Nagy dobásra készül a nehézsúlyú dunakeszi cowboy

Valaha voltak komoly nehézsúlyú (idővel szupernehézsúlynak hívták a legfelsőbb súlycsoportot) bokszolóink, elég csak Edőcs Istvánt, az olimpiai bronzérmes Lévai Istvánt, az Európa-bajnok Somodi Ferencet, Alvics Gyulát említeni. Az eddig utolsó felnőtt Eb-érem a nehézsúlyban Darmos József nevéhez fűződik, a kiskunmajsai születésű, de ma már győri bunyós 2010-ben, Moszkvában állt fel a dobogó harmadik fokára. 

Szántó Imre, a legendás Öcsi bácsi, Kokó egykori mestere nem is egyszer elmondta e sorok írójának, hogy a nehézsúlyú bunyósokkal szó szerint kesztyűs kézzel kell bánni, mert ők külön világot képviselnek, nem olyanok, mint egy átlagos, hatvan-hetven kilós. Sokszor például – meglepő módon – sokkal érzékenyebb a lelkük, mint a feleakkora bokszolóknak.

Kiss Hunor Levente sem átlagos ökölvívó. Egyfelől tudása sem átlagos – már 18 évesen felnőtt magyar bajnok volt szupernehézsúlyban, és idén az U22-esek mezőnyében Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, akárcsak az ifjúsági világbajnokságon. Most pedig már csak egy hónap van hátra a felnőtt világbajnokság rajtjáig, ahol valószínűleg 92 kg-ban indul.

De a tudása csak egy dolog. Van itt még valami, amivel kilóg a bunyósok mezőnyéből. De ne siessünk előre…

Ahogy elnézem önt, predesztinálva volt erre a férfias sportágra.

Pedig nem. Az igaz, hogy már ötéves koromban levitt az apum (így mondja – a szerk.) az UTE-ba bokszolni, bár ő igazából kajakos volt, de hobbiszinten bunyózott is. Volt egy nagyon jó kis öreg grúz edzőnk, Levon Giorgadze, tök jól eljátszadoztunk, élveztem is, de amikor hatéves lettem, elkezdődött az iskola. Én pedig váltottam a dzsúdóra, mert az iskolához – Dunakeszin laktunk és lakunk most is – az volt a legközelebb. Jót tett nekem meg a mozgáskészségemnek is, de itt sem ragadtam meg, kilencévesen elkezdtem birkózni. Szinte minden küzdősportot kipróbáltam. Növényi Norbert alapított egy birkózóakadémiát, annak lettem a növendéke. 

A karate, a taekwondo és a szumó kimaradt?

Mindenre nem jutott időm. Hét-nyolc évig párhuzamosan dzsúdóztam és birkóztam, amikor egyszer egy iszogatós családi összejövetelen kitalálták – a Kóczián famíliával közösen, a remek bunyós Dávid fiuk az egyik legjobb barátom –, hogy mi lenne, ha 13 évesen újra elkezdenék bokszolni, és a birkózás és a dzsúdó után ökölvívásban is korosztályos magyar bajnok lennék.

És? Sikerült?

Sikerült, persze. Igaz, volt rá két évem, de tizennégy évesen bunyóban is ifjúsági bajnok lettem, ezzel már három sportágban sikerült. Szerintem ilyen nincs még egy Magyarországon. Bár lehet, hogy van…

De aztán végképp letette a garast a boksz mellett, ugye?

Főleg úgy, hogy egész jól kezdett menni a bunyó. Olyannyira, hogy kivittek a serdülő Európa-bajnokságra. Az első meccsemet megnyertem, így bronzérmes lettem 14 éves koromban, Zágrábban. Ezzel el is dőlt a sorsom, az év végén a magyar korosztályos bajnokságot is megnyertem. Itthon három éve veretlen vagyok, amióta az Újpestből átjöttem a Madárfészek Akadémiára, bár hivatalosan az UTE-Madárfészek versenyzője vagyok. Eddig szupernehézben versenyeztem, most találta ki Bertók Róbert, a szövetségi kapitány, az U22-es Európa-bajnokságon, hogy menjek le a 92 kilóba. Le is fogyasztottam a 96-97 kilós súlyomról, és azóta is tartom a 92 kilót, mert nagyon odafigyelek a táplálkozásra. 

