Lebegő tanmedencével sokkolja a vendéget a Belváros ufója

Skardelli György szakmai „pedigréjében” látszólag nem foglal el kitüntetett helyet a V.30 Belvárosi Sportközpont az olyan gigantikus műremekek, mint a Papp László Budapest Sportaréna, a Közszolgálati Egyetem, a Puskás Aréna és a jelenleg is épülő népligeti multifunkciós csarnok, a 2022-es férfi kézilabda-Európa-bajnokság majdani helyszíne mellett. Ám ha méreteiben nem is konkurálhat a részben a föld alá süllyesztett, 11 szintes építmény az imént említett létesítményekkel, a sokkolóan eredeti megoldások révén mindenképpen kiemelkedő fejezet az építész életművében.

A közös állami és önkormányzati finanszírozásban épült sportcentrum irigylésre méltóan széles választékkal – négypályás, 25 méteres medencével, tanmedencével, termálvizes wellnessrészleggel, szaunákkal (finn, infra, bio), gőzkabinnal, jakuzzival, röplabda-, kosárlabda-, tollaslabdapályával, teqballasztalokkal, fitneszközponttal, sportstúdiókkal (jóga, aerobik, funkcionális edzés) és Budapest második legmagasabb mászófalával – várja az érdeklődőket, valamint olyan építészeti megoldásokkal, hogy többen már egyfajta ufóként aposztrofálják a V.30-at. 

Alapvetően az jelentette a komoly kihívást, hogy a történelmi városmagban, egy belvárosi foghíjtelekre kellett megtervezni a sportcentrumot – mondta az Indexnek az építész. – Három oldalról körbe van véve épületekkel, illetve a nagy szerencsénk az volt, hogy a negyedik oldalon elbontottak egy házat, és onnan lehetett építkezni. Egy roppant kicsiny területbe kellett beilleszteni ezt a nagyon gazdag programot, pontosabban a programnak otthont adó épületet, amit ez a sportközpont kínál, amit az építtető, az V. kerületi önkormányzat elvárt tőlünk. 

A kicsiny alapterület miatt mindez csak több szinten volt megoldható, ezért egy tízszintes épületet kellett megépíteni, amiből öt emelet az utcaszint alatt van. Méghozzá úgy, hogy rigorózusan betartották a beépítési előírásokat, azt egyetlen négyzetméterrel sem lépték túl. 

A másik kihívást az jelentette, hogy az elképzelt programban volt két olyan funkció, egészen pontosan teremfunkció, amit szintén be kellett illeszteni a tervezéskor – folytatta az építész. – Az egyik a tornaterem, egy kosárlabdapályaméretű, sportjátékokra alkalmas terem, a másik pedig a 25 méteres, négypályás uszoda. Mindezt úgy megoldani, hogy beleférjünk mind a geometriába, mind pedig a programba, nos, ehhez forradalmian újszerű megoldásokat kellett alkalmazni. 

Hogy ez mit jelent? Például azt, hogy a tanmedencének nem csináltak külön szintet, hanem galériás módszerrel „beúsztatták” a 25 méteres uszoda fölé. 

Tudtommal efféle kialakítást még soha sehol nem alkalmaztak a világon – magyarázta Skardelli, hozzátéve, hogy a kényszerűség okán jutott eszébe ez a sajátságos, mégis látványos megoldás. – Ez valóban újszerű elhelyezési módja az úgymond lebegő tanmedencének. A másik formabontó megoldás a homlokzaté. Volt egy sáv, amelyet az épület mögé is helyezhettünk volna, és ebben az esetben a gépészeti eszközöket az épület háta mögé kényelmesen elhelyezhettük volna. Ehelyett, úgymond, három méterrel hátratoltuk az épületet az utcafronttól, és ezen a helyen kialakítottunk egy fényudvart. Az utca szélessége egy picivel több mint kilenc méter, meglehetősen keskeny, ráadásul északkeleti tájolású, de így, hogy visszahúztuk az épületet, a belső homlokzatunk előtt jó tizenkét méternyi szélesség maradt, ennek köszönhetően jóval több természetes fény jut be a sportcentrumba, mint a környező házakba. 

