Megpályázza Tokiót a megtörhetetlen öttusázó főhadnagy

2012, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2021. Ezekben az években lett egyéni magyar bajnok. Volt esélye erre az utolsó elsőségre?

Reálisan nézve nekem már nem volna szabad öttusáznom. A bal combhajlítóm elszakadt 2018 elején, és utána rengeteget szenvedtem vele. Ez egy roppant nehezen gyógyuló sérülés, hatalmas vérömleny keletkezett, az a terület a bal combom hátulján beágyasodott – úgy mondják –, aztán felkerestem itthon az összes specialistát. Már azt mondta az egyik, hogy meggyógyult, de aztán még mindig fájt. Az egész 2018-as évem ráment. Aztán kimentem Berlinbe, és ott, a Herthánál Dárdai Pali fizioterapeutája rendbe hozott, de nemcsak rendbe hozott, hanem rengeteg jó tanáccsal el is látott, amiket azóta is próbálok megfogadni. Pont a 2020-as országos bajnokság előtt történt, hogy edzegettem, de bezárták a Honvéd-pályát, és elmentünk a Postásra, a salakra egy pörgető futásra, mondanom sem kell, azonnal meghúztam a sérült combomat. Nagyon sajnáltam, mert akkor is óriási előnyöm volt a kombinált szám előtt, de meghúzódott combhajlítóval csak kocogni tudtam. Most már mindegy, először arra gondoltam, hogy le sem futom, mert csak égetem magam, de aztán lefutottam, így is harmadik lettem.

Ezúttal végre nem zavarták sérülések, persze akadt más hátráltató tényező.

Most jól ment a futás, augusztus elején kezdtem el a nagyon komoly edzésmunkát, de november közepén elkaptam a koronavírust, meg is fogott nagyon. Csak december közepe óta tudtam rendesen edzeni, tíz héten át semmi sem hátráltatta a felkészülésemet, és úgy látszik, ez elégnek bizonyult. Sokat tudtam futni, illetve mind az öt számra rendesen fel tudtam készülni. Nagyon hosszú lesz ez a szezon, és ha az emberben nincs meg az a kemény téli munka, akkor könnyen el tud veszíteni fél perceket a futásban, meg öt másodpercet az úszásban. Mert tavasztól verseny hátán verseny, és akkor már nincs elég idő az edzésekre, gyorsan kiég az ember.

Sokan azt mondják, manapság annyira rosszul fizet az úszás az öttusában, hogy innen kell elvenni az edzésidőt, és inkább a vívásra meg a futásra kell fordítani. Ön is így gondolkodik?

Én másképp gondolkodom, én nagyon sokat úszom, a keringés miatt is, hetente három hangsúlyos úszóedzésem van, meg egy könnyebb betétúszás. Hol a Duna Arénában úszom, hol meg a KSI-ben, a klubomban. Egyébként nem értek egyet azzal, hogy az úszást hanyagolni kellene. 2014-ben még 1:55-öt tudtam 200 gyorson, de ahogy megyek bele a korba, ez már nem megy, de azért még hozom a két perc körüli időket, ami nem rossz a nemzetközi mezőnyben. Érdekes, edzéseken még jobbat is úszom, mint hat-nyolc éve, de versenyen már nem megy az 1:55… Az állóképességem nem kopott meg, a gyorsaságom viszont már nem a régi, egy darab 200 métert már nem tudok olyan gyorsan leúszni, mint valaha. Nekem sokáig nagyon erős számom volt az úszás, a mezőny kétharmadára jó kövér tíz-tizenöt másodpercet rávertem, most meg egálban vannak velem a többiek. Szerencsére a vívás nagyon jól megy még mindig. Nem is tudom, hányadik lettem a Peridot Kupán, második vagy harmadik, annyira bezárkóztam magamba (második lett – a szerk.), annyira összpontosítottam, hogy meg sem néztem a jegyzőkönyvet.

Tanulja az összpontosítást? Jár pszichológushoz?

Sokat jártam sportpszichológushoz, Szilárdi Katalinhoz, de most már magamat trenírozom. Viccesen azt szoktam mondani, nekem most már Bock Józsi a pszichológusom, meg Gere Attila, nagyon szeretem a villányi borokat, persze csak mértékkel fogyasztom.

Mekkora a szerepe a jó mentális állapotnak az öttusában?

Óriási. Nagyobb, mint bármelyik másik sportágban. Az öttusa nem olyan, mint a százméteres síkfutás, hogy nagyjából előre megjósolható, kik állnak fel a dobogóra, legfeljebb az érmesek sorrendje a kérdéses. Ha nem kapod el azt a tüzes, kicsit önkívületi állapotot, amit nekem most sikerült, akkor a második helyett lesz belőle tizedik, tizenötödik hely. Meg kell mondanom, a Peridot Kupa selejtezője még nagyon nyögvenyelős volt, nagyon régen szerepeltem igazi tétversenyen, tulajdonképpen a budapesti világbajnokságon, 2019-ben koncentráltam úgy istenigazából, nehezen állt rá újra az agyam. De szerencsére sikerült, és jó hangulatban fejeztem be a selejtezőt. És aztán a döntőre valahogy egy picit elengedettebb lettem, ellazultam. A vívás elején még nem, de a közepénél elkaptam a fonalat, felvettem azt az üzemi hőmérsékletet, amire szükség van. Megtettem mindent azért, hogy tusról tusra haladjak. De azt hozzáteszem, hogy amikor március végén beindul a verkli, a világkupaszezon, amikor az olimpiai kvótáért hajtunk, akkor még egy lapáttal rá kell tenni.

