurse valahogy eljutott a Northern Iowa Egyetemre, de arra esélye sem volt, hogy profi NBA-kosaras legyen, ezért aztán már játékosként edzősködni kezdett. 

Bejárta a fél világot, négy országban dolgozott, köztük Angliában is, ahol Németh László mellett a válogatottnál is segédkezett.

2001 és 2006 között azonban egy klubcsapatot edzett, ahol meseszerű kalandokban volt része.

Beugró a Big Brother Házból

Rapture

Bizonyos szempontból 2006-ban jött el Nurse edzői pályafutásának a csúcsa. Bizarr csúcsa, ami azt illeti.

39 évesen éppen a Genesis Brighton Bears csapatát edzette a BBL-ben, a Bristish Basketball League nevet viselő angol bajnokságban. Éppen akkor ment a tévében a Celebrity Big Brother valóságshow, benne Dennis Rodmannel, és természetesen a műsor minden létező nézettségi rekordot megdöntött. Igen ám, de egyszer minden jónak vége szakad, a Féreg kiesett, el kellett hagynia a házat, ahogy ez már az ilyen műsorokban lenni szokott, amikor Nurse kapott egy e-mailt az egyik barátjától. „Hé, Nick, mi lenne, ha szerződtetnétek Dennist néhány meccsre?”

Tényleg, mi lenne?! Felvették a kapcsolatot Rodman ügynökével, és gyorsan kiderült, hogy meccsenként 25 000 dollárért (plusz kaja, pia, limuzin, egyéb nyalánkságok) működne a dolog. És Nurse legnagyobb megdöbbenésére, amikor a csapat főszponzorával közölték a feltételeket, a válasz egy hatalmas igen volt.

A bemutatkozó mérkőzésre az 1500 nézőt befogadó brightoni csarnokban került sor, plusz ötszáz széket még bezsúfoltak a terembe, állóhelyeket is árultak, tíz perc alatt az összes jegy elkelt. A világ minden tájáról 175 újságíró kért és kapott akkreditációt az összecsapásra! Ilyesmi még sohasem fordult elő egy olyan országban, ahol a kosárlabda addig a pillanatig a sportok hierarchiájában valahol a sznúker és a bowling mögött kullogott az utolsó helyen.

A meccs kitűzött kezdési időpontja fél nyolc volt, Rodman 7.50-kor érkezett meg limuzinján.

Nyolc biztonsági ember kellett ahhoz, hogy áttörjenek az orrkarikás celebbel a rajongók tömegén az öltözőig. „Hé, fiúk, én mindig lezuhanyozok a meccs előtt!”, jegyezte meg, Nurse és a már egy órája rajtra készen toporgó játékosok meg sem mertek mukkanni.

Amikor Rodman előkerült a zuhanyzóból, Nurse röpke eligazítást tartott, hogy milyen figurákat játszanak. Szerencsére Brightonban is a triangle volt a módi, azt pedig Rodman még 45 évesen – mert 2006-ban már annyi idős volt – álmából felkeltve is tudta.

Figyeljetek, srácok, ti csak kezdjétek el a meccset, én majd a kispadról szállok be

– hűtötte le a kedélyeket a sztár, majd feldobták a labdát.

Öt perc elteltével Nurse beküldte az öreg celebet. Rodman bekocogott a palánk alá, bejátszották neki a labdát, ő pedig oda se nézve, pattintott passzal ziccerbe hozta játékostársát, aki zsákolt.

Ez volt a triangle-támadás egyik alapfigurája, a Blind Pig, a Vak Disznó. Dennis úgy húzta elő a kabátujjából, mintha Michael Jordannak kellett volna odapattintania a labdát, nem egy névtelen angol srácnak.

A közönség elhűlve figyelte a történéseket.

Jött az ellentámadás, Dennis a hazai palánk alatt lecövekelt, az ellenfél játékosa belerohant, Rodman hanyatt vágta magát, támadó fault, a közönség megőrült! Húsz másodperc alatt két olyan megmozdulás, amivel megfordult a meccs, pár ponttal győzött a Brighton, Rodman szerzett hat pontot, lekapott nyolc lepattanót, a nézők a vállukon vitték le a pályáról.

A következő meccset egy nagyobb arénában játszották, Nurse valamiért Rodman limuzinjával utazott a mérkőzésre. A kocsiban öten voltak: a sofőr, Rodman, Rodman testőre, Nurse és Faria Alam. Ha valaki nem emlékezne rá, Faria akkoriban Sven-Göran Eriksson szeretője volt, az angol labdarúgó-válogatott menedzserének volt is elég baja ebből. Ez azonban nem tartotta vissza a nagytermészetű hölgyet attól, hogy szerepeljen a Big Brotherben, és természetesen össze is jött Dennisszel. Amikor megérkeztek a csarnokhoz, látták ám, hogy körülbelül ötven fotós öli egymást a bejáratnál. Faria telefonja megcsörrent, az ügynöke volt az. „Te most azonnal kiszállsz a limóból, és lelépsz!” És Faria ki is ugrott, futva menekült a paparazzók elől.