Így alakult ki ez a kettős homlokzati rendszer, amelynek a külső héja átlátszó üveg, amely átereszti a fényt, a belső homlokzat, a második réteg pedig izomrostokat formáz. Ez utóbbinak merevítő szerepe, tartószerkezeti funkciója is van, akár sima vasbeton fal is lehetne, de nem az, hanem egy már-már művészi kialakítás. 

Megbeszéltük a kiváló statikus kollégával, hogy ezt a falat egyedi módon szeretnénk megformálni, és így is tettünk – mondta a tervező. – Ez volt az izomrostmegoldás története. Kétségtelen, hogy törekedtünk olyan megoldásokra, amelyek máshonnan, más épületről nem köszönnek vissza. Továbbá ez adott egy olyan lehetőséget, hogy a kettős homlokzattal létrehoztunk egy kvázi üvegházat, ami nem vakolatarchitektúrát mutat, ez ugyanis nem illett volna bele az utcaképbe, amit itt, a Belvárosban a lakó- és irodaházak alkotnak. Megjegyzendő, hogy a Vadász utca új burkolatot kapott, és mi rávetítettük az izomrosthomlokzat képét az úttestre. Úgyhogy aki ott jár, az érzi a kapcsolatot a homlokzattal. És van még egy szimbolikus kapcsolódás az utcához; a sportcentrummal szemben áll a huszadik század első felének kiemelkedő művésze, Kozma Lajos által tervezett úgynevezett Üvegház, amely eredetileg kereskedelmi és raktárépületnek készült 1934-ben, ma zömmel lakások találhatók az épületben, és kevéssé emlékeztet az eredeti tervekre. Ez sajnos borzalmas állapotban van. Egy üvegkereskedő, Weiss Arthur háza volt, ezért kapta az Üvegház nevet. Az Üvegházat vissza kellene állítani az eredeti formájába, de erre egyelőre nincs remény, pedig úgy lenne teljes az utcakép. – 

Az efféle formabontó megoldások megvalósítása nem mindig problémamentes, de – ahogy Skardelli György elmondta – Szentgyörgyvölgyi Péter V. kerületi polgármester mindvégig teljes mellszélességgel kiállt a V.30 koncepciója mellett, cseppet sem megriadva az épület újszerűségétől. Pedig nem volt egyszerű átvinni a terveket a műemlékvédelem észrevételeivel dacolva. 

Fantasztikusan nagylelkű gesztus volt az önkormányzattól és az igazgatónőtől, Buranits Ildikótól, aki örömmel teljesítette a polgármesteri kérést, hogy a nyári próbaüzem időtartama alatt a belvárosi lakosok ingyen használhatták a létesítményt, és használták is – jegyezte meg a tervező, aki arról is beszélt, hogy egyfajta déjà vu érzése volt, hiszen párhuzamosan kellett dolgoznia a Puskás Aréna kivitelezésével, amely 2019 őszére készült el.

Merthogy 2003-ban ugyanez volt a helyzet, amikor ugyanő, illetve az irodája tervezte a Papp László Budapest Sportarénát és a Pannonhalmi Bencés Főapátság fogadóépületét. Hiába, a történelem olykor ismétli önmagát.

A létesítményben külön díjszabást állapítottak meg az V. kerületi lakosoknak, a helybelieknek a harmincnapos, úgynevezett swim and go bérlet 18 000 forintba kerül, vagyis ha valaki mindennap igénybe veszi az uszodát egy hónapon keresztül, napi hatszáz forintra jön ki. Ha nem akar bérletet venni, akkor a kerületieknek 1500 forint a százperces belépő, a diákoknak és nyugdíjasoknak pedig 1300. A mai világban ez kimondottan jutányos ár. Ahogy Buranits Ildikó igazgató elmondta, az a céljuk, hogy mozogjanak, sportoljanak a kerületiek. 

(Borítókép: Gorondy-Novák Edit / Index)