Dara Eszter: Turi György leültetett, és elkezdte csókolgatni a nyakam

Miért gondolta úgy, hogy felkeresi szerkesztőségünket?

Láttam az újságokban és az interneten, hogy sorra nyilatkoznak egykori úszó- és klubtársaim, és úgy voltam vele, hogy én is kiállok mellettük. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy én ezt egyszer megteszem. 

Ha Cseh Lászlóék nem tálalnak ki, ön is csendben marad?

Szinte biztos. De így, hogy ő is kirukkolt, meg Kozma Doma is, azt gondoltam, nem hallgathatok. El akarom mondani, hogy az utolsó szóig igaz, amit állítanak. Derüljön fény minden disznóságra.

Hány évet töltött el a Kőér utcában, a Spartacus, illetve a Kőbánya SC úszószakosztályában?

Tizenkét évesen mentem át a Jövő SC-ből a Szpariba. A Komjádi uszodában Fehérvári Balázs volt az edzőm. Kellemes, baráti közegben úsztunk. 

Akkor miért váltott klubot?

Volt egy családi barátunk, aki sokat mesélt a Szpariról, ahol a felnőtt női úszókkal foglalkoztak, és hogy Turi György milyen jó edző. Kovács Ági akkor még úszott, ez 2002-ben volt, Risztov Éva szintén, igazából Éva miatt mentem a Szpariba, mindig csodáltam őt, amilyen akarattal és intenzitással edzett. Az eredményei is bámulatosak voltak, bár olimpiai bajnok csak később, 2012-ben lett, amikor már nem a Kőér utcában úszott. 

Milyen volt bekerülni abba az elit csapatba?

Eleinte furcsa volt, de jó is. Én voltam 12 évesen a legfiatalabb a rengeteg felnőtt úszó között. Nagyon jól éreztem magam, bár tényleg én voltam a legfiatalabb, és nagyon kemény volt az az edzésmunka, amit el kellett végeznem.

Kikkel úszott együtt?

Reményi Diával, Parai Katával, Lipcsei Krisztivel, Risztov Évával, Cseh Lacival, Zubor Attilával, Szepesi Nikivel, a Batházi testvérekkel, Kovács Ágival, amikor nem volt Amerikában, sőt még Güttler Karcsi is versenyzett. Jó társaság volt. Turi csoportjában úsztam.

Mikor jelentkeztek az első problémák?

Tizennégy éves voltam, amikor 2004-ben Amerikába utaztunk edzőtáborba. Ott kint azt mondta Turi, hogy ne menjek az idősebb lányok, Reményi Dia és Risztov Éva szobájába, mert esetleg rávesznek arra, hogy ne eddzek olyan keményen, de azért bementem hozzájuk. Másnap az edzésen Gyuri bá’ kihívott a vízből az egyik feladatnál, mert szerinte nem úgy válaszoltam neki, ahogy elképzelte, és szájon vágott. Ez volt az első sokkoló élményem. Tizennégy évesen kaptam tőle egy jókora pofont. 

Mi akadályozta meg abban, hogy fogja a cókmókját, és otthagyja az egész bagázst? Jó, nyilván Amerikában voltak, de azután, hogy hazajöttek...

Nézze, eleinte kedveltem Turit, afféle pótapa volt nekem, mert az édesanyám egyedül nevelt. Úgy voltam vele, hogy egy füles még belefér. De ami 2008-ban, az olimpián történt, az már nekem is sok volt.

Mi történt Pekingben?

A versenyem előtti napon Turi behívott a szobájába, leültetett maga mellé az ágyra, olvastam azt a papírt, amit a másnapi számmal kapcsolatban adott nekem, majd azt éreztem, hogy elkezdi puszilgatni a nyakamat. Megdöbbentem, aztán csak annyit mondtam, hogy Gyuri bá’, ezt nem kéne, majd felálltam, és kimentem a szobából. Utána még egyszer megpróbálta, de aztán már be sem léptem a szobájába.

Ez elég meredek. Elmondta valakinek? A többi lánynak, esetleg otthon az édesanyjának…

Nem, senkinek, anyunak sem. Illetve a masszőrünknek elmondtam. 

És ő mit mondott erre?

Semmit. Nem volt helye ellenállásnak. Folyton zsaroltak, hogy ha ellenszegülünk, nem kapunk fizetést, meg aztán nem volt rossz dolgunk, Amerikába jártunk edzőtáborba, jó életünk volt, nem akartunk kockáztatni. Anyukám ötéves korom óta egyedül nevelt, nem éltünk túl jó anyagi körülmények között. Vagy eltűröm az edzőnk disznóságait, vagy mehetek a sóhivatalba.

Ön az uszodát választotta. Hogy folytatódott a története?

