„Letépem a fejét!” Patrióta kubai a hazaáruló ellen a ringben

A szigetország szívéből, Camagüey városából származó Julio La Cruz napjaink talán legnagyobb amatőr bunyósa. A 32 éves ökölvívó a 2011-es bakui világbajnokságon robbant be a nemzetközi élvonalba, ahol 22 évesen, a kubai válogatott kapitányaként aranyérmet szerzett a 81 kilós súlycsoportban. Világbajnoki diadalát 2013-ban Almatyiban, 2015-ben Dohában, majd 2017-ben Hamburgban is megismételte, 2019-ben, Jekatyerinburgban azonban meglepetésre 4–1-es pontozással kikapott az elődöntőben a kazah Beksad Nurdauletovtól, és csak bronzérmes lett. Ezzel megszakadt La Cruz nyolcéves uralma a félnehézsúlyban, ám aki temette a fantasztikus technikájú ökölvívót, az valószínűleg nem ért ehhez a sportághoz. 

La Cruz ugyanis összeszedte magát, felment a 91 kilósok mezőnyébe, vagyis a nehézsúlyba, és idén nyáron Tokióban olimpiai bajnok lett. Másodszor, ugyanis 2016-ban, Rióban 81 kilóban akasztották a nyakába az aranyérmet, míg 2012-ben, Londonban meglepetésre a negyeddöntőben alulmaradt a brazil Falcao Florentinóval szemben.

Ám sokak szerint La Cruz tokiói győzelme érdemtelen volt. ugyanis a negyeddöntőben úgy hozták ki pontozással győztesnek Emmanuel Reyes ellen, hogy kétszer is megismerkedett a padlóval. Valahogy így:

Szóval nem volt könnyű meccs La Cruznak, dacára annak, hogy előzőleg szó szerint azt mondta, letépi a fejét Reyesnek, aki egyébként 1992-ben, Havannában látta meg a napvilágot, és 2016-ban többek között azért emigrált Kubából, mert nem tudott túljutni a La Cruz és Erislandy Savón állította akadályon, hiszen a kétszeres olimpiai bajnok négyszer is megverte őt. Reyes fehéroroszországi és ausztriai menekülttáborokon keresztül jutott el Spanyolországig, ahol La Corunában telepedett le.

A tokiói mérkőzés második menetében tehát Reyes kétszer is padlóra küldte La Cruzt, akit ennek ellenére kihoztak győztesnek a pontozók. Reyes felháborodva nyilatkozott a mérkőzés után: 

Gratulálok neki, ajándékba kapta a győzelmet. Állítólag ő győzött… Én érzem magamat győztesnek, jó meccset bokszoltam. Sajnos politikai síkra vitték a mérkőzést. Őt ismerik jobban, ezért hozták ki győztesnek.

A pontozás aránya 4:1 volt, a bolgár, az argentin, az algériai és a marokkói adta La Cruznak a meccset, a kazah pedig Reyesnek.

La Cruznak nem sikerült szerényen viselni a sikert, az eredményhirdetés után odaszaladt a kubai szurkolókhoz, és torkaszakadtából kiáltotta:

Nem a »Haza és élni«-re! Haza vagy halál, győzni fogunk!

Ennek bizony története van, nem is akármilyen. A Gente de Zóna (A Zóna népe) nevű, Havanna és Miami között ingázó reggaeton banda a nagyrészt kubai emigránsok lakta floridai metropoliszban rögzített egy Patria y Vivir (Haza és élet) című számot, amely vírusként terjedt az interneten, és a mai napig nyolc és fél millió letöltést produkált.

A kubai hatóságok persze azonnal hadjáratot indítottak a banda ellen, a kormánymédia hazaárulóknak bélyegezte a srácokat.

La Cruz azonban – a rendszer kegyeltjeként – demonstratív módon kiállt a kubai kormány mellett, és az emigráns Reyes felett aratott győzelme után világgá kiáltotta: Nem a Haza és élni című számra, ehelyett Haza vagy halál, győzni fogunk!

Utóbb szlogen, mint jól tudjuk, a Szakállasok (Barbudos), azaz Fidel Castro és Che Guevara forradalmárainak a jelszava volt több mint hat évtizede, a kubai forradalom idején. A Gente de Zona ezt tette zárójelbe a Patria y Vivir, vagyis a Haza és élet mottójával.

Na most, a belgrádi világbajnokságon, a 92 kilós súlycsoport döntőjében ismét összecsaphat a kubai ikon, Julio La Cruz és a kubai emigráns, immár spanyol Emmanuel Reyes. Van elszámolnivalójuk egymással…

Persze ehhez a csütörtöki elődöntőben La Cruznak le kell győznie az üzbég Madiyar Saydrakhimovot, Reyesnek pedig az olasz Aziz Abbes Mouhiidinet. Nem lehetetlen küldetés.

(Borítókép: Julio La Cruz 2019. augusztus 1-jén. Fotó: Buda Mendes / Getty Images)