Molnár Dani emlékére vertük a blattot Korda Györgynél

További Sport cikkek

Molnár Dániel a magyar rádiózás legendás alakja volt. Dani – ahogy mindenki hívta – két végén égette a gyertyát, és ahogy az lenni szokott, a gyertya egyszer csak utolsót lobbant – 2003. március 26-án eltávozott közülünk mindent idők talán legszórakoztatóbb sportriportere, egyben a valaha élt egyik legnagyszerűbb ultis. Mi, a régi barátok halála évfordulóján minden évben megrendezzük a Molnár Dániel Emlékversenyt, amelyen a Magyar Ultisok Országos Egyesületének válogatottját hívjuk ki mi, Dani barátai. A mostani, tizennyolcadik alkalom rendhagyó volt, ugyanis kivételesen a válogatott győzött, igaz, csak hajszálnyi különbséggel.

Délután két óra van, gyülekezünk a megszokott terepen, a Szikla utcai Villa Kordában. A házigazda természetesen Korda György, az ország talán legjobb ultisa, akiről nem mindenki tudja, hogy ebben a hagyományos magyar játékban sokkal jobb, mint a Texas Hold'em Pókerben. Utóbbit csak kommentálja a tévében, előbbit viszont játssza is, és az az igazság, hogy nem emlékszem olyan alkalomra, amikor vesztesen állt volna fel a művész úr a kártyaasztaltól. Túl a nyolcvanon is vág az agya, akár a beretva, más kérdés, hogy mivel az ultiban a szerencsének is szerepe van, nem csak a kártyatudásnak, ezért nem borítékolható Gyuri bácsi győzelme.

Merthogy a trófea az utóbbi tizenhét alkalomból hétszer Kárpáti Tamás barátunké lett – ékes bizonyítékaként, hogy az ulti szerencsejáték is –, persze Tomi, a Premier magazin tulajdonos-főszerkesztője joggal mondhatja, hogy egyszer-kétszer lehet véletlenül nyerni, no de hétszer... Az már statisztikailag is komoly mennyiség.

Amúgy az átlagéletkor valahol a hetven körül mozoghat, Muzslay Róbert, az Egyesület elnöke panaszolja is, hogy nincs utánpótlás, a fiatalok körében úgyszólván ismeretlen az ulti, ez a gyönyörű hungarikum, mindenki csak a texasi pókert űzi.

Aztán megérkezik a tizenkettedik játékos is, két hatos csapat mérkőzik meg egymással, négy fordulóban. Elképesztően szoros az állás, Kárpátinak kivételesen nem megy.

A szintén remek ultis Andrejszky Tibor – azaz Tibus – viszont szárnyal, a négy fordulóból háromban első helyen végez, egyszer a másodikon, és a maximális 12-ből megszerzett 11 pontjával fölényesen bajnok lesz.

E sorok írója 9 egységgel negyedik, egyetlen partin múlt a végső győzelmem, ha az első forduló utolsó leosztásában bemondom a piros ultit, akkor én vagyok a bajnok.

De a ha-val kezdődő mondatoknak az ultiban sincs értelme.

Aztán az eredményhirdetés közben előkerülnek az anekdoták, szinte mindegyiknek Dani a főszereplője. Aki a legképtelenebb szituációkban is képes volt elővenni egy pakli magyar kártyát, lett légyen szó halálosan komoly sajtótájékoztatóról, kosárlabda-meccsről vagy éppen lagziról.

Merthogy az egyik esküvői vacsorámat a háromból emlékezetes módon végigkártyáztam Danival, ha úgy tetszik, ily módon halmozva az élvezeteket.

Kapom is otthon a szemrehányásokat a mai napig, de mit csináljunk, ha szerintem az ultira is érvényes az a mondás, amellyel II. János Pál pápa illette egykor a futballt:

Az összes lényegtelen dolog között a foci messze a legfontosabb.

(Borítókép: A szerző Gáll András felvétele)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Csáki Judit
Cserhalmi

5400 Ft

Alekszej Navalnij
Hazafi

6300 Ft