Ha önön múlna, melyik súlycsoportban versenyezne?

Fogalmam sincs, nem tudnék dönteni, mindenki mást mond. A szövetségi kapitány azzal érvelt, hogy annyira gyors vagyok, hogy az még a 75 kilóban is érvényesülne, hát még a 92 kilóban! Persze 75 kilóra nyilván nem fogok lefogyni.

Wida József, a Madárfészek Akadémia elnöke azt mondja, a szupernehéz jobban fekszik önnek, mert a száz kiló körüli vagy fölötti bunyósok nagyon lomhák. 

Igen, de azok a nagy „állatok” nagyon hosszú karúak, menekülnek, és nem tudok a közelükbe férkőzni. Azzal nincs baj, ha nagyot ütnek, mert azt jól állom. Ha még balkezes is a nagydarab ellenfél, akkor teljesen meg vagyok lőve. 

Hallom, már egyetemre jár.

Igen, Gödöllőre, vadgazdamérnöknek tanulok. 

Netán vadászik is?

Egyszer-kétszer már vadásztam. A baráti körünkben többen vadásznak. 

Kimegy a világkiállításra?

Nem, a tanulás és a bunyó mellett most nincs időm erre. Ettől függetlenül nagyon érdekel a természet, az állatok, minden, ami ezzel összefügg. Nagy cowboynak szoktam mondani magamat, lovagolok is, westernnyeregben. Ahhoz túl nagyra nőttem, hogy zsoké legyek, de ettől függetlenül szeretek lovagolni. Terepen szoktam lovagolni, marhákat terelünk, lasszózni is tudok. Dunakeszi mellett tereljük a marhákat, ott lakom, és az egyik barátom foglalkozik állatokkal, tőle van a lovam is. Georgiának hívják, mint az amerikai államot. A barátom marháit tereljük Georgiával, ezzel a gyönyörű kancával. 

Más állata is van?

Van három-négy tehenünk, a tanyánkon tartjuk őket. De kutyám is van, egy american bully. Olyan, mint a pitbull, csak kicsit vastagabb. 

Nem veszélyes?

Dehogy, nagyon szelíd. Igazi családbarát. 

Azon töprengek, hogy a vadgazdamérnök vajon mit csinál.

Rendben tartja az erdő állatállományát. A hibásakat kilövi, kiselejtezi, és meggátolja, hogy a vaddisznók megdézsmálják a kukoricást. Idén volt szakmai gyakorlatunk, nagyon érdekes volt, ahogy vadászokkal, vadgazdákkal jártuk a természetet. Ellenőriztük a csapdákat, megnéztük az itatókat, dagonyákat, szórtuk a kukoricát. Most kezdtem a második évfolyamot. Három és fél éves az alapképzés. Hogy mesterképzés lesz-e belőle, abban nem vagyok biztos. A bunyó izgalmasabb. Az a baj, hogy a boksz sok időmet elveszi, és amellett nehéz tanulni.

Az U22-es Eb-bronz megszerzése nehezebb volt, mint az ifjúsági vb harmadik helyét elnyerni?

Persze. Hiszen még csak elsőéves felnőtt vagyok, és négy-öt évvel idősebb ellenfeleim voltak, mivel valójában még a 23 éveseket is engedték indulni. Azok már meglett, érett férfiak. De nem is ez volt a baj, hanem hogy három héttel a vb előtt kifordult a bokám, részleges szalagszakadást szenvedtem, és sérülten bunyóztam, majd az U22-es Eb előtt két nappal megint kifordult, ahogy a lépcsőn mentem lefelé, össze is estem. Sajnos gyenge a bokám, megnyúltak a szalagok, azóta is járok gyógytornászhoz. Csak úgy tudtam szorítóba lépni, hogy rettenetesen szorosan betépelték a bokámat, ahogy a kosarasoknak szokták. 

Van valamilyen álma a bokszban?

Minél többet elérni. Konkrétabban? Jó helyezést a belgrádi felnőtt világbajnokságon novemberben. Ha távolabb nézek, akkor a párizsi olimpián. Akkor már 22 éves leszek. Ami nagyon vonz, az a profi ökölvívás. Szeretnék a világbajnoki öv közelébe kerülni. 

