A Bronz Bombázó harmadjára elkenné a Cigánykirály száját

Jeles napok a profiboksz nehézsúlyában: pont két hete az ukrán Olekszandr Uszik iskolabunyóval egyhangú pontozásos győzelmet aratott a négy súlycsoportban világbajnok brit Anthony Joshua felett, most pedig Tyson Fury (30-0-1, 21 KO) és Deontay Wilder (42-1-1, 41 KO) harmadszor csap össze, a tét ezúttal a WBC és a Ring Magazine világbajnoki öve, valamint a lineáris világbajnoki cím – ez utóbbi azt jelenti, hogy Fury még veretlen, amikor elvesztette a címeit, nem vereséggel, hanem egyéb úton, a szövetség döntésével történt ez.

Magyar idő szerint vasárnap hajnali három órakor, szűk három év leforgása alatt tehát harmadszor mérkőzik meg Tyson Fury és Deontay Wilder a profi nehézsúlyú világbajnoki címért. A mérkőzés helyszíne a Nevada állambeli Paradise, ami valójában Las Vegas egy része, és a híres Strip is itt van, rajta a T-Mobile Arenával, a mérkőzésnek helyet adó csarnokkal. 

Először 2018. december elsején csapott össze a brit és az amerikai bunyós, a pontozók döntetlenre hozták ki a meccset, dacára annak, hogy Fury a 12. menetben padlózott, utána viszont felkelt, és lefiniselte Wildert.

A visszavágó 14 hónapig húzódott, leginkább azért, mert 2019. szeptember 14-én a svéd Otto Wallin úgy megruházta Furyt, hogy a hatalmas arcsebek rendbetételéhez 47 öltésre és egy komplett plasztikai műtétre volt szükség. A meccset nagy nehezen, fantasztikus küzdeni tudásának köszönhetően ugyan a brit bunyós megnyerte, de jó hosszú pihenőre volt szüksége ahhoz, hogy az arca viszonylag elfogadható állapotba kerüljön. Eközben Wildernek is meggyűlt a baja a 40 éves kubai Luis Ortízzal, aki mind a hét menetet megnyerte pontozással kettejük mérkőzésén, mígnem a hetedik végén a totálisan kibokszolt Wilder egy „lucky punchcsal” kiütötte a veterán kubait. 

Végül 2020. február 22-én, napokkal az előtt, hogy a koronavírus járvány kirobbant volna, megvolt a második Fury–Wilder meccs, amelyen az amerikai hatalmas verést kapott, és amikor a hetedik menetben védekezésre képtelen állapotba került, szorítósegédje, Mark Breland – korábbi amatőr olimpiai (1984) és világbajnok (1982), profiként váltósúlyú világbajnok – pedig bedobta a törülközőt. Utóbb Wilder ezt zokon vette, és kirúgta csapatából Brelandot, mondván, egy ilyen nagy ütőerejű bokszolót, mint amilyen ő, a végsőkig a ringben kell hagyni, mert mindig benne van a KO lehetősége, bármennyire ramaty állapotban is van. 

Breland helyére Malik Scottot szerződtette edzőnek, amiben az az érdekes, hogy Scott meglehetősen jó nehézsúlyú bunyós volt, aki azonban 2014-ben az első menetben KO-vereséget szenvedett Wildertől. A mostani meccs előtt magabiztosan nyilatkozott Wilder esélyeiről:

Szerintem Deontay uralta a nehézsúlyt, pedig egydimenziós bokszoló volt, csak a pusztító erejű ütésére hagyatkozott. Amikor együtt edzettem vele, mindig azt mondtam neki, hogy rengeteget tud, de a képességei többségét nem használja ki. Megelégedett azzal, hogy egyetlen fegyverét bevetve kiütötte az ellenfeleit. Én viszont feltúrtam Deontay eszköztárát, és mindent elővettem onnan. Leporoltuk és begyakoroltuk azt, amit már amúgy is tudott.

Ez így elmondva gyönyörűen hangzik, csakhogy az eddig látottak alapján a 33 éves Fury messze jobb bokszoló, és nem valószínű, hogy a legutóbbi meccsük óta elfelejtett volna bunyózni a manchesteri. Az önbizalma mindenesetre a régi, ahogy azt az MGM Grand színpadán megtartott mérlegelésen is láthattuk és hallhattuk:

Valaki megint megpróbálja leszedni a fejemet, mindig ez van, de sohasem sikerül nekik. Nem számít, hogy ki az, nekem ők sohasem számítanak. Ez, amit látni fognak, a Tyson Fury Road Show, ami már 13 éve tart. Wilder mentálisan gyenge ember, és én ki fogom ütni. A visszavágón elpusztítottam őt, a harmadik meccsen pedig még sokkal többet láttok majd ugyanebből. Wilder azt mondja, gonosz dolgokat akar csinálni velem, tele van agresszióval. Azt mondják, aki dühösen akarja megmarkolni a forró parazsat, az megégeti magát. Tudja, hogy már kétszer veszített, és harmadszor is veszíteni fog. Ki fogom ütni, és utána vissza is vonulhat.

Majd meglátjuk. Mindenesetre a pénzdíj 5-5 millió dollár, és a pay-per-view közvetítés bevételéből még fejenként legalább 10-12 millióra számíthatnak. Ez jóval kevesebb, mint a második összecsapásuk 25-25 milliós gázsija, de hát a 35 éves Wilder ázsiója időközben jócskán csökkent. 

