Jürgen Klopp az Anfield halhatatlanjai között

1978. február 25. borongós, nyálkás téli nap volt Liverpoolban – milyen is lett volna? –, bokáig ért a sár az Anfielden, mégis 49 500 néző zsúfolódott össze a lelátón a Manchester United elleni rangadóra, amely – ahogy utóbb Michael Charters, a Liverpool Echo tudósítója aláhúzta – az idény legjobb meccsének bizonyult, legalábbis a hazai csapat szempontjából. Graeme Souness első gólját szerezte a ’Pool színeiben, Ray Kennedy és Jimmy Case lőtte a további kettőt. (Case egyébként Paul McCartney szomszédja volt abban a lakótelepi házban, ahol a játékosnál 12 évvel idősebb Beatles-alapító felcseperedett.)

Akkor még senki sem sejtette, hogy egy négy évtizeden át megismételhetetlen hazai veretlenségi sorozat vette kezdetét ezzel a sikerrel, amelyet az alábbi összeállításban vívott ki a Liverpool: 

Clemence – Neal, Thompson, Hughes, T. Smith – Dalglish, Ray Kennedy, Souness, Fairclough – McDermott, Heighway. Csere: Case

Más idők jártak akkor, még csak egyet lehetett cserélni. Ha Bob Paisley-t, a szűkszavú menedzsert beültetik egy időgépbe, és lehetővé teszik neki, hogy meghallgassa Jürgen Klopp sirámait arról, hogy miért nem lehet ötöt cserélni – nos hát, elborzadt volna. Az 1978–1979-es Liverpool-csapatfotón, írd és mondd, tizenhat játékos szerepelt, azon a nyáron mindössze egyetlen igazolás történt, igaz, az nem más volt, mint Kenny Dalglish az akkor brit rekordot jelentő 440 ezer fontért a Celtictől. Igen, ő az, aki „King Kenny” néven vonult be a történelembe mint a Liverpool FC valaha volt legnagyszerűbb játékosa. Manapság már más idők járnak, jóval megterhelőbb a sokfrontos helytállás, a ’Pool jelenlegi keretét huszonnyolcan (!) alkotják. 

De vissza a hetvenes, nyolcvanas évek fordulójára! A United legyőzése után pár nappal Lisszabonba utazott a csapat a Benfica elleni BEK-negyeddöntőre, amit sikerrel abszolvált, olyannyira, hogy meg sem állt a végső diadalig: a Wembley-ben játszott döntőben King Kenny csodás emelős góljával azt a Club Brugge-t verték 1–0-ra, amelyben 10-essel Kű Lajos játszott, és akinek a nevét a meccset a magyar televízióban közvetítő Vitray Tamás „elfelejtette” megemlíteni...

A hazai veretlenségi sorozat csaknem három évig tartott, és olyan gyöngyszemek estek erre az időszakra, mint a széria tizedik darabja, 1978. szeptember 2-án a Tottenham elleni 7–0, benne a hetedik góllal, amelyről Paisley azt találta mondani, hogy

És ha megnézzük, rájövünk, hogy ebben cseppnyi túlzás sincs:

 Az ominózus McDermott-fejesgól 8:30-nál.

Ugyancsak emlékezetes győzelem volt 1978 decemberében a címvédő Nottingham elleni 2–0, amely egyszersmind az őrségváltást is jelezte Brian Clough Forestje és Bob Paisley Liverpoolja között. Majd tizenhét hónappal később a címvédés az Aston Villa elleni 4–1-gyel, amely után David Lacey így fogalmazott a Guardian sportrovatában:

A bajnoki trófea csak arra az időre hagyja el az Anfieldet, amíg az ötvös újból belevési a Liverpool nevét.

A tudósítás tartalmazott egy félmondatos lábjegyzetet is: a ’Pool leigazolt a Chestertől egy fiatal csatárt, bizonyos Ian Rusht. Nos, a „fiatal csatár” idővel a klubtörténet legeredményesebb játékosa lett 346 góljával...

Közben tehát nyert két bajnokságot a ’Pool, továbbá egy-egy ligakupát és Community Shieldet, és a csapatot Európa legjobbjaként tartották számon. Ám egyszer minden sorozat megszakad, így volt ezzel a veretlenségi szériával is, amikor 1981. január 31-én a Leicester City látogatott az Anfieldre. A sérülésektől megtizedelt Liverpool – amely Dalglish, Alan Hansen, Alan Kennedy és David Fairclough nélkül állt fel – 2–1-re alulmaradt, az alábbi összeállításban: Clemence – Neal, Thompson, Irwin, Cohen – Souness, Ray Kennedy, Lee, Johnson – McDermott, Heighway. Csere: Case

Paisley veretlenségi sorozata 49 győzelemből és 14 döntetlenből állt össze, a gólkülönbség ezen a 63 mérkőzésen 142-27 volt, míg Jürgen Kloppé (eddig) 52 győzelemből és 11 döntetlenből áll, az összesített gólkülönbség 166-42. Azaz a negyven évvel ezelőtti ősök védelme sokkal jobban zárt, a 63 meccsből 41-en Ray Clemence megőrizte kapuját a góltól, míg Mignolet, Karius és Alisson csupán 33 mérkőzést zárt tiszta lappal. Még egy adat: Dalglishék 20-szor szereztek legalább három gólt, Szalahék 21-szer. Az ok? Valószínűleg kiegyensúlyozottabb volt a bajnokság negyven évvel ezelőtt, mint napjainkban.

