Bombák, csókok, szaltók – Keleti Ágnes kalandos élete

A feledhetetlen Csukás István, Süsü „szülőapja” válaszolta valahol, amikor megkérdezték, hogyan kell gyerekkönyvet írni:

A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban,

hangzott a nagy mesemondó aforizmája, és ugyanez a sporttárgyú irományokra is igaz (kellene, hogy legyen). A feltételes módot a tapasztalat támasztja alá, kevés műfajban született annyi fércmű, mint ebben, boldog-boldogtalan kötelességének érzi, hogy tollat ragadjon, és megírja az adott sportember – szerinte – izgalmas élettörténetét. Sajnos.

Mert sportkönyvet is ugyanúgy kell(ene) írni, mint egy szépirodalmi alkotást, csak – kicsit jobban.

Nos, ezúttal mindez maradéktalanul sikerült a Dávid Sándor, Dobor Dezső szerzőpárosnak.

Pedig hatalmas fába vágták a fejszéjüket, a január kilencedikén századik születésnapját ünneplő ötszörös olimpiai bajnoknőnk, Keleti Ágnes életútja átöleli szinte a teljes huszadik századot, és a huszonegyedikbe is jócskán beleharap, ráadásul azok az idők, a harmincas-negyvenes, majd az ötvenes évek nem tartoztak a problémamentes évtizedek közé, és Ágika (a centenáriumához közelítő matróna semmit sem utál jobban, mint ha „leáginénizik”, ezt első kézből tudom) sohasem volt egyszerű eset. 

A szerzőpáros doyenjének, a címszereplőnél csak leheletnyivel – na jó, tizenhat évvel – fiatalabb Dávid Sándornak olyan szempontból könnyű dolga volt, hogy szinte egész életét Pestszenterzsébeten élte le, pár sarokra onnan, ahol Keleti Ágnes a vészkorszakban Juhász Piroska álnéven húzta meg magát, miközben a Jutadomb környékén nap mint nap robbantak a Liberátorokról ledobott, valójában a csepeli Weiss Manfréd Műveknek szánt légibombák...

„Lapaj” jórészt hazai pályán játszik, az ember szinte látni véli, ahogy klaviatúrájából gátszakadásszerűen áradnak a sorok, a fejezetek.  Dávid ifjú kardvívóként maga is testközelből élte át mindazt, ami az ötvenes évek Tatáján, a legendás edzőtáborban, viharos szerelmek és még viharosabb szakítások színterén lezajlott. Ha a nevadai kaszinóvárosra igaz a mondás (What happens in Vegas, stays in Vegas), akkor Tatára szintúgy – csakhogy a Keleti 100 indiszkrét módon fellebbenti a fátylat a szocialista sport boszorkánykonyhájának hétköznapjairól. 

Hála istennek.

Ezek ugyanis a könyv talán leginkább magával ragadó fejezetei, Keleti és a szocialista sport „cárja”, Kutas István gondosan titkolt, mégis mindenki által tudott viszonyáról, amely rányomta a bélyegét a nagy bajnoknő életére. A moszkvai főiskolai világbajnokság után kezdődött, ahol mocskosul lepontozták Ágit. „...Ágnes, amikor bement a hivatalába (ÁSH), természetesen a főnökéhez sietett (Kutas István) elpanaszolni neki a rajta esett súlyos sérelmet. Gondoljuk, valahogy úgy kezdte, hogy azok a piszok ruszkik... – amit a hithű kommunista Kutas nem szeretett volna végighallgatni, ezért minden további cirkuszt elkerülendő, átölelte a feldúlt fiatalasszonyt, és szájon csókolta, ahogy kell!”