A vasárnap hajnali meccset a Sport 1 tévé közvetíti. Az összecsapásra mindkét harcos pályafutása legnehezebb súlyával mérlegelt. Fury 277 fontot (125,65 kg) nyomott, kihívója 238 fontot (107,95 kg). A fogadóirodáknál Fury a nagy esélyes, ahhoz, hogy a Gipsy King győzelmével 100 dollárt keressél, 285 dollárt kell föltenned, viszont egy Wilder-győzelem 100 dolláros tét esetén már 225 dolláros nyereményt jelent. 

Trilógiák Alitól Holyfieldig

A profiboksz nem szűkölködik a trilógiákban, amikor két nagy bunyós háromszor is összecsapott, hogy eldöntsék, melyikük a jobb. Nem is kérdés, hogy a legemlékezetesebb a pontosan fél évszázada elkezdődött Ali–Frazier saga volt.

1. Muhammad Ali vs. Joe Frazier

Ez nem csupán a legfantasztikusabb trilógia, hanem a bokszhistória legfelejthetetlenebb háborúja két gigász között. Először 1971 márciusában csapott össze a római olimpia félnehézsúlyú bajnoka (Ali) a tokiói olimpia nehézsúlyú aranyérmesével (Frazier). Ali 29 éves volt, Frazier 27, és előbbi akkor fejezte be négyéves eltiltását, amit azért kapott, mert 1967-ben nem volt hajlandó harcolni Vietnámban. Frazier volt az interim világbajnok, és mindketten veretlen, makulátlan mérleggel léptek a szorítóba. A hosszú kihagyás meglátszott Ali formáján, Frazier a 15. menetben egy balhoroggal padlóra is küldte, és pontozással győzött.

A visszavágóra 1974-ben került sor, unalmas meccsen Ali győzött.

A harmadik, mindent eldöntő összecsapás a Manilai Thriller (Thrilla’ in Manila) néven vonult be a történelembe. Az 1975 októberében a Fülöp-szigetek fővárosában rendezett meccset a szakma és a rajongók minden idők legnagyobb vb-címmeccseként tartják számon. Ali tankönyvbe illő egyeneseivel jelentős pontelőnyre tett szert, Frazier azonban megállíthatatlanul jött előre, és nagy verésben részesítette ellenfelét. A 14. menet végére annyira bedagadt Frazier szeme, hogy nem látott, és vakon ment előre. Eddie Futch, Smokin’ Joe edzője nem engedte tovább a küzdelmet. Ali annyira kimerült volt, hogy úgy kellett talpra segíteni a 15. menet kezdetekor, hogy tudomásul vegye győzelmét. 

2. Muhammad Ali vs. Ken Norton

Nem véletlen, hogy Ali két trilógiával is ott van gyűjteményünkben. Norton keményebb volt, mint a vídia, dacára annak, hogy csak a seregben kezdett el bokszolni, amikor a tengerészgyalogosoknál szolgált. Joe Frazier sparringpartnereként indult, de olyan jó volt, hogy hamarosan Ali kihívójává lépett elő. 1973 márciusában csaptak össze, Norton egy borzalmas egyenessel eltörte Ali állkapcsát, és bár utóbbi lábon kibírta a meccset, megosztott pontozással Norton győzött, Ali elszenvedte pályafutása második vereségét a Frazier-fiaskó után. 

A visszavágón ugyanazon év szeptemberében Ali nyert, ugyancsak megosztott pontozással. 

1976 szeptemberében a Yankee Stadium 30 000 nézője előtt Ali egyhangú, de eszméletlenül szoros pontozással győzött. (Azért voltak ilyen kevesen, mert a rendőrsztrájk miatt nem tudtak beengedni több nézőt.) Norton azt nyilatkozta, hogy a tíz menetből legalább kilencet megnyert, és maga Ali is azt mondta Mark Croninnak 1976 októberében, hogy

Kenny stílusa túl problémás nekem. Nem tudom megverni, és többé nem is akarok bunyózni vele. Megmondom őszintén, megvert engem a Yankee Stadiumban, és hálás lehetek a pontozóknak, hogy engem hoztak ki győztesnek.

3. Riddick Bowe vs. Evander Holyfield

1992 novemberében a szöuli olimpia szupernehézsúlyú ezüstérmese, Bowe parádés mérkőzésen egyhangú pontozással legyőzte a tulajdonképpen cirkálósúlyú Holyfieldet, a Los Angeles-i játékok félnehézsúlyú bronzérmesét. Holyfield hét hónappal később többségi pontozással visszavágott. A meccs a 7. menetben rövid időre félbeszakadt, mert egy idióta ejtőernyővel leereszkedett a ringben. Így:

1995. november 4-én „Big Daddy” a 8. menetben TKO-val megnyerte a harmadik, „Final Chapter” (Utolsó Fejezet) névre keresztelt ütközetet, de ez korántsem jelentette Holyfield pályafutása végét, mert egy évre rá még emlékezetes meccsen megverte Mike Tysont. 

(Borítókép: Az amerikai Deontay Wilder (b) és a brit Tyson Fury (j) a Las Vegasban rendezett sajtótájékoztatójukon 2020. február 19-én. Fotó: Etienne Laurent / MTI / EPA)