Polgár Judit: A vezércsel igazi áttörést hozott a sakknak

Nem egyszerű utolérni manapság Polgár Juditot, rengeteg tennivalója van. Hogyan telnek a mindennapjai?

Az oktatással kapcsolatos tevékenységeimet menedzselem a Polgár Judit Sakk Alapítvánnyal, visszük az óvodai képességfejlesztő programunkat, a Sakkjátszóteret, valamint az iskolai programot, a Sakkpalotát. Képzéseket készítünk elő pedagógusok részére, folyamatosan dolgozunk a további programok kreatív részén. Alkalmazkodnunk kell az igényekhez, a lehetőségekhez, hogy tovább tudjuk támogatni a pedagógusokat, akik részesei a programnak. Folyamatosan tervezünk, új projektek is vannak a láthatáron, de ez egyelőre a jövő. Itthonról tartok sakkórát nemzetközi tehetségeknek, illetve cégeknek előadásokat. A közelmúltban a Play Magnus Group oktatási nagykövete lettem, nagyon sok területen vállalok feladatot, olyan dolgokban veszek részt, amikkel már korábban is foglalkoztam – például különböző versenyek szakkommentálása –, illetve igyekszünk új irányokat is kitalálni. Dióhéjban ennyi, tényleg nagyon sok minden van.

Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy a sakk lépést tudjon tartani a többi sportággal és az e-sporttal?

Először is, minden sportágnak – legyen ez fizikai vagy online – általánosságban fejlődnie kell. A sakknak például nagy előnye, hogy már egy évtizede is aktívan jelen volt az online térben. Versenyek vannak szép számmal, amatőrök is játszanak, a tehetségek is folyamatosan képezni tudják magukat. A sakknak nagyon sok lehetősége van az online térben, ezt mindenképp ki kell használni. A jövőt tekintve azok lehetnek az igazán sikeres sportágak, amelyekben az emberek képesek hibrid módon dolgozni és bevezetni a tudást, az élményt, a kommunikációt. A sakkot szerintem minden gyermeknek fontos lenne elsajátítania egy bizonyos szinten, mert a játék fejleszti a képességeit, és elősegíti a stratégiai gondolkodást. Tulajdonképpen ezért és ezen dolgozom én is. A sakk mint játék pozitív hatást gyakorolhat a gyerekekre. Ezért is tartom üdvözítőnek, ha bekerül az iskolákba, az intézményekbe. Az természetes, hogy vannak érdeklődőbb gyerekek, és vannak, akik inkább más felé kacsingatnak. A sakk azonban a különböző generációk közös nyelve is.

A 2020-as évben a sakkvilágranglistát vezető Magnus Carlsen bizonyult a legjobban kereső e-sportolónak. Az internetes felületek mekkora áttörést hozhatnak a sportágnak?

Nem vagyok annyira benne az e-sportban... Bár a versenyzés, a versenyeztetés valóban nagyon hatékonyan működik, problémát jelent, hogy jelen pillanatban nincs teljesen kiküszöbölve a csalás. Ha nem ellenőrzik a monitorokat, szinte bárki bármilyen segítséget kaphat és igénybe vehet. Jelenleg leginkább a bizalom alapján zajlanak a versenyek, de ha valaki nagyon rafinált, megtalálja a módját, hogy jogosulatlan előnyre tegyen szert. Vannak már olyan programok, amelyek segítségével meg lehet állapítani egy-egy valószínűsített csalást, de egy jó szinten lévő játékosnak – akiből kinézi az ember, hogy egyébként nagyon jót lép – például egy megsegített lépés is nagyon sokat számíthat abban, hogy győzelemre vigye a játszmát. Sajnos nem egy ilyen eset volt már.

Sokat változott a sakk az utóbbi években?

A sakkcsatornák streamelése nagyon elterjedt és nagyon népszerű lett. Előfordult, hogy Hikaru Nakamura, az egyik legjobb amerikai játékos csatornáját tavasszal egy adott időpontban 50-60 ezren is figyelemmel követték egyszerre. A sakk megváltozott, elment az e-sport és a szórakoztatás irányába.

Tud pontos statisztikát arról, hogy hányan kezdtek el online játszani tavaly tavasszal, a járvány első hullámának berobbanása óta?

Pontos számot nem tudok mondani, nagyságrendileg legalább kétszer annyian játszanak, mint korábban. A különböző platformokon folyamatosan növekedett az igény a játékra, a kurzusokra, a közvetítésekre. Azt gondolom, ennek elsődlegesen nem a karantén volt az oka: az igazi áttörést az A vezércsel című minisorozat hozta el.

Ön szerint mi az oka, hogy ennyire berobbant a sorozat? Az őszi megjelenést követő egy hónap alatt 62 millió háztartásban nézték meg. Ez Netflix-rekord a minisorozatokat tekintve.