Magyar világklasszis nehézsúlyú profi úgysem volt még. Tartja a 92 kilós súlyát?

Persze. Odafigyelek a táplálkozásra. Most is a verseny előtt csak zöldséget meg natúr húst ettem. Érdekes, nem ment el ettől az erőm, a szénhidrátot mellőzöm, sok fehérjét fogyasztok, mert attól nő az izom. Olyannyira rászoktam már az egészséges táplálkozásra, hogy most is, Szarajevóban, miután kiestem a versenyből, elhatároztam, hogy belevetem magam a lasagnéba meg a különféle tésztákba, de nem esett jól. Hetente egyszer megkockáztatok egy hamburgert, de ennyi.

Azt tudja, hogy a belgrádi világbajnokságon százezer dollár jár az aranyérmesnek?

Tudom, de képzelje, az U22-es Eb pénzdíját hónapokon át nem fizették ki, már azt hittem, sohasem kapom meg a kétezer dolláromat, de a minap megérkezett a számlámra. 

Régóta edz Erdei Zsolttal?

Zsolti bá’ egy éve vett át itt, a Madárfészek Akadémián az ukrán Anatolij Gavrilovtól, aki korábban Olekszandr Uszik mestere is volt. Tudja, aki legyőzte Anthony Joshuát, és most a nehézsúly profi világbajnoka négy szervezetnél is. 

Ellesett valamit Gavrilovtól, amit Uszik is csinál a ringben?

Igen, igen, főleg az előrebokszot, ahogy fellépünk az ellenfél elé-mellé. A sasszézás nem annyira kenyerem. Usziknak drukkoltam, bár Joshuát is szeretem. Uszik sokkal jobb, technikásabb bunyós. Joshua jóval rövidebb amatőrmúlttal rendelkezik, a londoni olimpia előtt négy évvel kezdett csak bokszolni. Ahhoz képest rengeteget fejlődött. Hiszen még egy évvel a londoni olimpiai bajnoki címe előtt, az ankarai Eb negyeddöntőjében is úgy kiütötte a román Mihai Nistor, hogy mereven feküdt a padlón. Uszik más kategória.

Madárral szárnyal az ifjú titán

Erdei Zsolt, a Madárfészek Akadémia vezetőedzője tavaly november óta készíti fel Kiss Hunor Leventét. Madár rengeteget foglalkozik Hunorral egyénileg, bár a többiek – Szaka, Kozák, a két Krekó, István és Dániel, aztán a Simon fivérek – is roppant tehetségesek.

Hunor nem olyan, mint a többi rosszcsont, hogy az edzés után elmegy a Mekibe, és teletömi magát, ő nagyon tudatosan készül, egészségesen táplálkozik, így minden különösebb megerőltetés nélkül le tudta hozni a súlyát 92 kilóra – mondja az egykori legendás bunyós, amatőr és profi világbajnok. – Nem biztos, hogy ez marad a végleges súlycsoportja, hiszen még erősödik, 19 éves. Úgy látom, mindent a bokszra tett fel, szerencsére jó a családi háttere, nem kell dolgoznia, minden idejét a boksznak és amellett a tanulásnak tudja szentelni.

Erdei nem tudta elkísérni tanítványát az U22-es Eb-re, nem fért be az utazó csapatba, de a minapi szarajevói versenyen már ott lehetett. Itt Hunor kikapott egy rutinos olasztól, Azis Abbes Mouhidine-tól, ezt a feladatot még nem tudta megoldani, a rutin legyőzte a fiatalságot. Nem játszott alárendelt szerepet, verést sem kapott, de nem volt meg Hunor tarsolyában az ellenszer a későbbi aranyérmes ellen. Madár szerint a szupernehézsúlyt megnyerte volna. Év végén a magyar bajnoki címének megvédése a cél. 

Az ütőereje hellyel-közzel megvan, de nem ez a legerősebb fegyvere, hanem a gyorsaság. Ebben a magas súlycsoportban még nem is láttam ilyen gyors bunyóst. De még mozgékonyabbnak kell lennie, és lazább vállal kell bunyóznia. Túl őszintén, direktben bokszol, az akarás olykor görcsösségbe megy át. De a lazaság majd a rutinnal megjön.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)