Joan Laporta a favorit, visszahozhatja a régi szép időket a Camp Nouba

Joan Laporta, Víctor Font vagy Toni Freixa. Közülük kerül ki az FC Barcelona új elnöke, aki azt a posztot foglalja el vasárnap este kilenc után, amely jelenleg üres, október 28. óta, amikor a klub történetének legrosszabb elnöke (nem a mi minősítésünk), Josep Bartomeu lemondásra kényszerült. 

87 479 socio járul(hat) ma az urnákhoz a 110 290 szavazásra jogosult klubtag közül, azért csak ennyi, mert több mint húszezren már levélben elküldték a voksukat. (Enyhe áthallás a tavalyi amerikai választásokkal...) Most először volt lehetőség levélben szavazni. 

Az utóbbi héten három nyilvános vitán csapott össze a három elnökjelölt, és mindháromból Laporta, a rutinos ügyvéd jött ki győztesen. Valójában attól a pillanattól kezdve esélyesnek számított, hogy beadta jelentkezését; kétszer annyi ajánlást gyűjtött össze, mint ellenfelei. 

Laporta hitelét a múlt adja. Ő a „sextete” elnöke; 2003 és 2010 közötti országlása idejére esett a debütáló edző, Pep Guardiola 2009-es bravúrja, amikor hat különböző sorozatban vezette diadalra a csapatot: a BL-ben, a honi bajnokságban, a Király Kupában, az európai és a spanyol szuperkupában, valamint a katalán kupában. Ennél többet nem lehet nyerni – nem csoda, hogy a nosztalgiahullám repíti Laportát.

Ahogy megjelentek Laporta első szuggesztív óriásplakátjai a kampányban („Ganas de volver a veros”, azaz „Minden vágyam, hogy újra találkozzunk!”), tulajdonképpen vissza is léphetett volna a másik két jelölt. 

Laporta szimbolizálja szinte mindazt, amire büszkék lehetnek a klub rajongói. A sextete diadalmámorát, a Real Madrid felett aratott 5–0-ás győzelmet a Camp Nouban és a 2–6-ot a Bernabéuban. És Lionel Messit, a klub veretes históriájának legcsodálatosabb játékosát, a hatszoros aranylabdást, aki az ő idejében lett a klub ikonja, robbant be a futballvilág csúcsára, és betonozta be ott magát és a klubot hosszú évekre.

És aki – sokak szerint – sajnos hozzájárult a klub anyagi romlásához...

A szavazás helyszínei a következők: Barcelonában a Camp Nou és a Palau Blaugrana Sportcsarnok, vidéken Girona, Lleida, Tarragona y Tortosa városa, valamint a szintén katalánok lakta Andorra. A klub alapszabálya értelmében a szavazás befejezésétől, tehát vasárnap este kilenctől számított tíz napon belül kell nyilvánosságra hozni a győztes személyét. 

Amennyiben Laporta győz (de ha Font vagy Freixa, akkor is), a feladat herkulesi lesz. Rendbe tenni a klub pénzügyeit nagyobb bravúr lenne, mint kitakarítani Augiász istállóját. 

A hanyatlás tulajdonképpen 2015. június 6-án kezdődött a berlini Olympiastadionban, paradox módon azon a napon, amikor a csapat elnyerte a klub eddigi utolsó Bajnokok Ligája-trófeáját a Juventus felett aratott 3–1-es győzelemmel.

(Xavit csak az utolsó 18 percre cserélték be, hadd vegyen részt a veterán is az ünneplésben.)

De akkor már készen volt az újabb csodatrió (Messi, Suárez, Neymar), amely azonban nem sokáig csillogott együtt; 2017 augusztusában Josep Bartomeu elnök 222 millió euróért eladta Neymart a PSG-nek, és a hirtelen támadt pénzbőség hatására meggondolatlanul megvásárolta Coutinhót és Dembélét potom 295 millióért. Majd két évvel később jött még Griezmann is 120 millióért, az együtt 415 millió, nem aprópénz. És istenigazából egyikük sem vált be.

Ugyancsak 2017-es fejlemény, hogy aláírták Messi szerződéshosszabbítását, amit a közelmúltban az El Mundo szivárogtatott ki; évi 74 millió eurós fizetés (nettó!), 115 millió eurós aláíráspénz, plusz 78 millió eurós hűségpénz, még akkor is, ha a szerződés lejártával eltávozik. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy 2017 volt az annus horribilis.

Josep María Minguella szerint, aki játékosügynökként Maradonát, Romáriót és Messit hozta a klubhoz,

ha a Barca szimpla gazdasági vállalkozás lenne, és nem a világ legmenőbb sportegyesülete, már régen csődöt kellett volna jelentenie.

David Valero Carreras közgazdász és sporttörténész még élesebben fogalmaz:

A pénzügyi helyzet rendkívül rossz, mondhatni drámai. A klub adóssága 1200 millió euró, ebből 700 millió rövid lejáratú. Miközben a koronavírus sújtotta 2021-es évben legfeljebb 750 millió eurós bevételre számíthat. A bevételeket már nem nagyon lehet növelni, az utolsó úgymond békeévben egymilliárd euróra rúgott az inkasszált összeg. Amit csökkenteni kellene, azok a kiadások. A rossz igazolások és a hatalmas fizetések tették tönkre a klubot. És itt nem is elsősorban Messi fizetésére gondolok, mert azért ő bőven megdolgozott, hanem a Dembéléért, Coutinhóért és Griezmannért az ablakon kidobott 415 millióra plusz a bérükre. Az volt a sok. Meg az a pénz, amit Bartomeu elnök a bértollnokokra költött, akiknek az volt a dolguk, hogy a közösségi oldalakon Messit és Piquét pocskondiázzák. Tulajdonképpen a klubot a klub pénzéből. Bartomeut teljesen jogosan vette őrizetbe a rendőrség.

Itt tartunk most, az elnökválasztás napján. Miközben a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében lényegében már búcsúzott a csapat (a hazai 1–4 a PSG-vel szemben nem tűnik behozhatónak idegenben), a bajnokságban pedig a dobogó valamelyik fokáért küzd. A szombati, pamplonai 2–0-s győzelem mindenesetre ad némi bizodalmat a jövőre nézve. A Barca – bármennyire is romokban hever – annyira van erős, hogy a La Ligában mindig bajnokesélyes legyen. A probléma az európai porond. Az utóbbi évek katasztrófái – 0–3 a Romától, 0–4 a Liverpooltól, 2–8 a Bayern Münchentől – azt jelzik, hogy a hatodik BL-győzelem egyelőre csak álom. 

Akár Laportával, akár Laporta nélkül. 

(Borítókép: Joan Laporta, az FC Barcelona egyik elnökjelöltje 2020. november 30-án. Fotó:  Albert Llop / NurPhoto / Getty Images)