Hány magyar lehet ott az olimpián a férfiaknál, kettő?

Igen, kettő. Eddig még csak Demeter Bencének van kvótája.

És mi van, ha, mondjuk, hárman szereznek kvótát?

Akkor a szövetségi kapitány dönt. Szerintem biztosan lesz több kvótánk, akár négy-öt is.

Gondolom, értékes segédpontokat szerzett a hetedik magyar bajnoki címével, a Peridot Kupa ezüstérmével.

Á, ez nem számít semmit, ez nem volt válogató, csak a világkupaversenyek számítanak. Nekem mindenekelőtt kvótát kell szereznem, ez nekem már csak a világranglistáról sikerülhet, esetleg ha a világbajnokságon dobogós leszek. Amit június 7–13. között Kairóban rendeznek.

Az sem lehetetlen, hiszen most szinte világbajnoki mezőnyben lett második Budapesten.

Dehogy! Ugyan sokan itt voltak, de messze nem volt teljes a mezőny, hiányoztak az oroszok, a beloruszok, a britek, az ázsiai vonulatból senki… Képzelje el, hogy kivesszük a most indult tizenhárom magyart, és a helyükre világklasszisokat teszünk be. Akkor a vívásnak egy kicsit más lesz az eredménye… A világkupákon nem két selejtezőcsoport lesz, hanem három.

Mennyi esélyt ad önmagának a kijutásra, és ha ez sikerül, mit vár magától Tokióban?

Nagyon nehéz lesz kijutni, de nem lehetetlen, ötven százaléknál egy kicsit több esélyt adok magamnak. Mégiscsak hazahúz a szívem. És ha már kint vagyok, akkor azzal a gondolattal állok fel a pástra és ülök lóra, hogy most tehetem fel a pontot a karrierem i betűjére. Ez lenne a második olimpiám London után kilenc évvel.

Rióról szerintem igazságtalan döntés következtében maradt le. Hiszen még az olimpia előtt hat héttel második lett az Eb-n, mégsem vitték ki, mert azt az eredményt nem számították be a válogatásba.

Nem, mert olyan fafejűek voltak akkor… de most már mindegy.

Hogyan dolgozta fel, hogy nem mehetett az olimpiára?

Nehezen. Nehezen, de összekaptam magam, mert 2017-ben az Eb-n, vb-n ezüstérmet szereztem, és ha belegondolok, annak köszönhetem, hogy még mindig öttusázom, hogy 2016-ban nem vittek ki Rióba. Ha ott kint elérek egy jó eredményt, akkor már abbahagytam volna.

Tényleg nem közhely, hogy a kudarcok adhatják a legtöbb erőt egy sportolónak.

A szakadatlan sikerek valóban nem biztos, hogy jó irányba alakítják az ember jellemét. Egy nagy tudású ember tollából olvastam, hogy a korai siker az istenek rosszindulata. Ezt megjegyeztem, mert egy kicsit magamra is érvényesnek tartom, én ugyanis későn érő típus vagyok, nem jöttek korán a sikereim. Sokkal nagyobbat üt, ha az ember vért izzadva, a padlóról felállva nyer, mint ha automatikusan az ölébe hullana a siker.

Igaz az, hogy 2019-ben is be akarta fejezni?

Többször is megfordult a fejemben, főleg a sérülésem idején. Azon a pesti világbajnokságon nem voltam formában, ráadásul el is rontottam a vívást, tényleg úgy álltam oda a futáshoz – pontosabban a kombihoz –, hogy ez lesz az utolsó versenyem. És akkor valahogy ettől felszabadultam, kijött belőlem egy egész jó teljesítmény, és ötödik lettem. Az élet nagy rendező, soha nem adom fel a harcot, bízom magamban, és eddig valahogy mindig vissza tudtam jönni az élők sorába.

Egy hivatásos katona nem is gondolkodhat másképp. Mi a rendfokozata?

Főhadnagy vagyok. Számomra óriási lehetőség volt, hogy be tudtam lépni ebbe a klubba, rengeteget segítenek a honvédségnél, nagyon hálás vagyok, hogy ennek a szervezetnek lehetek a tagja. Szeretek katona lenni. Nagyon jó csapat… Szentendrén van a bázisunk, de persze otthon lakunk.

Elképzelhető, hogy most ér a pályafutása csúcsára? Áprilisban tölti be a harmincötöt.

Nem tartom kizártnak. Ha sikerülne, nem gondolnám, hogy nem érdemelném meg.

(Borítókép: Búza Virág / pentathlon.hu)