Látványos kiállítással emlékeznek Albert Flórián 80. születésnapjára

Ebből az alkalomból különleges kiállítással tiszteleg az Albert-alapítvány és a Ferencvárosi Torna Club a klub kiemelkedő klasszisa emléke előtt. Talán nem véletlen a megnyitó időpontja: vasárnap játsszák az Újpest elleni derbit. A Császár – ahogy mindenki szólította – sajnos már tíz éve nincs közöttünk, de az emléke kitörölhetetlenül él mindannyiunk memóriájában, akik láttuk őt futballozni, vagy akik csak filmszalagról, a tévében csodálhatták meg fantasztikus tudását és játékintelligenciáját. 

A Groupama Aréna 4. emeleti nagytermében nyílt meg a Schilling Sára kurátor által jegyzett kiállítás, amelyen megcsodálhattuk az Albert 1966-os bravúros teljesítménye után kiérdemelt 1967-es Aranylabdát, azt a labdát – ahogy Flóri fogalmazott –, amit soha, egyetlen védő sem tudott tőle elvenni. A páratlan, 1941-ben Hercegszántóról induló pályafutás legemlékezetesebb pillanatait eleveníti fel a fotókiállítás, amelyen felvillan az első, 17 éves korában szerzett NB I-es gól (a Diósgyőr ellen), és az utolsó is, amelyet 1974-ben Bolemányi hálójába helyezett el a ZTE elleni 3-0-ás győzelem közben, a Népstadionban. Ez volt a 351. meccsén a 256. gólja a hazai élvonalban.

A látványos, szellemes, Hajdú B. István narrátor hangalámondásával dúsított animációs életrajzi film méltó emléket állít a zseniális játékosnak, aki „mint Kosztolányi fái, úgy tartozott az Üllői úthoz.” Mindvégig a 9-es mezt viselte, és sohasem játszott más klubban, mint a Ferencváros – manapság már értelmezhetetlen értékeket képviselt, amelyek közül kiemelkedett a klubhűség.

A kiállítást Flóri lánya, Albert Magda vezette be, majd Kubatov Gábor klubelnök emlékezett a legendára megnyitójában. 

A kiállítás egyik ékköve az Albert Flóriánt ábrázoló festmény, Ardey Edina festőművész alkotása. 

A megnyitón ott volt Marco Rossi szövetségi kapitány és segítője, Cosimo Inguscio is, akik hamarosan indultak Zalaegerszegre megtekinteni a ZTE–Paks NB I-es labdarúgó-mérkőzést.

A kiállításon nézőként megjelent Peter Stöger, a mai Ferencváros vezetőedzője is, aki – bár sohasem látta játszani Flórit – meleg szavakkal méltatta az Indexnek Albertet.

Mivel 1966-os születésű vagyok, vagyis abban az évben születtem, amikor Albert bemutatta fantasztikus játékát a brazilok ellen az angliai világbajnokságon, értelemszerűen élőben nem láthattam futballozni, de felvételről számtalanszor megcsodáltam a játékát – mondta az osztrák szakember. – Pontosan tudom, hogy ő az egyetlen magyar aranylabdás, és hogy kora kiemelkedő klasszisa volt. Az osztrák labdarúgásból talán a hasonlóan elegáns Mathias Sindelart, a mi Wundermannschaftunk centerét, vagy a nyolcvanas, kilencvenes évekből Herbert Prohaskát tudnám hasonlítani Alberthez. Büszkén jegyzem meg, hogy én még játszottam Proháska, sőt, Nyilasi Tibor, egy másik ferencvárosi legenda ellen a Vienna fiatal játékosaként. 

Szőke István, minden idők legkiválóbb ferencvárosi jobbszélsője hosszú éveken át szolgálta ki a Császárt a pályán, de tőle is kapott gólpasszokat szép számmal.

Flórival élmény volt minden mérkőzés, neki ugyanis nem lehetett rosszul beadni a labdát, mert még a rossz centerezéseket is értékesítette – mondta a népszerű Szöszi. – Ahogyan Flóri fejelt, nem fejelt úgy senki, de lábbal is zseniális volt. Ahogy megkapta a labdát, kinyílt előttünk a pálya, mert azonnal ketten, hárman rárontottak, és mi, a többi csatár, rögtön szabaddá váltunk. Ezért is élmény volt vele futballozni. Egyszer panaszkodott nekem, hogy túl erősen adom be a labdákat, és megfájdul a feje. ide figyelj, Flóri, mondtam neki, ha az ötvenes években lennénk, ott lenne a homlokodon a fűző nyoma. Örülj, hogy már jobb minőségű labdák vannak!

És még hosszú ideig hallgathattuk a fantasztikus sztorikat a jelen lévő legendáktól. Rákosi Gyulától, Bálint Lászlótól, Mucha Józseftől, Horváth „Apitól”, a fiatalabbak közül a „kis” Flóritól, Szűcs Misitől, Keller Józseftől, Bánki „Dodótól” – szerencsére a klub nem szűkölködik legendákban. 

Akik közül vitán felül Albert Flórián, a császár volt a legnagyobb. 

(Borítókép:  Albert Flórián 2007. május 30-án.  Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)