Arnold, Levente
17 °C
32 °C

LeBron James sötét oldala

GettyImages-1066599734
2021.05.17. 10:04
Sokan minden idők legnagyobb kosárlabdázójának tartják LeBron Jamest, ami mellett és ellen is fel lehet hozni sportszakmai érveket. Tehetsége elvitathatatlan, eredményei hasonlóképpen, pályán kívüli – és sokszor azon belüli – megnyilvánulásai, nagyképűsége, összeférhetetlensége, érzéketlensége, pojácáskodása, bántó műveletlensége, továbbá a gigantikus vagyonával és befolyásával történő folyamatos visszaélés azonban sokak szemében ellenszenvessé teszik a Los Angeles Lakers 36 éves vezérét. Egy ellentmondásos megasztár rendhagyó portréja.

Temetni jöttünk Caesart, nem dicsérni, kezdhetnénk Shakespeare-rel, és annyiban stimmel a párhuzam, hogy LeBron James tényleg idestova másfél évtizede az NBA császára. Vagy ahogy előszeretettel nevezteti magát: King James.

De most nem az eredményeit akarjuk méltatni, jóllehet ez a méltatás is megtöltene egy vaskos kötetet: négyszeres NBA-bajnok, alapszakasz- és döntő-MVP, háromszoros All Star Game-MVP, kétszeres olimpiai bajnok. 

Ugyan ki büszkélkedhet rajta kívül hasonló sikerekkel?

De álljunk csak meg egy polgári szóra! Mintha lenne itt egy férfiú, igaz, már régen visszavonult, de az említett úr hatszor volt bajnok, ötszörös alapszakasz-MVP, a nagydöntők legértékesebb játékosának hatszor választották meg, az All Star Game-en ő is háromszor volt MVP, és ő is kétszeres olimpiai bajnok, ráadásul az első ötkarikás aranyát 1984-ben egy főiskolásokból álló csapat legjobbjaként szerezte meg, nem az NBA sztárjaival. Mi több, NCAA-, azaz főiskolai bajnokságot is nyert egyetemével, az Észak-Karolinával, míg LeBron mindezt nem mondhatja el magáról, hiszen 18 éves korában a továbbtanulás helyett az azonnali milliomos létet választotta. (Később visszatérünk még ennek a döntésnek a következményeire.) 

Igen, helyesen tetszettek tippelni, egy Michael Jordan nevű kosarasról beszélünk. 

No de térjünk csak vissza eredeti témánkhoz, vegyük górcső alá LeBron James karrierjének legellentmondásosabb mozzanatait.

Kezdjük mindjárt 2003-mal, amikor az akroni (Ohio) St. Vincent–St. Mary High középiskolai csapatával országos szenzációt keltett, olyan meccsekkel, mint például a Mentor vagy az LA Westchester elleni találkozók, amelyeken 50, illetve 52 pontot szerzett. Ezek után – jóllehet az ország bármelyik egyetemétől ösztöndíjat kapott volna – ő bejelentkezett a 2003-as NBA-draftra.

Csakhogy mielőtt még egyetlenegyszer lepattinthatta volna a labdát a profi ligában, a Nike már 2003. május 22-én hét évre szóló, 90 millió dolláros szerződést kötött a sráccal.

Akinek a Reebok még ennél is többet, 112 millió dollárt kínált, de LeBron bölcsen a pipás márkát választotta. Megérte neki, nemrég egész életre szóló, egymilliárd dolláros megállapodást írtak alá...

Mondjuk, ugyanezt a pénzt egy évvel később is megkapta volna, ha legalább egy évet elvégez az egyetemen, és egy kicsit kikupálódik, de a pénz az adott pillanatban mindennél fontosabb volt neki. Ahogy két évvel ezelőtt egy interjúban fogalmazott: „A 23-as számú mezemet a nevem nélkül mindenhol árulták volna az egyetemen, a mérkőzéseken, a sportcsarnokokban, akárhová is jelentkezem. És abból a pénzből egyetlen centet sem kaptam volna. Nekem akkor semmim sem volt, az anyám is szegény volt, és nem tudtam volna elviselni, ha az egész hasznot az egyetem zsebeli be.” 

Akár még méltányolható is lenne ez az érvelés.

Aztán jött a draft, a Cleveland Cavaliers az egyes sorszámmal választotta Jamest. Aki elnyerte az Év Újonca titulust, majd bekerült a 2004-es athéni olimpián szereplő válogatottba. 

Ahol hősünk tevékeny részese lett az Egyesült Államok kosárválogatottjának legkínosabb bukásának.