Az időzítésnek mindenképp nagy szerepe van, illetve nagyon sok szegmenst és társadalmi helyzetet is érint az alkotás. A film színvilága gyönyörű, és tudatosan felépített: az árvaházból indul, a szürkületből, utána kezd sárgulni, majd zöldülni. A kor divatirányzatát abszolút autentikusan mutatja be, enteriőr szempontjából hihetetlenül aprólékos munka. Szentimentális történet, amely azt dolgozza fel, hogy egy árvaházban cseperedő lánynak milyen potenciális lehetősége van a kitörésre, mibe tud kapaszkodni.

Ami a sakkot illeti, szuperül megcsinálták a szakmai jeleneteket, hiteles és nagyon részletes ez a vonulat. A korábbi világbajnok Garri Kaszparov is szerepet vállalt a háttérmunkában, a főbb játszmákat ő készítette el. Bruce Pandolfini, a legismertebb amerikai sakkedző is segédkezett a sakkszakmai részek kidolgozásában. Beszéltem mindkettőjükkel, mesélték, hogy a forgatás helyszínén is mindig jelen volt legalább egy olyan szakértő, aki folyamatosan nézte az összes sakkos jelenetet, arra figyelt, hogy minden stimmeljen.

Volt, ami nem tetszett annyira?

Nyilván vannak jelenetek, amelyeket eltúloztak, de toleráltam, mert ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet és megértsék az emberek, nagyon fontos volt, hogy minél intenzívebb legyen a történet. A film hangulata, a tapintható feszültség egyébként nagyon jó volt. Ami például nem igazán jött át – mert a való életben ez sokkal erősebben megjelenik –, hogy nem támadták Betht a női mivolta miatt. Egy-egy jelenetben előfordult, de egy hétrészes sorozathoz képest ez alig valami. Érezhető volt, hogy érdekes karakter, de a való életben sokkal nehezebb egy nőnek érvényesülni.

Az mennyire hollywoodi túlzás, hogy a főszereplő, Beth Harmon fejben, többnyire a „plafonon” játszotta a partikat?

Ez az egyik legzseniálisabb vizuális rész volt, mert tényleg bemutatta – elsősorban azoknak, akik nem sakkoznak, és nem tudják elképzelni –, hogy hogyan gondolkodik egy profi. Ez tényleg így van, csak nekünk senki nem rakja fel a mennyezetre a figurákat. Nekünk ez olyan, mintha elmondanám neked, hogy a Deák Ferenc térről hogyan juss el a Hősök terére. Ha ismered a várost, nem tudom úgy elmondani, hogy ne vizualizáld magad elé az útvonalat. Amit nagyon sokszor csinálsz, ha egy utat sokszor végigjársz, az rögzül egy idő után.

A főszereplőt alakító színésznővel, Anya Taylor-Joyjal összehozta a Netflix egy beszélgetés erejéig még decemberben. Beszéltek azóta?

Nem. Akkor beszéltünk 15-20 percet, abból vágtak össze egy rövidebb verziót, amit aztán nyilvánosságra hoztak. Kellemes beszélgetés volt, elmondta, hogy mennyire nagy kihívásként élte meg, hogy eljátssza Beth karakterét. Végtelenül szimpatikus színésznő.

A CNN is megkereste a sorozattal kapcsolatban. Polgár Juditot külföldön sem kell sok mindenkinek bemutatni, de érezhető, hogy most nagyobb a felhajtás ön körül?

Itthon régebb óta szerepelek a köztudatban, ismernek az emberek. Itthon állandóan jelen vagyok, ugyanakkor külföldről is sok felkérést kapok. Sok interjút adtam A vezércsel előtt is, a sorozattal kapcsolatban azonban külföldön jobban igényelték a sztorimat, a jelenlétemet, a véleményemet.

A 2024-es budapesti sakkolimpia újabb lökést adhat a honi sakkéletnek. Most először rendezzük meg az eseményt. Várja már?

Természetesen, ez egy hatalmas esély. Meghatározó esemény, amely háromezer sportolót hoz ide. Magyarországnak óriási lehetőség, a magyar fiataloknak pedig, akik részt vehetnek majd az olimpián, jelentős motivációt jelenthet a hazai környezet és az a tény, hogy rendezőként több csapatot is indíthatunk. Egy ekkora esemény azonban a sportnál sokkal többről szól. Kivételesen színes kulturális rendezvény lehet, különösen itt, ahol aktívan jelen van a sakk. Egy ilyen torna megszervezésével sokat és sok területen profitálhatunk.

(Borítókép: Jelenet A vezércsel című sorozatból. Fotó: Phil Bray / Netflix)