Emma
-2 °C
6 °C

Ronnie O’Sullivan: Gondolkodás nélkül abbahagynám a sznúkert, ha...

000 ARP3513799
2020.11.17. 13:22
Bár a sznúkerrel és annak szabályaival nem biztos, hogy mindenki tisztában van Magyarországon, a sportág hatszoros világbajnokának nevével viszont alighanem a legtöbb ember már találkozott. A Ronnie O'Sullivan: Joy of Six egy 30 perces dokumentumfilm, amely Ronnie O'Sullivan hat világbajnoki címére tekint vissza és maga a „Rakéta” exkluzív visszaemlékezéseiből épül fel. Az Eurosport exkluzív, egyórás műsort szentelt a sznúkervilág egyik legnagyobb bajnokának életéről és pályafutásáról szóló visszaemlékezésére.

Minden idők legnagyobb játékosának tartott O'Sullivan éleslátó és önreflexív beszámolót nyújt, amikor felidézi világbajnoki döntő győzelmeihez kapcsolódó személyes emlékeit,

amelyek egyben a sznúkertörténelem legdíszesebb karrierjének legfontosabb mérföldkövei is az elmúlt 28 évben.

A „Rakéta” számos olyan témát is megvitat a beszélgetés során, amelyek a sznúker egyik legérdekesebb szereplőjévé tették őt, de mesél a korán jött sikerrel jelentkező kihívásokról és a depresszióval szembeni személyes küzdelmeiről egyaránt.

Nemrégiben egy podcastban O'Sullivan azt mondta, a sznúker iránti vágyainak vannak korlátai, a rá nehezedő nyomás miatt pedig nem mindig élvezi a játékot.

Sokszor előfordul, hogy néha el kell engedni olyan dolgokat, amiket szeretünk csinálni, hogy később újra megtaláljuk hozzá a motivációt. Rengeteg mindennel foglalkozom most, amelyek mind a sznúker előtt vannak a rangsorban. Ha valaki most azt mondaná, hogy Ronnie, választanod kell a sznúker és az egyéb üzleti feladataid és a sporton kívüli dolgaid között, gondolkodás nélkül abbahagynám.

A hatszoros világbajnok társadalmi szerepvállalása is említésre kerül: írt már egy bűnügyi regényt, valamint társszerzője egy szakácskönyvnek, amelyekben nemcsak a testnek, az elmének is vannak receptek. Egy versenyen pedig rózsaszínre festett körmökkel hívta fel a figyelmet az emlőrák veszélyeire.

Fontos számomra, hogy jó dolgokra használjam fel az ismertségemet, olyan ember vagyok, aki ha kap egy megkeresést valamilyen jó ügy érdekében, akkor nem fordul el tőle, hanem szívesen mellé áll.

Arra a kérdésre, hogy milyen ambíciói vannak még a sznúkerben, meglepő választ adott.

Igazából nincs már mit elérnem, mindent megnyertem, amit lehetett. A kínai eseményekre fókuszálok majd, ami ebben az évben a vírushelyzet miatt szinte lehetetlen volt. De ha még játszani fogok, a következő négy-öt évben biztosan sokkal többet megyek majd Kínába. Ott nagyon nagy lehetőségeket érzek, sokkal nagyobbakat, mint az Egyesült Királyságban. Alapítottam ott egy céget is, ami könnyíthet a dolgokon.

Az interjú során Ronnie egyesével felidézte a legfontosabb meccseit, jellemezte riválisait, valamint külön-külön a hat megnyert világbajnoki tornára is visszaemlékezett. Az első címet megelőző mentális állapotáról is őszintén beszélt.

Depresszióval küzdöttem, én úgy hívtam, sznúkerdepresszió. Pánikrohamaim voltak, antidepresszánsokat kellett szednem, nem tudtam megbirkózni a rám nehezedő nyomással. Nem akartam gyógyszereket bevenni, de eljutottam egy olyan szintre, ahol az orvosom tanácsára már muszáj volt. Aztán amikor megnyertem a tornát, óriási megkönnyebbülést éreztem. Nem is buliztam aznap este, és igazából fel sem fogtam, hogy világbajnok lettem. Olyan ez, mint amikor valaki egy szuper autót vezet. Ő belülről nem látja a kocsit, de a kívülállók mind csodálják. Ilyesmi érzéseim voltak.

Eleinte a fiatalon szerzett vagyon sem volt rá jó hatással, ám egy idősebb versenytársa szerencséjére időben „észhez térítette”.

Sokat buliztam és keményen ittam is. Emlékszem, a hátam mögött mindenki erről beszélt a versenyeken, de csak Alain Robidoux állt oda elém és azt mondta: Olyan képességeid vannak, amilyenek szinte senkinek, te pedig csak úgy eldobod magadtól! Igaza volt, és végre valaki őszintén a szemembe mondta. Zsákutcába kerültem, de mindig is jellemző volt rám, hogy ki tudtam jönni a nehéz helyzetekből. Szerencsére ebből is sikerült.

(Borítókép: Paul Ellis/AFP)