És most a Klopp-széria! Amelynek az első darabja a 2017. május 21-én játszott Liverpool–Middlesbrough-mérkőzés volt, a 3–0-ás győzelem azt garantálta, hogy Klopp Liverpoolja először indulhat a Bajnokok Ligájában. Az összeállítás alig-alig emlékeztet a mai gálatizenegyre: Mignolet – Clyne, Matip, Lovren, Milner – Wijnaldum, Can, Coutinho – Sturridge, Lallana, Firmino. Csere: Moreno, Leiva, Origi. A gólokat Wijnaldum, Coutinho és Lallana szerezte.

Coutinho szabadrúgásgólja (4:20-nál) igazi gyöngyszem.

Persze akad emlékezetes diadal bőven. Például 2018 januárjában a 4–3-as győzelem a City ellen. Oxlade-Chamberlain, Firmino, Mané, Szalah, illetve Sané, Bernardo Silva, Gündogan. Szalah ívelése Edersonnak 3:15-nél megér egy misét. 

Vagy idén január 19-én a Manchester United elleni 2–0 – Virgil van Dijk és Mo Szalah góljával –, amellyel gyakorlatilag véget ért a harminc éven át tartó hiábavaló várakozás a bajnoki címre:

És most szombaton a véres verejtékkel kivívott 2–1 a West Ham ellen, amellyel megvan a rekordbeállítás. Agyontartalékolt csapattal, a sérült Van Dijk, Thiago, Fabinho és Oxlade-Chamberlain nélkül, az alábbi összeállításban: Alisson – Alexander-Arnold, Phillips, Gomez, Robertson – Jones, Henderson, Wijnaldum – Szalah, Firmino, Mané. Csere: Shaqiri, Jota, Milner.

Paisley kontra Klopp

Két óriás, aki nem is lehetne jobban különböző jellem. Paisley 39 évnyi várakozás után – ennyit töltött a Liverpool szolgálatában játékosként, majd edzőként – 1974-ben, 55 évesen lett a csapat menedzsere, a legendás Bill Shanklyt váltva. A visszafogott, már-már a szégyenlősségig szerény Paisley-től mi sem állt távolabb, mint hogy Klopp módjára a levegőt öklözve ünnepelje csapata gólját. Amikor 1980-ban a Liverpool megnyerte tizenkettedik bajnoki címét, ezt mondta:

Nem az én stílusom, hogy látványosan ünnepeljek, én mindezt belül élem meg. Az ilyen pillanatokba, mint ez is, sohasem tudok belefáradni. A futball a győzelemről szól. Persze szórakoztatni is kell a közönséget, de a lényeg a győzelem.

Abból kijutott neki elég: hat angol bajnoki cím, három ligakupa, hat Charity Shield (angol szuperkupa), három BEK-trófea, egy UEFA-kupa és egy UEFA-szuperkupa. 

Jürgen Klopp 2015. október 8-án írt alá a Liverpoolhoz, 48 évesen. Első idényében nyolcadik lett a csapat, de Európa-liga-döntőt játszott – és veszített el – a Sevillával. A következő két szezonban negyedik hely és BL-indulás, olyannyira, hogy 2018-ban a döntőig menetel a csapat, de ott viharos meccsen alulmarad a Real Madriddal szemben. (Ekkor csavarja ki Szalah vállát Sergio Ramos.) A 2018–2019-es idényben mindössze egyetlen vereséget szenved a Liverpool a bajnokságban, 97 pontot gyűjt, mégis orrhosszal a Manchester City a befutó. A BL-döntőben viszont simán felülmúlják Kloppék a Tottenhamet. 2020 a megdicsőülés, megvan a bajnoki cím, amit csak kissé árnyékol be a BL-fiaskó. E pillanatban Klopp dicsőséglistája a Liverpool élén: egy-egy angol bajnoki és BL-diadal, meg egy UEFA szuperkupa, továbbá egy FIFA klub-vb. 

És hol van még a vége?

(Borítókép: Bal oldalon Bob Paisley 1979-ben, jobb oldalon Jürgen Klopp 2020-ban. Fotó: Peter Robinson – EMPICS / Chloe Knott – Danehouse / Getty Images Hungary)