Isten keze és bal lába – 60 éves lett Maradona

Francisco „Francis” Cornejo. A név nyilván nem sokat mond még a vájt fülű futballfanatikusoknak sem, pedig a 2008. március 13-án, 76 éves korában elhunyt edző olyan a labdarúgásban, mint Kolumbusz Kristóf a földrajzban.

Utóbbi felfedezte Amerikát, előbbi felfedezte azt a játékost, akihez fogható talán csak Pelé volt a futball világában: Diego Armando Maradonát.

Cornejo, az Argentinos Juniors, a cebollitas, vagyis a Hagymácskák kölyökcsapatának „örökös” edzője a halálos ágyán – amikor a leukémia már minden életerejét kiszívta – átszellemült arccal nyilatkozta:

Hálás vagyok Diegónak, mert boldoggá tett. Neki köszönhetően olyan vagyok, mint az a festő, aki megfestette a világ legszebb festményét. Nyugodtan halok meg.

Akkor, 2008 márciusában már majdnem négy évtized telt el az óta, hogy 1969 tavaszán Cornejo lement a Buenos Aires-i Saavedra parkba, hogy szétnézzen az ott rendszeresen futballozó kissrácok között.

Azt mondják, legalább egyszer az életében mindenki találkozik a csodával, csak az emberek döntő többsége ezt nem veszi észre. Nekem szerencsém volt, mert én észrevettem. Egy nyolcéves csöppnyi fiúcska volt az, aki olyan dolgokat művelt a labdával, amit én korábban még senkitől sem láttam.

Maradona – mert ő volt a csiszolatlan drágakő, aki Cornejo mester kezébe került – 1976-ban, alig több mint 15 éves korában, tíz nappal a tizenhatodik születésnapja előtt bemutatkozott az Argentinos Juniors felnőtt csapatában, és ezzel egy páratlan karrier vette kezdetét.  

Sőt sokat a válogatottbeli debütálásra sem kellett várni, ez 1977. február 27-én érkezett el, és Buenos Airesben, 60 000 néző előtt Magyarország volt az ellenfél. César Luis Menotti szövetségi kapitány a 62. percben küldte pályára Luque helyére, amikor már kialakult az 5-1-es végeredmény. 

Érdekes, nem emlékszem arra, hogy Maradona játszott volna azon a meccsen, nem csoda, még senki sem tudta, mekkora játékos lesz belőle

– idézte fel lapunknak a 43 évvel ezelőtt történteket Bálint László, a magyar válogatott centerhalfja.

Öt évvel később viszont, a spanyolországi vb-n, amikor 4-1-re vertek meg bennünket, és Maradona két gólt rúgott, na, arra nagyon is élénken emlékszem. Meg arra is, hogy sokszor hárman üldöztük Sallai Sanyival az élen, de nem tudtuk leszerelni. Nézd, és Pelét csak tévében láttam, Messi ellen meg nem futballoztam, de azok között, akikkel egy pályán játszottam, Maradona volt toronymagasan a legnagyobb. A robbanékonysága, az a szenvedély, ahogy futballozott és küzdött Argentínáért, az páratlan volt.

Az ominózus 1982-es mérkőzés góljai:

Az 1982-es vb idején Maradona éppen távozóban volt a Boca Juniorstól a Barcelonába (ahol aztán megint Menotti lett az edzője), és bár a világbajnokság nem jött össze, nem sikerült Argentínának megvédenie a címét, Diego végképp bejátszotta magát a világ elitjébe. Értékét a vételára is kifejezte: világrekordot jelentő ötmillió fontért vette meg a Barcelona. Király-kupa, ligakupa és spanyol szuperkupa volt a mérlege, meg egy súlyos bokatörés Andoni Goikoetxea, a „bilbaói hentes” alattomos belépője nyomán:

Mondjuk, Maradona sem maradt adós, fél évvel később, felépülése után kirobbantója volt a tömegbunyónak a Barcelona–Athletic Bilbao mérkőzésen:

Szóval, a barcelonai két év megítélése vegyes volt, az igazi korszakos sikereket már Nápolyban aratta a „Pelusa”, a „Nagyhajú”. 

1984 nyarán 6,9 millió fontért vásárolta meg a Napoli – az összeg akkoriban szintén világrekord volt. Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. A klub eddigi mindkét bajnoki címe Maradona érdeme, egy olasz kupa, egy szuperkupa és egy UEFA-kupa is belefért ebbe a hét évbe. Meg egy BEK-párharc az Újpesti Dózsával, összesítésben 5–0-ás Napoli-továbbjutással, két Maradona-góllal, csak hogy gyarapodjanak a magyar vonatkozású emlékek...