Amióta az NBA hivatásos játékosai alkotják a Team USA-t – az 1992-es Dream Team óta – egyetlen alkalommal nem nyertek olimpiát a jenkik. 2004-ben, Athénban. LeBron Jamesszel, Carmelo Anthonyvel, Dwyane Wade-del, Tim Duncannel, Allen Iversonnal, Stephon Marburyvel. Szóval nem volt az olyan gyengécske csapat, még ha kétségtelen tény, a 23,5 éves átlagéletkorával minden idők legfiatalabb amerikai profi gárdája. LeBron 19 évesen ugyan még csak kiegészítő ember volt Larry Brown mester alakulatában, de azért háromszor is kikapni egy olimpiai tornán (Puerto Ricótól 18 ponttal, Litvániától és Argentínától) nem éppen elismerésre méltó teljesítmény a sportág feltalálóitól, miként a harmadik hely sem.

Két évre rá Japánban jó néhányan ismételtek a 2004-es olimpiai csapatból a világbajnokságon, LeBronnal együtt Anthony és Wade, de a szaitamai elődöntőben a görögöktől elszenvedett 101–95-ös vereség ismét megpecsételte a sorsukat, újból be kellett érni a bronzéremmel. Itt már 21 évesen vezér volt LeBron, de az eredmény ugyanaz, mint Athénban: fájó kudarc.

E két világesemény tanulságaiból okulva a szövetség 2008-ra egy olyan bombacsapatot verbuvált össze, amely erejében vetekedett az eredeti Dream Teammel. El is nevezték Redeem Teamnek, a megváltás csapatának, amelynek a feladata a 2004-es „bűnök” megváltása, a csorba kiköszörülése volt. Kobe Bryant, LeBron James, Jason Kidd, Dwyane Wade, Dwight Howard, Chris Bosh, Chris Paul, Carmelo Anthony, hogy csak a legnagyobb sztárokat soroljuk. 

Ám kevesen tudják, nem sokon múlt, hogy James kimaradjon ebből a parádés keretből. Mike Krzyzewski, a Team USA edzője és Jerry Colangelo ügyvezető igazgató az utolsó pillanatig kitartott azon álláspontja mellett, hogy Kobe Bryantnek kell lenni a csapat vezérének, és az Athénban, valamint Szaitamában feltűnő éretlenséget és az edzők, Athénban Larry Brown, Szaitamában Mike Krzyzewski iránti tiszteletlenséget tanúsító LeBron jelenléte csak ártana a csapat kémiájának. Athénban és Szaitamában mindenki utálta Jamest, annyira gusztustalanul viselkedett. Illetve csak úgy, ahogy Clevelandben, a Cavaliersnél megengedték, elnézték neki. Parancsolgatott, hangoskodott, kutyába sem vette az edzőket, a csapatvezetőket, senkinek sem tudta a nevét, mindenkit csak úgy szólított, hogy „Hé!”.

Tudni kell, hogy James a klubjában, a Cleveland Cavaliersnél mindenhatónak számított, a csapatnál az történt, amit ő akart.

A személyét körülvevő belső kör – Maverick Carter, az üzleti menedzsere, William Wesley, a bizalmasa és Leon Rose, az akkori ügynöke – kritikátlanul ajnározta a főnököt, és mindenben igazat adtak neki, annak reményében, hogy minél több morzsa, sőt szaftos húscafatok hullanak le nekik az asztalról. 

Visszataszító volt, ahogy James két évvel később, 2010-ben megfúrta Mike Brownt, a Cavaliers vezetőedzőjét.

Miután a keleti főcsoport elődöntőjének hatodik meccsén a Boston Celtics 94–85-re legyőzte a Clevelandet, és ezzel 4–2-re behúzta a sorozatot, James kiállt a vendégcsapat öltözője elé a folyosóra, és a sleppjének tagjaival, Carterrel, Wesley-vel és Rose-zal fennhangon ócsárolta Brownt, mondván, hogy már ideje lenne kirúgni az edzőt, mert ő az oka mindennek. 

Persze mindennek már volt előtörténete. Egy évvel korábban, 2009-ben, amikor klubrekordot jelentő 66 győzelemre vezette a Cavalierst az alapszakaszban, és elnyerte az Év Edzője címet, Mike Brown már akkor is megkapta a magáét Jamestől, miután a keleti döntőben alulmaradtak az Orlando Magickel szemben. 2010-ben Dan Gilbert, a Cavaliers tulajdonosa mindent elkövetett, a feje tetejére állt, hogy megtartsa Jamest – Mike Brownnal együtt kirúgta Danny Ferry ügyvezető igazgatót is, aki ragaszkodott volna Brownhoz –, de a sztár már eldöntötte (The Decision), hogy neki Cleveland nem megfelelő hely, és átruccant Miamiba, hogy Dwyane Wade-del és Chris Boshsal megalakítsa a Big Three-t, a Nagy Hármast, amellyel aztán 2012-ben és 2013-ban meg is nyerték a bajnokságot. 