Automatikus volt, hogy amikor Turi odament a lányokhoz, rácsapott a fenekükre, illetve a fenekünkre, sőt még bele is markolt. Fürdőruhában eléggé kiszolgáltatott helyzetben voltunk. Egyszer például Szepi (Szepesi Nikolett – a szerk.) hanyatt feküdt a gyúrópadon, és gumikötéllel, tenyérellenállással végzett egy gyakorlatot, teljesen kiszolgáltatott helyzetben. Turi odalépett hozzá, elhúzta az úszódresszét a szeméremdombjáról, odafordult hozzánk, és mondott nekünk valamit, de már nem emlékszem, hogy mit. Velem szerencsére nem csinált ilyesmit. 

Nem hagytak nyomot a történtek az ön lelkében?

Dehogynem. A mai napig bennem vannak ezek a traumák, például ha bemegyek az uszodába, mindig ezek jutnak eszembe, nem pedig az, hogy milyen jó volt úszónak lenni. Persze igyekeztem túltenni magam ezeken az élményeken, de teljesen a mai napig sem sikerült. Meg aztán az is szörnyű volt, hogy mindig megalázott minket.

Hogyan?

Állandóan azt hajtogatta, hogy mi senkik vagyunk, nincs semmilyen eredményünk, mit képzelünk mi magunkról, csak egy szavába kerül, és kivágnak minket a Szpariból, és vége a pályafutásunknak. 

A markában tartotta önöket?

Igen, és nőként is megalázott minket. Nőnapkor azt mondta, nem ünnepeljük a nőnapot, mert csak az a nő, aki már anya és feleség. Addig nem számítunk nőnek. Voltak ilyen furcsa dolgai… Úgy bánt velünk, mint a játékszereivel, hol elővett, hol félretett bennünket, ahogy épp a kedve tartotta. Ha eredményt hoztunk, jók voltunk, ha nem, ránk se nézett. 

Kiss László nem volt az edzője a Kőbánya SC-ben?

Jó, hogy említi. Laci bá’ a szövetségi kapitány volt, és ha valami veszekedés alakult ki Turi és közöttem, akkor Laci bá’ mindig mellém állt, szóval ő nagyon rendes volt. Őt nagyon szerettem. Amikor pár éve meghurcolták, nagyon sajnáltam őt. Ami történt, megtörtént, azért leülte a büntetését. 

Azt tudja, hogy Turi György a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke?

Hát… Nem értek vele egyet. Kétségtelen, sok mindent letett az asztalra, de… Nekem például vállműtétem is volt miatta. Amikor szóltam neki, hogy fáj a jobb vállam, nem azt mondta, hogy pihenjek, hanem még ráadásul az utolsó adagot a legnehezebb úszásnemben, pillangón kellett végigúsznom. Be is krepáltam tőle. Meg kellett operálni a jobb vállamban a rotátorköpenyt. Utána még gyógyulni sem hagyott, két hét elteltével bejött a tornaterembe, megkérdezte, hogy mit szimulálok, táppénzcsaló vagyok meg minden. Azóta sem tökéletes a jobb vállam. Voltak fura dolgai. 

Mikor hagyta abba az úszást?

2013-ban, 23 évesen. Aztán pár év múlva Hódmezővásárhelyen még visszatértem, de az már nem volt az igazi. 

Ha nincs ez a mostani cikksorozat, akkor minden titokban marad…

Valószínűleg. 

Elégedett a pályafutásával?

Eszméletlenül sok munkát tettem bele, és ahhoz képest kevés az eredmény. Egy Eb-arany 2010-ből a 4x200-as gyorsváltóval, meg két olimpia. Ennél azért több volt bennem.

Máshogy alakult volna a karrierje, ha Turi György is máshogy viselkedik önnel?

Nem tudom, lehet… De az biztos, hogy ha kisgyermekként tudom, hogy ilyen hátborzongató élmények várnak rám, aligha vágok bele az úszásba. Sokszor rettegve, sírva mentem edzésre, hogy mi lesz ma. Rajtunk élte ki a frusztrációit. Meg a ferde hajlamait. De a csúcs az volt, hogy Peking után összejöttem a nevelt fiával. 

Komolyan?

Igen. De hát ő ugyanolyan volt, mint a nevelőapja. Hogy úgy mondjam, saját nevelés. 

Amennyiben?

Amikor elmeséltem neki ezeket a rémtörténeteket, azt mondta, meg is érdemeltem, mert biztosan úgy viselkedtem. Egy edzőnek nem pedagógusnak kellene lennie? Már régóta nem vagyunk együtt hála istennek…

Mi volt a legrosszabb?

Hogy női mivoltunkban alázott meg bennünket. Szerinte mindig rosszul néztünk ki, sohasem dicsért.

Ebben a cikkben szexuális visszaélés bűncselekmény a téma. Kérjük, olvassa el erről szóló írásunkat is!

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes, 06 (80) 20-55-20-as számon.

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06 (80) 505-101-es telefonszámon.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)