Rodman most már 38 percet játszott, 23 lepattanót gyűjtött – a mai napig ez az angol rekord –, mindezt 45 évesen, és úgy, hogy minden idejét a Big Brother Házban töltötte...

A meccs után Dennis ellentmondást nem tűrően utasította Nurse-t: „Coach, megyünk a buliba, te is jössz velünk!” És Nurse, a visszahúzódó, vallásos, istenfélő iowai srác ment a buliba, ahol Faria is ott volt, egész idő alatt nyalták-falták egymást Rodmannel.

Nurse a mai napig nem érti, miért kellett kiugrania a hölgynek két órával korábban a limuzinból...

Győzelmi gyűrű Thelonius Monk ritmusára

2006-ban Nurse hazatért Iowába, és 2007-ben az Iowa Energy edzője lett – a csapat a D-League-ben, az NBA fiókligájában szerepelt. Ez már egy lépés volt a nagy álom megvalósulása felé. Nurse remek munkát végzett, elnyerte az Év edzője címet (persze csak a D-Ligában), sőt, 2011-ben bajnokok is lettek. Aztán áthívták a Rio Grande Valley Vipers csapatához, és a Viperákkal is megnyerte a D-Ligát 2013-ban. Erre már az NBA-ben is felfigyeltek.

Nurse észrevette, hogy minden meccsükön ott ülnek a Toronto Raptors megfigyelői. Nem véletlenül.

A Raptors 1995-ben csatlakozott az NBA-hez, 2013-ban már hatodik éve nem sikerült több győzelmet felhalmozniuk, mint ahány vereséget. Bajban volt a franchise. És megcsörrent Nurse telefonja. A vonal túlsó végén Bryan Colangelo volt, a Raptors általános igazgatója. Másnap Nurse már a torontói járaton ült. Megérkezve a Raptors főhadiszállására, Dwane Casey vezetőedző azt mondta neki: „Rajzolja le nekünk, hogyan támad a Vipers!” És Nurse felrajzolta a táblára. A következő pillanat, amire emlékszik, ez volt: kapott egy három évre szóló, évi 400 000 dolláros ajánlatot másodedzői állásra a Raptorsnál. Csak hogy értsük: a Vipersnél évi 100 000-et keresett.

Ám volt egy kis bibi. Colangelo igazgatói szerződése a következő szerdán lejárt, és azt mondta Nurse-nek, addig megszövegezik a szerződést, és majd csütörtökön aláírják.

Csakhogy szerdán kirúgták Colangelót... Lőttek a szerződésnek.

Vagy mégsem? Casey ragaszkodott Nurse-höz, és amikor hat héttel később az új általános igazgató, Masai Ujiri munkába állt, minden a helyére zökkent. Nurse még Angliából ismerte Ujirit, aki szintén a szigetországban edzősködött, végül megegyeztek, és igaz, hogy egyelőre csak egy évre, de Nurse másodedző lett a Raptorsnál.

Innen még öt évnek kellett eltelnie addig, amíg 2018. június 24-én Casey helyére kinevezték vezetőedzőnek. A világ megismerte az iowai srácot.

Egy hónapja töltötte be a pozíciót, amikor egy reggel Las Vegasban, ahol éppen a Summer League meccseit játszották, Masai Ujiri leültette az asztalához.

Figyelj, úgy néz ki, megszerezzük Kawhi Leonardot...

És Nurse legnagyobb meglepetésére meg is szerezték a liga egyik legjobb játékosát a San Antonio Spurstől.

Igen ám, de Kawhi szinte az egész 2017–2018-as szezont sérülten szenvedte végig, összesen kilenc meccsen tudott csak játszani, és hatalmas kérdőjel volt, lesz-e még belőle kosaras. Óriási kockázatot vállaltak a szerződtetésével.

De bejött. Amikor először találkoztak, Kawhi ennyit mondott:

Adok nektek egy évet az életemből. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom, de az ígérem, hogy ebben az egy évben kiteszem a lelkemet a pályára, és mindent elkövetek, hogy bajnokok legyünk.

Ennyi mondott, se többet, se kevesebbet.

És egy év múlva bajnokok voltak.

Igaz, ahogy ígérte, utána le is lépett...

A Golden State Warriors elleni döntőre Nurse teljesen lenyugodott, szemben Toronto városával, amely lázban égett. Esténként a meccsek után leült zongorázni, rendszerint valamelyik Thelonius Monk-számot – otthon 2500 bakeltilemezből álló gyűjteménye van, benne negyven Monk-album –, a többit meg elintézték a fiúk: Leonard, Pascal Siakam, Kyle Lowry, Fred Van Vleet. A döntőt 4–2-re megnyerte a Raptors a Golden State ellen, Kanada az iowai srác lábai előtt hevert.

Aztán persze Leonard lelépett, de nélküle is parádézott a Raptors a 2019–2020-as évadban, Covid-19 ide, George Floyd-gyilkosság oda.

És az NBA elismerte Nurse munkáját: 2020. augusztus 22-én őt választották meg az Év edzőjének.

De ez már nem fért bele ebbe az önéletrajzi könyvbe...

Borítókép: Getty Images Hungary Fotós: Dave Etheridge-Barnes