De ne szaladjunk ennyire előre! Az 1921. január 9-én Klein Ágnes néven született bajnoknő gyermekkora idilli volt a nagypolgári családban. Az apa tehetős húsipari vállalkozó, amellett megszállott sportember, lelkes amatőr evezős. Ágnes tőle örökölte szívósságát, kitartását, fantasztikus munkamorálját, és persze a sport szeretetét. Hogy a muzikalitást kitől örökölte, azt nem tudjuk, de tény, hogy kislány korában sokáig csellózott, nem is rosszul. A könyv lapjain megismerkedünk „Dücki bácsival”, azaz Dückstein Zoltánnal, a VAC tornaedzőjével, aki felfedezi Ágnes tehetségét, elkísérjük a főhőst a Fasori Gimnáziumba, vele együtt éljük át a zsidósors megpróbáltatásait. Különösen szívbe markoló, amikor 1940-ben mellőzik az akkor 19 éves Ágnest a magyar–olasz tornászviadalról. „Az akkori magyar bajnok Csillik »Maca« ugyanis jelentette a Magyar Torna Szövetségnél, hogy szerinte nem lenne helyes a fasiszta olaszok ellen betenni a csapatba a zsidó Klein Ágnest. Ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény is, és Csillik ennek ismeretében hívta föl a vezetőség figyelmét erre a tényre.”

A zsidóüldözés éveit egy összes vagyona átengedésével megvásárolt új identitás (Juhász Piroska) fedezékében vészelte át Ágnes Pestszenterzsébeten, hogy aztán 1945 után, már nem egészen fiatalon, beinduljon a tornászkarrierje. Versenyzőtársai szerint hithű kommunista lett, bár hogy mennyire hithű, az a mai napig eldönthetetlen. És közben minden nehézséget legyőzött.

Azt, hogy pár nappal a londoni olimpia rajtja előtt súlyos bokaszalag-szakadást szenvedett (pedig a csapat vele aranyesélyes volt), hogy az 1950-es bázeli világbajnokságra politikai okokból nem utazott ki a válogatott, és a moszkvai főiskolai világbajnokságon is galádul lepontozták.

Már 31 éves, amikor Helsinkiben talajon olimpiai bajnoki címet szerez, pedig az 1952-es olimpiára sem a legfelhőtlenebb lelki állapotban utazhatott ki, hiszen élete nagy szerelme, Kutas 1951-ben elhagyja, és másodszor is megnősül...

Az 1956-os melbourne-i olimpia külön regényt érdemelne, itt Keleti Ágnes tiszteletére négyszer is eljátsszák a himnuszt.

Az olimpia után nem jön haza, előbb Ausztráliában marad, majd Izraelbe költözik, és lényegében megteremti az izraeli tornasportot. Akkor már régen elvált első férjétől, Sárkány Istvántól, és a negyven felé közeledve megismerkedik élete második nagy szerelmével, a nála nyolc évvel fiatalabb Bíró Róberttel, akitől két fia születik, Dániel és Rafael. Utóbbi, Rafi manapság öt percre lakik édesanyja Paulay Ede utcai lakásától, és Róth Tamás fotóssal együtt – akinek a fejéből e könyv megírásának gondolata kipattant – menedzseli Ágikát. (A könyv nagy erőssége a fantasztikus képanyag.)

Keleti Ágnes ugyanis évekkel ezelőtt hazaköltözött Herzliyából Budapestre, a VII. kerületbe, ahol e sorok írójának is volt alkalma meglátogatni a Nemzet Sportolóját,

és meghitt beszélgetés közben elfogyasztani vele egy üveg sört!

Ágika ugyanis még most, a centenárium felé közeledve is megmaradt – lélekben – szabad szellemű tinédzsernek, s mivel egy családfakutató kiderítette, hogy az ősök közül többen is megérték a századik születésnapjukat, könnyen lehet, hogy pár év múlva a szerzőknek ki kell rukkolniuk egy második kiadással is. 

Ágikán biztosan nem fog múlni...

(Dávid Sándor, Dobor Dezső: Keleti 100 – „Mert szeretek élni ”. 5990 Ft. Felelős kiadó: Magyar Torna Szövetség)

(Borítókép: Keleti Ágnes a Keleti 100 könyvvel. Fotó: Róth Tamás)