I'm going to take my talents to South Beach – Elviszem a tehetségemet South Beachbe. 

Ez volt a meglehetősen nagyképű szlogen a Miamiba költözés kapcsán.

Ekkor már a hátára tetováltatta öles betűkkel a Chosen – Kiválasztott – szót. A túlzott szerénység sohasem tartozott LeBron súlyos jellemhibái közé. 

De vissza 2007-be és 2008-ba. A Basketball USA – az Egyesült Államok kosárszövetsége – vezérkara elhatározta, hogy nem teszi kockára az ország és a sportág jó hírnevét egy éretlen, tiszteletlen, nyakában, ujjain, csuklóján több kiló aranyat és gyémántot hordó sztár kedvéért, bármennyire jó játékos is legyen az illető. A válogatott nem azonos a Cleveland Cavaliersszel, ott nem lehet bohóckodni, szégyent hozni a hazára. 

James már a 2007-es All Star-gálán ízléstelenül feltűnősködött Maverick Carterrel, olyannyira, hogy az NBA jelzést küldött a Basketball USA-nek: a liga nem ragaszkodik hozzá, hogy LeBron tagja legyen a 2008-as pekingi olimpiára készülő Team USA-nek. Csakhogy mindez a Nike tudomására jutott, és a világcégnek – amelyhez 100 millió dolláros szerződés kötötte Jamest – nem jött volna jól, ha legfőbb reklámembere kimarad a sportvilág legnagyobb társasjátékából, amelynek olimpia a neve.

És félreérthetetlen üzenetet küldtek üzleti partnerüknek: vagy megembereled magad, vagy nem mész Pekingbe. 

James minden, csak nem ostoba, megértette a figyelmeztetést, beállt a sorba, átmenetileg megzabolázta az egóját, és meg is lett az eredmény: a Team USA olimpiai bajnok lett, a döntőben pazar meccsen 118–107-re legyőzte a formája csúcsán lévő spanyol válogatottat. Bár egyes hírek szerint James észhez térésében Jason Kidd is szerepet játszott, akit afféle bébiszitteri feladatokkal is megbízott a csapatvezetés a 22 éves, még mindig éretlen sztár mellett. 

Hát igen, ott van a slepp, amelynek Maverick Carter, a gyerekkori jóbarát mellett Rich Paul a másik kulcsfigurája. Paul Rose-t váltotta fel James ügynökeként, mintegy tíz évvel ezelőtt. Paul 2002-ben ismerkedett meg az akkor 17 éves Jamesszel az akroni repülőtéren. Addig használt pólókat árult a kisteherautója csomagtartójából, de miután összefutott LeBronnal, rámosolygott a szerencse. Becsületére legyen mondva, ahogy az egyetemről kipottyant Carter, úgy ő is élt a lehetőséggel, és ma már a Klutch Sports Group ügynökség ügyvezetője, amely LeBron mellett a 2016-os draft egyes számú kiválasztottját, Ben Simmonst is képviseli.

És ezzel elérkeztünk LeBron James pályafutása egyik legnagyobb port felverő botrányához.

2016 novemberében Jackie MacMullan készített egy remek interjút az ESPN részére Phil Jacksonnal, minden idők legnagyobb kosárlabdaedzőjével, a Chicago Bullsszal hat, majd a Los Angeles Lakersszel öt bajnoki címet szerző legendával. Ebben érintették James 2014-es visszatérését Miamiból Clevelandbe, a Heattel történt szakítás okait taglalva.

Az interjúban Jackson megemlített egy esetet, amikor a Heat Clevelandben játszott, és a mérkőzés után – szakítva az NBA-ben megszokott gyakorlattal – a csapat nem utazott vissza azonnal a chartergéppel Miamiba, hanem az éjszakát Ohióban töltötte, mivel a városban felcseperedett James, az anyja és a haverok így döntöttek.

A szituáció szokatlan, sőt kínos volt, mindenki sietett volna haza Miamiba, kivéve LeBronékat. Erik Spoelstra, a csapat edzője nem mert ujjat húzni sztárjátékosával, ezért felhívta Pat Riley-t, a franchise elnökét, és megkérdezte, mitévő legyen. A máskor minden körülmények között kiképző őrmester szigorúságú Riley ezt sms-ezte vissza Spoelstrának:

Te vagy ott velük a gépen, te vagy a csapatvezető.

Vagyis kitért a konfrontáció elől Jamesszel. 

Az esetet Jackson az interjúban így tálalta:

Nem teheted meg, hogy az egész csapatot feltartod csak azért, mert az anyáddal és a sleppeddel még egy éjszakát Clevelandben akarsz tölteni.

Na, erre aztán James berágott. 

Mi az, hogy az ő „üzleti partnereit”, Cartert és Rich Pault, meg az anyját sleppnek merészelik nevezni! És ahogy az borítékolható volt, rögvest elő is húzta a faji kártyát.