Természetesen a nápolyi hét évre esett az 1986-os világbajnoki diadal az argentin válogatottal, továbbá az 1990-es vb-ezüst, amit a mai napig nem tudott megemészteni Diego, hiszen úgy érzi, a bíró fosztotta meg Argentínát az aranyéremtől a római fináléban. (Ez butaság, mert lehet, hogy a megítélt tizenegyes, amit Brehme értékesített, túl erős volt, de az argentinoknak közük sem volt a meccshez, végig a nyugatnémetek irányítottak – a szerk.)

Az 1986-os mexikói vb-nek a csúcspillanata a „Mano de Dios”, másképpen „Hand of God” jelenet volt az angolok ellen 2–1-re megnyert negyeddöntőben. Persze az azt követő második gól is megér egy misét, amelyet minden idők legszebb góljának választottak meg. A hírhedt és a híres gól egy videóban:

Természetesen az NSZK ellen 3–2-re megnyert döntőnek is ő volt a hőse, a Burruchagának adott gólpassz beleégett az egész argentin nemzet kollektív retinájába. Íme:

Maradona negyedik világbajnoksága már a tragikus hős vb-je volt. Egy évig készült rá két fitneszguru, Fernando Signorini és Daniel Cerrini segítségével. Meg kellett szabadulnia túlsúlyától és 33 és fél évesen vissza kellett nyernie régi kondícióját. Visszatérve hazájába a balul sikerült sevillai kalandból, segédeszközökre volt szüksége. Cerrini testépítőkkel foglalkozott, Maradonát kemény edzéseknek vetette alá, táplálékkiegészítőkkel – és még az ördög tudja, mivel – etette, és a játékos tényleg kirobbanó formába lendült. Csakhogy odakint az Egyesült Államokban a légkondi hatására megfázott, bedugult az orra, és kért valamit a „Proftól”, azaz Signorinitól a bedugult orrára.

És a „Prof” ephedrint adott neki, amitől valóban jobban szelelt az orra, viszont a stimuláns rajta volt a doppinglistán.

A botrány június 30-án robbant ki a 4-0-ra megnyert, Görögország elleni meccs után, amelyen Maradona rúgott egy káprázatos gólt:

Maradonát eltiltották 15 hónapra, érdemben véget ért a pályafutása. Még levezetett a Newell's Old Boys, majd a Boca Juniors csapatában, majd

Ekkor már kacérkodott az edzősködéssel. Az argentin válogatottnak 2008 és 2010 között volt a szövetségi kapitánya, és végül botladozva ugyan, de kivezette Messiéket a dél-afrikai vb-re. És amikor megvolt a kvalifikáció, úgy érezte, elégtételt kell vennie azokon, akik egész idő alatt kételkedtek benne, mi több, ostorozták a válogatási elvei miatt. Az elégtétel amolyan „maradonás” volt, sokak szerint minden idők legszenzációsabb sajtóértekezlete. Amely – sajnos – nem tűri a nyomdafestéket. A spanyolosoknak azonban feledhetetlen élmény:

Barcelonában kokainfüggő  lett, Nápolyban is megmaradt barátsága a „fehér csíkkal”, ami később az 1991-es eltiltáshoz is vezetett.

Közeli barátságot ápolt Fidel Castróval – amíg élt a kubai diktátor –, általában is a kommunista és posztkommunista zsarnokok a példaképei Che Guevarától (akinek az arcképe rá van tetoválva a jobb vállára) Evo Moralesen át Hugo Chávezig és Nicolas Maduróig. 

2019 óta az argentin élvonalban szereplő Gimnasia y Esgrima La Plata vezetőedzője, sikeresen benntartotta a csapatot az élvonalban. Pillanatnyilag önkéntes karanténban van a koronavírus miatt, orvosai azt mondják, túlsúlya, nem éppen sziklaszilárd egészsége és életkora miatt igencsak a veszélyeztetett csoportba tartozik. 

Emir Kusturica 2008-ban fantasztikus portréfilmet forgatott Maradonáról. Tényleg remekmű.

Mint ahogy a kis argentin életműve is, kokain, Castro, Che Guevara ide vagy oda.

Ahogy Diego mondja a Kusturica-filmben: „A labda sohasem piszkos”.

(Borítókép: Deshakalyan CHOWDHURY / AFP)