Újra lök a kismama, Tokió a célja

Márton Anita, a magyar atlétika első és egyedüli világbajnoka eldöntötte, hogy 2016-os olimpiai bronzérmesként a tokiói nyári játékokon is felveszi a versenyt a világ legjobb súlylökőnőivel. Kismamaként el kell fogadnia, hogy egy újabb dobogós helyezés megszerzésére most kisebbek az esélyei, de ez nem készteti meghátrálásra. Már az is tiszteletre méltó, amilyen szorgalommal készül a visszatérésére, amelytől már csak három hét választja el, de július 30-tól, az olimpia selejtezőjétől is mindössze 54 nap. Az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó, tizennégyszeres országos bajnok súlylökő úgy gondolja, hogy most nem felhozó versenyekre van szüksége, hanem megfeszített munkára, amelynek gerince az erősítés, a robbanékonyságnövelés, valamint az Anitára jellemző tökéletes dobótechnika felépítése.

A 32 esztendős atlétanő felkészültnek érzi magát a visszatérésre, és azt reméli, hogy a június 26-án és 27-én megrendezésre kerülő bajnokságon elért eredménye biztatást ad majd számára a Tokió felé vezető út folytatásához. Alig több mint 40 nappal a szülése után óvatos mozdulatokkal már hozzákezdett az izmai „ébresztgetéséhez”, aztán a gyógytornába is belekezdett, odáig viszont jóval többet kellett várnia, amíg a 3 kilós súllyal elkezdhette kóstolgatni a dobásokat.

Napról napra jobb és erősebb

Nemrégiben váltottam át a négykilós versenysúlyra, edzésről edzésre jobban érzem a mozgást, miközben az az erősítőteremben is egyre nagyobb súlyokat mozgatok meg. A korábbi évekhez képest most nem az ismétlésszámot növelem egy-egy gyakorlatnál, hanem a terhelés nagyságát, amitől aztán az egyik izomlázból a másikba csúszok bele. Sajog a lábam, a karom és a derekam is, erre csak a mozgás lehet az orvosság. Így lesz egészen az olimpiáig, a terhelésből 7-8 nappal a Tokióba indulás előtt fogok csak visszavenni. Eperjesi Lászlóval, az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy a június végi országos bajnokság után nem keresünk külföldi versenylehetőséget, még ha csábító meghívás is érkezne, inkább újra belevetem magamat a munkába, mert a lemaradásomat csak így dolgozhatom le – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó súlylökőnő, akinek az egyéni csúcsa öt év óta változatlanul a riói olimpián dobott 19,87 méter.

Hat nap alatt oda és vissza

Anita, aki annak a nyolc magyar atlétának az egyike, aki ott lehet az olimpián, a lehető legjobban szeretné lerövidíteni a tokiói tartózkodását. Szerette volna, hogy repülővel a 9000 kilométeres távolságba a férje és a kislánya is elkísérje, de miután tájékozódott arról, hogy mi várna Tokióban a szeretteire, letett a merész terv megvalósításáról.

Zsolt és Luca ki sem mozdulhatott volna a szállodából, én meg az olimpiai faluból, így maradnak itthon, én pedig a lehető legrövidebbre fogom szabni a távollétemet. Nem örülök annak, hogy a szokásostól eltérően most a selejtezőt nem másnap követi a döntő, ugyanis egy napot a két versenyszakasz közé beiktattak. Tervem szerint így sem fog 6 napnál hosszabb idő eltelni, amíg haza nem érek Szegedre. Ebből az is kiderül, hogy az átállás napjait most kihagyom a számításaimból, amint megérkezem Tokióba, igyekszem kialudni magamat, aztán egy kis átmozgatás, és már indulhatok is a csatába, hogy kiharcoljam a döntős helyemet.

Miközben a magyar atlétika büszkeségének most az a célja, hogy a lehető legjobb formába lendüljön, edzőjének, a pályán szerencsétlen balesetet szenvedett Eperjesi Lászlónak mostanában inkább az, hogy mielőbb szabadulni tudjon a járókeretétől, később pedig a mankójától.

Fiatal atléták mutatják ki a szeretetüket, amikor nap mint nap segítenek abban, hogy ott lehessek Anita mellett a pályán, aki nagyon szépen halad az erősítéssel, és a súlylökésben is egyre ügyesebb. Már csak a szökdelőgyakorlatok elvégzésében kell jobban teljesítenie, és aztán azt is bátran kimondhatom, hogy döntős lesz a tokiói olimpián, és egy olyan helyen végez, amire mind a ketten büszkék lehetünk – mondta Eperjesi László. 

(Borítókép: Márton Anita a riói nyári olimpia női súlylökés versenyszámának döntőjében a Rio de Janeiró-i Olimpiai Stadionban 2016. augusztus 12-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)