Ezeket a fiatal afroamerikai üzletembereket sleppnek nevezi Jackson? Ha fehérek lennének, biztosan nem használná rájuk a slepp szót! Meggyőződésem, hogy csak azért nevezett bennünket sleppnek, mert olyan afroamerikai üzletemberek vagyunk, akik ki akarunk tűnni a sikereinkkel.

Magyarán: James nem is nagyon burkoltan rasszizmussal vádolta meg az akkoriban a New York Knicks elnöki posztját betöltő Jacksont. Amiért az szóvá tette a kosaras zsarnoki magatartását korábbi klubjánál. 

A botrány egyébként akkor pattant ki, amikor Donald Trump éppen megnyerte a 2016-os elnökválasztást. James még odáig is merészkedett, hogy Jackson Trump győzelmén felbuzdulva merészelte a fenti kijelentést tenni...

A későbbiekben aztán természetesen James és Trump viszonya is rettenetesen elmérgesedett. A kosaras kijelentette, hogy nem érdekli őt a bajnokcsapat hagyományos meghívása a Fehér Házba, mire az elnök hangsúlyozta, nincs is szó meghívásról. Éveken keresztül ment a szócsata a két ember között, aztán kirobbant a Black Lives Matter mozgalom, amelynek James gyakorlatilag az élére állt. Olykor igencsak elvetve a sulykot, főleg akkor, amikor idén áprilisban egy fehér rendőr lelőtt egy fekete lányt, aki egyébként késsel támadt egy másik – történetesen szintén fekete – lányra. Az eset kapcsán a minden kényes kérdésben megnyilvánuló James ezt találta írni Twitter-üzenetben Nicholas Reardon rendőrtiszt fényképe alá:

Te leszel a következő! Számonkérés!

Na, erre mindenki kiborult. Mi az, hogy megfenyegeti a szolgálatot teljesítő, egy gyilkossági kísérletet megakadályozó rendőrt csak azért, mert akit lelőtt, az fekete volt. (Miközben a sértett is...)

James kínos magyarázkodásra és a poszt törlésére kényszerült.

A BLM-mozgalomhoz visszatérve: amióta elharapózott a kampány, az NBA-meccsek televíziós nézettsége drámaian csökkent. A 2020-as NBA-döntőt 48 százalékkal kevesebben nézték, mint a 2019-est, és ebben kétségtelenül szerepet játszik a játékosok túlzott politikai szerepvállalása, a BLM-mozgalom aránytalan felkarolása, amely a velük egyet nem értő nézőket, gyakorlatilag az Egyesült Államok lakosságának a felét elriasztja. 

Vannak aztán kevésbé fontos, inkább kissé komikus vetületei is James mértéktelen magamutogató hajlamának, annak, hogy a lehető leglényegtelenebb kérdésekben is fontosnak tartja, hogy megnyilvánuljon a közösségi médiában.

A minap betámadta a régebben Washington Redskins néven futó amerikaifutball-franchise-t, amely Washington Football Teamre változtatta a nevét. Kétségtelenül nem egy túlzottan kreatív névválasztás, mire meg is kapta a klub a magáét Jamestől a Twitteren:

Ez most komoly? Képzelem, milyen hosszas vezetőségi ülés előzhette meg ezt a névválasztást...

Csípőből jött is a válasz:

Hogy is hívják a fiadat? LeBron James Jr. Jó sokáig kellett gondolkoznod a névválasztáson...

Aztán még itt van a helyesírás kérdése. Ugye James az egyetem látogatása helyett az azonnali milliomos létet választotta 18 évesen. Mindez meg is látszik a meglehetősen hullámzó nyelvhelyességű üzenetein a közösségi médiában. Az „unacceptable”, magyarul elfogadhatatlan szót például így írja: „unexceptable”. Vagy egy másik poszt: „the best days was in the real view”, vagyis a legszebb napjai már csak a visszapillantó tükörben láthatók, amit helyesen így kellett volna írni: „the best days were in the rear view”.

Mindezt a magyarban suksükölésnek hívnánk... 

Persze nem ez a lényeg, ez csak egy apró adalék a LeBron-portréhoz. Amely természetesen nem fekete, de nem is hófehér. A világ egyik legjobb kosarasa összetett egyéniség, mint ahogy mindannyian azok vagyunk. Játéktudása vitán felül áll, az emberi oldala, a közéleti tevékenysége azonban minimum megosztó.

De ettől még lehet önfeledten tapsolni a hálószaggató zsákolásai láttán. 

(Borítókép: LeBron James ünnepli a győzelmet az Indiana Pacers elleni mérkőzés során a Staples Centerben 2018. november 29-én Kaliforniában. Fotó: Harry How / Getty Images)